b) az egészségügyi dolgozó részére - az Mt. 105. § és 106. §-ának alkalmazása körében - a kiesett heti pihenőnap (pihenőidő) napját követő naptól számított hét naptári napon belül kell legalább 24 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítani.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően, az Mt. 97. § (2) bekezdésében foglalt általános munkarend szerinti heti pihenőnapra eső rendes munkaidőben elrendelt egészségügyi ügyelet után az alkalmazott egészségügyi dolgozót az egészségügyi ügyelet idejére járó munkabérén, illetményén felül 50%-os mértékű ügyeleti pótlék illeti meg.

(4) Az egészségügyi ügyelet díjazására az Mt. 143. § (1) bekezdés b) és c) pontja nem alkalmazható.

(5) A 12/F. § (2) bekezdése szerint beosztott egészségügyi ügyelet esetében a 12 órát meghaladó napi munkaidőre

a) a 14/A. § szerint jár díjazás abban az esetben, ha azt az egészségügyi dolgozó önként vállalt többletmunkaként teljesíti,

b) minden más esetben az egészségügyi dolgozóra egyébként irányadó ügyeleti díj - ideértve a (2) bekezdés alapján megállapított díjat is - 50%-kal megemelt mértékben jár, vagy - ha az egészségügyi ügyelet ellátására rendes munkaidő terhére kerül sor - 50%-os pótlék jár.”

42. § Az Eütev. 14-14/B. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek, valamint az Eütev. a következő 14/C-14/E. §-sal egészül ki:

„14. § A készenléti díj mértéke legalább a készenlét minden órájára az alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 25%-a. A készenlét során elrendelt munkavégzés díjazására az Mt. 144. § (2) bekezdését kell alkalmazni azzal, hogy a munkavégzés időtartamának kezdetét az alkalmazott egészségügyi dolgozó értesítésétől kell számítani.

14/A. § Az alkalmazott egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunkavégzés keretében végzett munka pótlékának mértéke egészségügyi ügyelet ellátása esetén azon ügyeleti díj 50%-kal megemelt összege, amelyet a munkáltató abban az esetben lenne köteles megfizetni, ha a munkavégzésre nem önként vállalt többletmunkavégzés keretében kerülne sor. Ha az önként vállalt többletmunkavégzésre nem ügyeleti feladatellátás keretében, hanem rendes munkarend szerinti (műszak szerinti) feladatok ellátása érdekében vagy készenlét alatti munkavégzésként kerül sor, az önként vállalt többletmunkavégzés pótlékának mértéke a rendkívüli munkavégzés pótlékának 50%-kal megemelt összege.

14/B. § Az Mt. 141. §-ában foglaltaktól eltérően, az egészségügyi dolgozót és az egészségügyben dolgozót

a) a b) és c) pontban meghatározott munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatás kivételével a 22-06 óra közötti munkavégzés esetén tizenöt százalékos éjszakai pótlék,

b) többműszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatás esetén a 14-22 óra közötti munkavégzés idejére tizenöt százalékos délutáni műszakpótlék, a 22-06 óra közötti munkavégzés idejére harminc százalékos éjszakai műszakpótlék,

c) a megszakítás nélküli munkarendben történő foglalkoztatás esetén a 14-22 óra közötti munkavégzés idejére húsz százalékos délutáni műszakpótlék és a 22-06 óra közötti munkavégzés idejére negyven százalékos éjszakai műszakpótlék

illeti meg.

14/C. § A bérpótlék számítási alapjának eltérő meghatározásáról az Mt. 139. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően megállapodás nem köthető.

14/D. § A Kjt. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál történő foglalkoztatás esetén a Kjt. 41. § (2) bekezdés a) pontja nem alkalmazható.

14/E. § (1) Az Mt. 122. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően a munkáltató az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

(2) Az Mt. 122. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően a szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. Kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot, azonban - a felek eltérő megállapodása hiányában - ebben az esetben is megilleti a munkavállalót naptári évenként legalább egyszer legalább tizennégy összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkáltató a közalkalmazott kérése nélkül kettőnél több, legfeljebb négy részletben is kiadhatja a szabadságot a Kjt. 57. § (3) bekezdés szerinti pótszabadságra jogosító munkakört betöltő közalkalmazott esetében.”

43. § Az Eütev. 15/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„15/B. § (1) Július 1-je Semmelweis-nap, amely az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozókra és egészségügyben dolgozókra kiterjedően munkaszüneti nap.

(2) Semmelweis-napon

a) egészségügyi tevékenység a 7. § (2) bekezdés a)-c) és h)-j) pontja szerinti jogviszonyban, valamint közforgalmú gyógyszertár esetében a személyi jog alapján is csak az Mt. 102. §-a szerinti munkaszüneti napokra egyébként irányadó rend szerint végezhető,

b) a folyamatos ellátást az Mt. 102. §-a szerinti munkaszüneti napokra egyébként irányadó munkarend szerint kell megszervezni és biztosítani.”

44. § Az Eütev. a „Közszolgálati jogviszony, kormányzati szolgálati jogviszony és szolgálati viszony” alcímet megelőzően a következő 15/C-15/D. §-sal egészül ki:

„15/C. § Az Mt. 179. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően az alkalmazott egészségügyi dolgozó által - kizárólag az egészségügyi tevékenysége végzésével a betegnek - okozott kár esetén a kártérítés mértéke súlyosan gondatlan károkozás esetén nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét.

15/D. § A 11/A-15/D. §-ban foglaltaktól kollektív szerződés - az Mt. 135. § (2) bekezdésében, valamint 165. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően, a Kjt. 83. §-ában foglaltaktól eltérően - csak az alkalmazott egészségügyi dolgozó javára térhet el.”

45. § (1) Az Eütev. 16. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó illetménye nem lehet kevesebb, mint a 11/A. § alapján megállapított illetmény.”

(2) Az Eütev. 16. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó által végzett egészségügyi tevékenységre a 4. § e) pontjában, valamint a 12-13. §-ban foglaltakat, illetve továbbképzésére a 15. §-ban foglaltakat, továbbá a 15/B-15/C. §-t értelemszerűen alkalmazni kell.”

(3) Az Eütev. 16. §-a a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A 11/A. § alkalmazásában a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) hatálya alá tartozók esetében, ahol e törvény

a) „Kjt. szerinti besorolási illetményt” vagy „alapbért (illetményt)” említ, ott „távolléti díjat”,

b) ahol „egyösszegű illetmény- vagy bérnövelést” említ, ott „egészségügyi dolgozók kiegészítő illetményét”

kell érteni.

(6) A Hjt. hatálya alá tartozók esetében a 11/A. § (5) bekezdésében foglaltak végrehajtásához az érintett egészségügyi szakdolgozók esetében meg kell állapítani, hogy amennyiben közalkalmazotti jogviszonyban állnának, akkor iskolai végzettségüknek és közalkalmazotti jogviszonyban figyelembe vehető szolgálati idejüknek megfelelően mely Kjt. szerinti besorolási osztályba és fizetési fokozatba tartoznának.

(7) A Hjt. hatálya alá tartozók esetében a (3) bekezdésben foglaltak végrehajtásához szükséges esetleges illetménykülönbözetet egészségügyi dolgozók kiegészítő illetményeként kell megállapítani és folyósítani.”

(4) Az Eütev. 16. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A Hjt. hatálya alá tartozók esetében a 11/A. § (4) bekezdésben foglaltak végrehajtásához az érintett orvosok esetében meg kell állapítani, hogy amennyiben közalkalmazotti jogviszonyban állnának, akkor iskolai végzettségüknek és közalkalmazotti jogiszonyban figyelembe vehető szolgálati idejüknek megfelelően mely Kjt. szerinti besorolási osztályba és fizetési fokozatba tartoznának.”

46. § Az Eütev. 17. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az önkéntes segítő egészségügyi dolgozó által - kizárólag az egészségügyi tevékenysége végzésével a betegnek - okozott kár esetén a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján a foglalkoztató által követelhető kártérítés mértéke gondatlan károkozás esetén nem haladhatja meg

a) az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti, egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy esetében az egészségügyi szolgáltatónál azonos munkakörben, azonos gyakorlati idővel foglalkoztatott egészségügyi dolgozó munkabére, illetménye, ilyen egészségügyi dolgozó hiányában az adott szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók - Kjt. szabályainak alapulvételével meghatározott besorolási osztályhoz és fokozathoz tartozó - garantált illetménye alapján számított távolléti díja,

b) az (1) bekezdés c) pontja szerinti, egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy esetében a minimálbér négy havi összegét. Szándékos károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.

(7) Az első szakorvosi, szakfogorvosi, szakgyógyszerészi és klinikai szakpszichológusi szakképzésben részt vevő személynek a képzés ideje alatt, önkéntes segítői jogviszonyban végzett egészségügyi tevékenysége a képzés megszerzéséhez szükséges szakmai gyakorlatként nem ismerhető el.”

47. § (1) Az Eütev. 28. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) az egészségügyi ágazati előmeneteli szabályok hatálya alá tartozó

aa) egészségügyi szakdolgozói, egészségügyben dolgozói, valamint felsőfokú végzettséggel betölthető munkakörök körét, a munkakörbe sorolás és a béremeléssel összefüggő besorolás részletes szabályait,

ab) az e törvényben foglalt feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltató munkáltatók körét,

ac) ellátásokat és egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a 30. §-ban meghatározott támogatás igénylési feltételeit, az igény bejelentésének, az azzal összefüggő kötelező adatszolgáltatásnak, a támogatás folyósításának, elszámolásának és a felhasználás ellenőrzésének szabályait

rendeletben meghatározza.”

(2) Az Eütev. 28. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Ez a törvény a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”