1990. évi VII. törvény
az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról1
Az Országgyűlés
- annak érdekében, hogy az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosultságainak szétválasztása folytatódjon, az állam vállalkozási vagyona pedig lényegesen csökkenjen, s mindehhez megfelelő szervezeti keretek és módszerek álljanak rendelkezésre,
- a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (Át.) 15. §-ának végrehajtásaként
az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról a következő törvényt alkotja:
I. Rész
AZ ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG
I. Fejezet
Az Állami Vagyonügynökség jogállása, felügyelete
1. § (1) Az Állami Vagyonügynökség (a továbbiakban: Vagyonügynökség) az Országgyűlés felügyelete alatt álló jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szerv, amely a hozzá tartozó állami vagyon (7. §) tekintetében az állam tulajdonosi jogait gyakorolja.
(2) A Vagyonügynökség szervezetének költségvetését el kell különíteni a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon nyilvántartásától, valamint a Vagyonügynökség bevételeitől és kiadásaitól.
(3) A Vagyonügynökség tevékenységét az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
2. § (1) A Vagyonügynökség működését tizenegy tagú igazgatótanács irányítja, amelynek döntései a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójára kötelezők. Az igazgatótanács saját tagjai közül elnököt választ.
(2) Az igazgatótanács tagjai közül öt fő képviseleti alapon, hat fő választás útján vesz részt az igazgatótanácsban. Az öt személynek a következő területeket kell képviselnie:
- egy fő a környezetvédelmi társadalmi szervezetek képviselője,
- egy fő a szakszervezetek képviselője,
- egy fő a munkaadók érdekképviseleti szervének képviselője,
- egy fő a társadalombiztosítás képviselője,
- egy fő a vagyonkezelő szervezetek képviselője.
(3) Az igazgatótanács a működési szabályzatát maga állapítja meg.
(4) Az igazgatótanács tagjai a Vagyonügynökséggel munkaviszonyban és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak.
3. § (1) A Vagyonügynökség igazgatótanácsának tagjait az Országgyűlés választja meg öt évre, menti fel, valamint megállapítja díjazásukat.
(2) Az igazgatótanács tagjaira - a 2. § (2) bekezdésében említett személyek kivételével - az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottsága tesz javaslatot.
(3) Az illetékes szervezetek maguk közül választják meg a tevékenységi körüket képviselő személyt, majd ezt követően terjesztik az öt személyre vonatkozó javaslatukat az Országgyűlés elé.
4. § (1) A Vagyonügynökség szervezetét az ügyvezető igazgató vezeti, a hatályos jogszabályok, a vagyonpolitikai irányelvek (34. §) és az igazgatótanács döntéseinek keretei között.
(2) A Vagyonügynökségnek az eljárási szabályokat is magába foglaló működési szabályzatát az Országgyűlés hagyja jóvá.
5. § (1) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját az Országgyűlés által megbízott jelölő bizottság javaslata alapján az Országgyűlés választja meg öt évre és menti fel. Megbízatása meghosszabbítható. Az ügyvezető igazgató illetményét első esetben a Terv- és Költségvetési Bizottság javaslata alapján, a továbbiakban az igazgatótanács javaslata alapján az Országgyűlés határozza meg.
(2) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját és az igazgatótanács tagjait megbízatásuk időtartama alatt az Országgyűlés - az igazgatótanács elnökének vagy az Állami Számvevőszék elnökének javaslatára - menti fel. A felmentéshez az Országgyűlés minősített többségű szavazati aránya szükséges.
6. § (1) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója és a működési szabályzatban meghatározott alkalmazottai más kereső foglalkozást - a művészeti, tudományos és oktatási tevékenység kivételével - nem folytathatnak, gazdasági társaságnál vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok és állandó könyvvizsgálók nem lehetnek.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak nem vehetnek részt olyan gazdasági társaság ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak [Ptk. 685. § b) pont] érdekeltsége van. Ezt a rendelkezést a Vagyonügynökség igazgatótanácsának tagjaira is alkalmazni kell.
II. Fejezet
A Vagyonügynökség feladatai, működése
1. Cím
A Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon
7. § E törvény alapján a Vagyonügynökséghez tartoznak:
a) az Át. alapján gazdasági társasággá átalakult állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek vagyonából:
aa) államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv esetében valamennyi - külső vállalkozók tulajdonába nem került - üzletrész és részvény;
ab) vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működött állami vállalat esetében a törzstőkéből (alaptőkéből) a vagyonmérlegben szereplő vállalati vagyonra eső rész húsz százalékának megfelelő üzletrész (részvény), illetőleg a megállapodás [Át. 17. § (3) bekezdés] szerinti hányad, továbbá azok az üzletrészek (részvények) - az értékesítés jogát nem érintve -, amelyeket a gazdasági társaság az Át. 23. §-ának (1) bekezdése alapján értékesítés céljából magánál tarthat;
b) az a) pont alá nem tartozó gazdasági társaságokban működő az a vagyon, amely már az Át. hatálybalépése előtt az állam tulajdonában volt, és e törvény hatálybalépésekor is az állam tulajdonában van;
c) az állami gazdálkodó szervezetek felszámolása után az állam tulajdonában maradó vagyontárgyak, továbbá minden olyan állami vagyon, amit külön törvény vagy országgyűlési határozat a Vagyonügynökséghez utal.
8. § Nem tartozik a Vagyonügynökséghez:
a) a költségvetési szerveknek az általuk jóléti és üzemeltetési célra alapított gazdasági társaságokban lévő vagyona;
b) az állami vállalatoknak és az egyéb állami gazdálkodó szervezeteknek gazdasági társaságokban lévő vagyona.
9. § (1) Külön törvény rendelkezik:
a) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló állami gazdálkodó szervezetek vagyona tekintetében és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrész tekintetében a tulajdonjogról, továbbá
b) a Magyar Nemzeti Bank állami tulajdonban álló részvényei tekintetében az állam tulajdonosi jogainak gyakorlásáról.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában és a 7. §-ban nem említett állami vagyon tekintetében az állam tulajdonosi jogainak gyakorlásáról külön jogszabályok rendelkeznek.
2. Cím
A Vagyonügynökség feladatai
10. § (1) A Vagyonügynökség feladatai a következők:
a) a hozzá tartozó állami vagyon (7. §) átvétele, nyilvántartása;
b) az állami vagyonkezelő szervezetet az Át. és e törvény szerint megillető jogok gyakorlása;
c) gondoskodás a hozzá tartozó állami vagyon hasznosításáról, hasznosulásának méréséről és ellenőrzéséről;
d) állami vállalatok tekintetében az alapító szervet megillető jogok gyakorlása e törvény keretei között;
e) vállalati tanács, illetőleg a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működő állami vállalat államigazgatási felügyelet alá vonása;
f) gondoskodás az előző pont alapján államigazgatási felügyelet alá vont vállalat értékesítésre (hasznosításra) való előkészítéséről;
g) az állami vagyon értékesítésével összefüggő vizsgálatok elvégzése, az arra vonatkozó döntések előkészítése, közreműködés a végrehajtásban;
h) kivételesen és átmenetileg közvetlen vagyonkezelés;
i) a vagyonpolitikai irányelvek tervezetének kidolgozása, előterjesztése az Országgyűléshez, az irányelvek végrehajtása;
j) évente beszámolás az Országgyűlésnek a Vagyonügynökség tevékenységéről;
k) az állami vagyonnal kapcsolatos minden olyan feladat ellátása, amellyel törvény vagy az Országgyűlés határozata a Vagyonügynökséget megbízza.
(2) Az (1) bekezdés d), e), f) és g) pontjaiban foglalt jogait a Vagyonügynökség az alapító szerv véleményének meghallgatásával gyakorolja.
11. § A Vagyonügynökség - az e törvény szerinti kivételekkel - gazdálkodási tevékenységet közvetlenül nem folytathat; köteles az átvett állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról mielőbb gondoskodni.
12. § (1) A Vagyonügynökséget illetik meg az alapítói jogok az Át. 16. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 25. §-ának (2)-(3) bekezdésében, továbbá az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (Vt.) 42/A. §-ában szabályozott esetekben. A Vt. 42. §-ának (2) bekezdésében szabályozott megszüntetési jog a Vagyonügynökséget is megilleti.
(2) A Vagyonügynökség az (1) bekezdés szerinti alapítói jogok gyakorlása keretében a vállalatra bízott vagyont - társaság alapítása és értékesítés céljából - elvonhatja. Ennek során a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 32. §-át nem kell alkalmazni.
(3) A vagyon elvonása esetében az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért - az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában - a Vagyonügynökség kezesként felel. Az elvonás folytán a hitelezőket ért kárért a Vagyonügynökség tartozik felelősséggel. Ezek a rendelkezések nem érintik a Vt. 27. §-a (3) bekezdésének szabályát.
13. § (1) A Vagyonügynökség az Át. 17. §-ának (2) bekezdése alapján hozzá megküldött átalakulási tervről, könyvviteli és vagyonmérlegről - a piac fejlesztése és az állam tulajdonosi érdekeinek védelme szempontjából - véleményt nyilvánít, és szükség esetén javaslatokat tesz az átalakuló vállalat részére.
(2) Ha az átalakuló vállalat és a Vagyonügynökség között az átalakulás feltételeire és módjára vonatkozó megállapodás [Át. 17. § (3) bekezdés] a törvényben előírt vagy a felek által meghatározott határidőn belül létrejön, az átalakulást annak megfelelően kell végrehajtani. Ezt a Vagyonügynökség ellenőrzi.
(3) Ha az átalakuló vállalat a megállapodástól eltér, a Vagyonügynökség a megállapodást azonnali hatállyal felmondhatja; ebben az esetben az átalakulást csak az Át. szabályai szerint lehet végrehajtani.
(4) Ha az átalakulás a társadalom érdekeit nyilvánvalóan sérti, vagy a nemzetgazdaság megkárosítására vezet, a Vagyonügynökség - az átalakulási terv kézhezvételétől számított hatvan napon belül - az átalakulást megtiltja. A vállalat - a határozat közlésétől számított harminc napon belül - kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálását.