1990. évi XCI. törvény

az adózás rendjéről1

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Alapelvek

1. § (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.

(2) Az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.

(3) Az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni.

(4) Ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik, a magánszemélyek adóügyeiben tilos állampolgárság szerint megkülönböztetést tenni.

(5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.

(6) Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.

(7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.

A törvény hatálya

2. § (1) A Magyar Köztársaság területén

a) székhellyel, telephellyel rendelkező vagy egyébként gazdasági (termelő, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató jogi személy,

b) lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező vagy egyébként itt tartózkodó magánszemély,

c) vagyonnal rendelkező vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) elérő magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet,

d) államigazgatási vagy bírósági eljárásban résztvevő személy

[a)-d) pontok a továbbiakban együtt: személy] adózásának és költségvetési támogatásának rendjére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Ha törvény másként nem rendelkezik a vámszabadterületre is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

3. § (1) E törvény hatálya kiterjed

a) az adóval, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),

b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),

c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra,

ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik [az a)-c) pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás].

(2) A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre jogszabály az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).

(3) Ha e törvény másként nem rendelkezik,

a) az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra,

b) az adóvisszaigénylés és az adóvisszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra

vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) E törvény hatálya a (2) bekezdésben foglaltak kivételével nem terjed ki:

a) a társadalombiztosítási alap javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra,

b) a szesz jövedéki adóztatására és ellenőrzésére.

4. § (1) Ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) E törvénytől eltérni az (1) bekezdésben foglaltakon túl csak törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) vagy viszonosság alapján lehet. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása irányadó.

II. FEJEZET

AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK

Az adózó

5. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő.

(2) Nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bek.].

Az adóhatóságok

6. § (1) Adóhatóságok:

a) az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei (a továbbiakban: állami adóhatóság),

b) a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei (a továbbiakban: vámhatóság),

c) az önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság),

d) az Illetékhivatal.

(2) Az adóhatóság az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési támogatást kiutalja.

(3) Az adóhatóság az adóbevétel jogellenes megrövidítésének, a költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevételének megelőzése és megakadályozása érdekében ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését.

Iratbetekintés

7. § (1) Az adózó, továbbá a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet, vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, kivéve az iratnak azt a részét, amely más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik.

(2) Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínű, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot hoz. A határozat ellen jogorvoslatnak van helye.

Önellenőrzési jog

8. § Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.

Az adókötelezettség

9. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt:

a) bejelentésre, nyilatkozattételre,

b) adómegállapításra (önadózás, a munkáltató, a kifizető adómegállapítása),

c) bevallásra,

d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,

e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,

f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),

g) adatszolgáltatásra,

h) adólevonásra, adóbeszedésre

[az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].

(2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti.

(3) A költségvetési támogatásra az adózó csak azt követően jogosult, ha eleget tesz a támogatással kapcsolatos bejelentési vagy bevallási, nyilatkozattételi, illetőleg megállapítási kötelezettségének.

10. § Az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy jogait és kötelességeit nem érinti, hogy az adóból származó bevétel, illetve a költségvetési támogatás a központi költségvetést, valamely elkülönített állami pénzalapot vagy önkormányzat költségvetését illeti meg, illetőleg terheli.

III. FEJEZET

EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK

A bejelentés szabályai

11. § (1) Az adózó - a 12-13. §-ban foglalt kivétellel - az adókötelezettséget, illetve az adóköteles bevételszerző tevékenységet annak keletkezésétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül az adóhatóságnak bejelenti (bejelentkezés). A bejelentést az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban kell megtenni.

(2) Ha az adóköteles (bevételszerző) tevékenység folytatásához engedély, jóváhagyás, záradék szükséges, ennek megszerzését a jogerős engedély, jóváhagyás, záradék közlésétől számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni.

(3) Az önkormányzat által bevezetett adó (a továbbiakban: helyi adó) esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - a magánszemély bevallás benyújtásával jelenti be adókötelezettségét. Az az adózó, aki ideiglenes, alkalmi jelleggel folytatja iparűzési tevékenységét, tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni.

(4) Akit törvényben meghatározott értékhatár elérése esetén terhel adókötelezettség, a bejelentést az értékhatár elérését követő 15 napon belül kell megtennie. Akinek alanyi adómentessége azért szűnik meg, mert termékét, vagy szolgáltatását nem kizárólag tárgyi adómentes szolgáltatáshoz értékesíti, az első ilyen értékesítést követő 15 napon belül ezt bejelenti.

(5) A pénztárkönyv, naplófőkönyv vezetésére kötelezett adózó a bejelentésével egyidejűleg a pénztárkönyvét, naplófőkönyvét is hitelesítteti.

(6) Az állami és az önkormányzati adóhatósághoz az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentéskor bejelenti

a) elnevezését (nevét), rövidített cégnevét,

b) székhelyét, (telephelyét, vagy telephelyeit),

c) alakulásának időpontját, alapító okiratának keltét és számát, tevékenysége megkezdésének időpontját,

d) pénzforgalmi jellegű bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát,

e) könyvvezetésének módját.

(7) A jogi személynek a (6) bekezdésben foglaltak mellett be kell jelentenie - ha volt - jogelődjét, gazdálkodási formáját, tevékenységének szakágazatát, cégbejegyzési végzésének számát és időpontját.