1991. évi II. törvény

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról1

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul:

1. § A T. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött nő, ha

a) húsz évi szolgálati időt szerzett,

b) az előzőekben említett életkort - ideértve a korkedvezményes életkort is - 1991. január 1-je előtt betöltötte és az eddigi időpontig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett.

(2) Öregségi résznyugdíjra jogosult az a hatvanadik életévét betöltött férfi és az az ötvenötödik életévét betöltött nő, aki legalább tíz évi szolgálati idővel rendelkezik, de húsz évi szolgálati időt nem szerzett.”

2. § (1) A T. 43. §-a (1) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ. Ezek figyelembevételével az öregségi teljes nyugdíj összege:”

(2) A T. 43. §-a a következő (2)-(3) bekezdéssel egészül ki és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

„(2) Az öregségi résznyugdíj a húsz évi szolgálati idő alapján meghatározott öregségi teljes nyugdíjnak annyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány évvel a szolgálati idő húsz évnél kevesebb.

(3) Ha az öregségi teljes nyugdíjat az öregségi nyugdíj legkisebb összegében kell megállapítani, a csökkentést erre az összegre kell végrehajtani.”

3. § A T. 44. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A Kormány az Országgyűlés határozata alapján a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről szóló adott évi törvény keretei között a nyugellátásokat, baleseti nyugellátásokat - ideértve a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásokat is - felemeli, kiegészíti.”

4. § A T. a következő 44/A. §-sal egészül ki:

„44/A. § Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 12 000 forintnál több:

a 12 001-14 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

a 14 001-16 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,

a 16 001-30 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,

a 30 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,

a 40 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,

az 50 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,

a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát,

a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész tíz százalékát,

a 80 000 forint feletti átlagkeresetrész öt százalékát

kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.”

5. § A T. 54. §-a a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni.

(4) Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét a (3) bekezdésben említett egyszeres számításra tekintet nélkül - annyiszor 365 nappal növelni kell, ahány gyermeke született 1968. január 1-je előtt. Amennyiben az anya 1968. január 1-je előtt született gyermeke (gyermekei) tartósan betegek, illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek) a növelés 550 naptári nap.”

6. § A T. 80. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre változik:

„(1) Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik.

(2) Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.

(3) Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy a gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud.”

7. § A T. 82. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a szilikózisból és azbesztózisból eredő és huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképesség-csökkenés fennállása alatt a baleseti járadék időbeli korlátozás nélkül jár.”

8. § A T. 103. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék alapját, mértékét, illetőleg összegét kormányrendelet, 1992. január 1-jétől pedig törvény állapítja meg. Erre vonatkozó tervezetét 1991. augusztus 31-ig a Kormány terjessze elő.”

9. § A T. 111. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„111. § Rendbírságot köteles fizetni a munkáltató, egyéb szerv és személy, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a társadalombiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget.”

10. § (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a T. 25/A. §-ának (2) bekezdése, 41. §-a, 55. §-a és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 75. és 179. §-a hatályát veszti.

(2) A T. 39. §-ában, 43. §-ának (2)-(3) bekezdésében és 54. §-ának (3)-(4) bekezdésében foglaltakat a másodfokú társadalombiztosítási határozattal le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell.

(3) A T. 44/A. §-ának rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követő időponttól nyugdíjra jogosultak nyugdíj megállapításánál kell alkalmazni.

(4) A T. 80. §-ának (2) bekezdését a törvény kihirdetését követően kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.