1991. évi IV. törvény

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról1

A Magyar Köztársaság Alkotmánya mindenki számára biztosítja a jogot a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. E jogok gyakorlásának elősegítése, a foglalkoztatási feszültségek feloldása, valamint a munkanélküliek ellátásának biztosítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § A foglalkoztatás elősegítése, a munkanélküliség megelőzése és hátrányos következményeinek enyhítése érdekében a Kormány, a helyi önkormányzatok, továbbá a munkaadók és a munkavállalásra jogosultak, valamint az utóbbiak érdekképviseleti szervezetei együttműködnek.

2. § A foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliek ellátása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a munkavállalók, munkanélküliek között nemük, koruk, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük és munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk miatt. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levőket többletjogosultságok illessék meg.

3. § (1) A törvényben meghatározott célok megvalósulását országosan kiépített munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtó állami szervezet (a továbbiakban: munkaerőpiaci szervezet) segíti elő.

(2) A munkaerőpiaci szervezet feladatát a központi és helyi szervei útján látja el.

(3) A munkaerőpiaci szervezet irányításában a munkaadók, a munkavállalók, valamint - a helyi szervek tekintetében - a helyi önkormányzatok is közreműködnek.

(4) A munkaerőpiaci szervezet tevékenységét humánszolgáltatásként, a munkanélküliség lélektani és társadalmi összefüggéseinek figyelembevételével végzi.

4. § (1) Minden munkavállalásra jogosultnak és munkaadónak joga van a munkaerőpiaci szervezet e törvényben szabályozott szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez.

(2) A munkaerőpiaci szerv a hozzáforduló munkavállalót, valamint munkaadót jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

5. § (1) A foglalkoztatási feszültségek megelőzése, kezelése és lehetséges feloldása érdekében elsősorban a III. fejezetben meghatározott, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokat kell alkalmazni.

(2) A foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a munkanélküliség megelőzését, valamint időtartamának csökkentését a foglalkoztatáspolitika körébe nem tartozó eszközök alkalmazásával (pl. adókedvezmények biztosításával, továbbá területfejlesztési és a munkahelyteremtést támogató, elkülönített pénzalapok felhasználásával, az oktatási rendszer és a foglalkoztatáspolitika összehangolásával) is elő kell segíteni.

6. § (1) Munkaközvetítést a Munkaügyi Minisztériumnál történt bejelentkezés és nyilvántartásbavétel után bárki folytathat. Tevékenységéről a munkaközvetítő a Munkaügyi Minisztérium által előírt statisztikai adatszolgáltatásra köteles.

(2) Külföldi munkavállalásra vonatkozó munkaközvetítő tevékenység csak a fogadó ország jogszabályainak megfelelő munkavállalásra irányulhat.

7. § (1) Külföldi Magyarországon a (2) bekezdésben, valamint a munkaügyi miniszter által meghatározott kivétellel csak engedély alapján végezhet munkát.

(2) Nincs szükség engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező menekült és bevándorolt, a letelepedés céljából kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező, valamint a menekültté nyilvánítási eljárás alatt álló külföldi munkavégzéséhez.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kivételeket és az engedélyezés részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

(4) Az a munkaadó, aki külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat a Foglalkoztatási Alapba köteles befizetni az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére kifizetett munkabér kétszeresét.

(5) A (4) bekezdésben foglalt kötelezettség érvényesítéséhez szükséges eljárási szabályokat a munkaügyi miniszter állapítja meg.

8. § (1) Az Országgyűlés szabályozza a munkanélküliség megelőzését, illetőleg csökkentését szolgáló foglalkoztatási eszközöket, a munkanélkülieket megillető juttatásokat, a munkaerőpiaci szervezetrendszert, valamint ezek finanszírozásának módját.

(2) A Kormány döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai összefüggéseit és következményeit. Ennek megfelelően gondoskodik e döntések összehangolásáról, valamint arról, hogy a munkavállaláshoz és a foglalkoztatáshoz fűződő alapvető hazai érdekek ne szenvedjenek sérelmet.

(3) A Munkaügyi Minisztérium:

a) figyelemmel kíséri a foglalkoztatási folyamatokat, gondoskodik a foglalkoztatásra, valamint a munkanélküliségre vonatkozó adatok összegyűjtéséről, elemzéséről és rendszeres nyilvánosságra hozataláról,

b) előrejelzéseket készít a munkaerő keresletére, valamint kínálatára vonatkozóan,

c) részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

d) irányítja a munkaerőpiaci szervezetet,

e) kidolgozza a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerét, elemzi és ellenőrzi az eszközök hatékony felhasználását,

f) működteti a Foglalkoztatási Alapot,

g) szavatolja a munkanélküli járulékfizetés alapján járó juttatások teljesítését,

h) programokat dolgoz ki a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő rétegek foglalkoztatásának megoldására,

i) programokat, intézkedéseket dolgoz ki, foglalkoztatási válsághelyzetek (különösen tömeges létszámleépítések) megoldására,

j) részt vesz a hazai munkavállalók külföldi munkavállalásának elősegítésében.

(4) A helyi önkormányzat döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai következményeit. Ezen túlmenően:

a) figyelemmel kíséri a helyi foglalkoztatási viszonyok alakulását,

b) részt vesz a helyi foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

c) a munkaerőpiaci szervezet működési feltételeihez és fejlesztéséhez támogatást nyújt.

(5) A munkaadó:

a) érdekképviseleti szervei útján részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

b) különösen az e törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének teljesítésével segíti a munkaerőpiaci szervezet munkáját,

c) járulék fizetésével hozzájárul a munkanélküliek ellátásához.

(6) A munkavállaló és a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal (50. §, a továbbiakban: munkaügyi központ) megállapodást kötött személy [41. § (2) bekezdés]:

a) képviselői útján részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

b) együttműködik a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel, valamint a munkaadóval, mérlegeli a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, együttműködik új munkahely felkutatásában,

c) munkanélküli ellátásának biztosítására járulékot fizet.

(7) Aki korengedményes nyugdíjban (19. §), munkanélküli járadékban (25. §), előnyugdíjban (30. §), vagy pályakezdők munkanélküli segélyében (32. §) részesül, az általa folytatott kereső tevékenységet és az ebből származó jövedelmet köteles a folyósító szervnek bejelenteni.

II. fejezet

FOGLALKOZTATÁSI ÉRDEKEGYEZTETÉS SZERVEZETE

Munkaerőpiaci Bizottság

9. § (1) A foglalkoztatási érdekegyeztetés ellátására a munkavállalók, a munkaadók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből álló Munkaerőpiaci Bizottság működik.

(2) A Munkaerőpiaci Bizottság az ügyrendjét maga határozza meg.

10. § (1) A Munkaerőpiaci Bizottság dönt a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjában (43. §) - az alanyi jogon járó juttatások teljesítése után - fennmaradó pénzeszközök felhasználásáról.

(2) A Munkaerőpiaci Bizottság a foglalkoztatáspolitika érdekegyeztető tevékenység keretében:

a) meghatározza a Foglalkoztatási Alap felhasználásának elveit és fő arányait,

b) figyelemmel kíséri a Foglalkoztatási Alap felhasználását,

c) hozzájárul a Foglalkoztatási Alapból foglalkoztatási célú alapítvány létrehozásához,

d) előzetesen véleményezi a Kormánynak, illetve tagjainak a foglalkoztatást közvetlenül érintő jogszabály tervezetet,

e) állást foglal a tagok által előterjesztett foglalkoztatáspolitikai tárgyú rövid és hosszú távú programok tekintetében, figyelemmel kíséri azok végrehajtását,

f) véleményezi a munkaerőpiaci szervezet működését, erről beszámoltatja az Országos Munkaügyi Központ főigazgatóját.

Megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanács

11. § A megyékben (fővárosban) a foglalkoztatási érdekegyeztetés ellátására a megyei (fővárosi) munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, továbbá az önkormányzat képviselőiből álló Megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanács (a továbbiakban: Munkaügyi Tanács) működik.

12. § (1) A Munkaügyi Tanácsnak a helyi önkormányzatok képviseletét ellátó tagjait a megyei (fővárosi) közgyűlés, valamint a megye területén levő megyei jogú városok képviselő testülete választja.

(2) A Munkaügyi Tanácsban a munkaadók, a munkavállalók és az önkormányzatok képviseletét legalább 3-3 tag látja el.

(3) A Munkaügyi Tanács a munkavállalók, a munkaadók és az önkormányzatok képviselőinek megegyezésével határoz. Megegyezés hiányában a Munkaerőpiaci Bizottsághoz fordulhat, amelynek képviselője közvetít a felek között és javaslatot tesz a megállapodásra.

(4) A Munkaügyi Minisztérium képviselője a Tanács munkájában tanácskozási joggal részt vehet. Egyebekben a Munkaügyi Tanács az ügyrendjét maga határozza meg.

13. § A Munkaügyi Tanács:

a) dönt a megyében foglalkoztatási célra rendelkezésre álló pénzügyi eszközök [45. § (1)-(2) bekezdés] felhasználásának elveiről és arányairól,

b) figyelemmel kíséri a Foglalkoztatási Alap megyei szintű felhasználását,

c) kezdeményezi és véleményezi a megye foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos rövid és hosszú távú programokat és figyelemmel kíséri azok végrehajtását,

d) véleményezi a megyei munkaerőpiaci szervezet működését,

e) a b)-d) pontokban foglaltakról beszámoltatja a munkaügyi központ vezetőjét,

f) előzetes véleményezési jogot gyakorol a munkaügyi központ vezetőjének kinevezésénél,

g) ellátja a más jogszabályban meghatározott feladatait.

III. fejezet

A FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ TÁMOGATÁSOK

Képzések elősegítése

14. § (1) Támogatható a képzése annak:

a) aki munkanélküli, vagy

b) akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik, és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal előzetesen írásban közölte, vagy