1991. évi XXIX. törvény

a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről1

Az egyesülési szabadság állampolgári jogának védelmében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § A munkavállalók munkabéréből szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) csak akkor vonhat le a munkáltató, ha ezzel a munkavállaló a munkáltatóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban; érdekképviselet) javára, a tagdíj összegének megjelölésével megbízza.

2. § (1) Az 1. § szerinti megbízás (a továbbiakban: megbízás) akkor jön létre, ha a munkáltató annak teljesítését vállalja. Ezt nem tagadhatja meg, ha már bármelyik munkavállalójának ilyen megbízását teljesíti.

(2) Ha a munkáltató a megbízás teljesítését vállalta, annak megszűnéséig köteles arra, hogy

a) a tagdíjat a munkavállaló munkabéréből a bérszámfejtéskor levonja és a megjelölt érdekképviseletnek haladéktalanul kifizesse,

b) a törvényben meghatározott mértékben a munkavállaló személyi jövedelemadójának alapjából levonja.

3. § A megbízás megszűnik, ha

a) a munkaviszony megszűnik,

b) a munkavállaló a megbízó nyilatkozatát írásban, indokolási kötelezettség nélkül visszavonja,

c) a munkáltató a munkavállalókhoz intézett írásbeli nyilatkozatával a levonás további teljesítését valamennyiükkel szemben megtagadja,

d) a nyilatkozatban megjelölt érdekképviselet megszűnik.

4. § Ha a munkavállaló a megbízást tartalmazó vagy az azt visszavonó nyilatkozatát a bérszámfejtést megelőző 5 napon belül juttatja el a munkáltatóhoz, a munkáltató azt csak a következő bérszámfejtésnél köteles figyelembe venni.

5. § A megbízásnak, illetve visszavonásnak a teljesítéséért a munkáltató a polgári jog szabályai szerint felel.

6. § (1) A törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2) A hatálybalépés után munkabérből érdekképviseleti tagdíjat csak e törvény alapján szabad levonni, a korábban erre a célra használt nyilatkozatok érvényességüket vesztik.