1991. évi LXIX. törvény

a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről1

Az Országgyűlés

- a megtakarítások ösztönzése, a betétesek, a befektetők pénzintézetek iránti bizalmának növelése,

- a pénzintézeti rendszer működőképességének, megbízhatóságának, a pénzintézeteknél elhelyezett betétek biztonságának fokozása,

- a gazdaság működtetéséhez, fejlesztéséhez szükséges hiteltőke biztosításának, illetve a pénzfolyamatok zavartalanságának elősegítése,

- a pénzintézeti tevékenység körültekintő, a vállalkozás szabadságát, a piaci szereplők versenyképességét, a piaci fegyelmet fenntartó, a hatékony pénzintézeti szolgáltatások bővülését, rugalmasságát elősegítő szabályozása,

- a pénzintézeti tevékenységvégzés alapfeltételeinek versenysemleges meghatározása,

- a pénzintézetek ésszerű kockázatvállalásának, megfelelő tartalékképzésének elősegítése,

- a magyar pénzintézeti rendszer fokozatos nemzetközi integrációja,

- a pénzintézeti rendszer biztonságos működését szolgáló állami bankfelügyeleti rendszer továbbfejlesztése

érdekében a következő törvényt alkotja.

I. fejezet

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya - a 2. §-ban foglaltak kivételével - arra a jogi személyre, illetve egyéni vállalkozásra terjed ki, amely a Magyar Köztársaság területén pénzintézeti vagy bankképviseleti tevékenységet végez.

(2) A törvény rendelkezései a belföldi pénzintézet vagy a pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy külföldön végzett pénzintézeti, illetve bankképviseleti tevékenységére abban az esetben terjednek ki, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

2. § A törvény rendelkezései nem terjednek ki

a) az1. számú mellékletben felsorolt pénzügyi intézmények Magyarországon folytatott tevékenységére;

b) a Magyar Nemzeti Bankra, valamint

c) a külön jogszabályban szabályozott postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységre.

Fogalmak

3. § (1) E törvény alkalmazásában

a) elszámolásforgalom: készpénzforgalmat kikapcsoló, kizárólag a pénzintézetek, illetve a bankszámlák közötti átírással vagy beszámítással teljesülő fizetési mód;

b) követelések megvásárlása: bármilyen pénzben teljesítendő követelés megvásárlása és azzal összefüggésben fizetés teljesítése a jogosult részére, valamint ezekhez kapcsolódóan az esedékes fizetések nyilvántartása, a kintlevőségek beszedése, illetve kockázatvállalás a megrendelő fizetési mulasztása esetére;

c) pénzügyi lízing: ingatlan vagy ingó dolog bérletének lebonyolítása és az ahhoz történő hitelnyújtás, melynek keretében a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolgot vásárol meg a közte és a lízingbe vevő között létrejött szerződésnek megfelelően, és azt bérbe adja a lízingbe vevőnek úgy, hogy a bérleti idő lejártával lehetőséget ad a bérbe vett dolog maradványértéken történő megvásárlására, illetve további ingyenes vagy kedvezményes használatára;

d) pénzváltási tevékenység: külföldi fizetőeszközök megvásárlása, illetve eladása, valamint külföldi valuták címleteinek és különböző külföldi valuták egymás közötti azonnali átváltása;

e) üzletszerű tevékenység: rendszeresen folytatott - nyereségszerzésre irányuló - gazdasági tevékenység;

f) bankképviseleti tevékenység: belföldi vagy külföldi pénzintézet külföldi, illetve magyarországi tartós képviselete.

(2) E törvény alkalmazásában

a) betét: a pénzintézetnél számlán, betétokiratban vagy más módon betétszerződés alapján elhelyezett pénz;

b) betétes: a betétet elhelyező, illetve az afelett rendelkezni jogosult személy;

c) fogyasztási hitel: természetes személy által a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához, illetve szolgáltatásainak igénybevételéhez igénybe vehető hitel;

d) lakossági hitel: a fogyasztási hitel, valamint a lakás, illetve üdülő vásárlására, építésére, felújítására, valamint a közműfejlesztésre a természetes személyek által igénybe vett hitel;

e) kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak az elfogadott betét vagy az igénybevett kölcsön használatáért fizetendő, rendszerint a betét- vagy kölcsönösszeg évi százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék;

f) teljes hiteldíj: az az összeg, amelyet a hitelszerződés alapján a hitelfelvevőnek - a tőkeösszeg visszafizetésén felül - fizetnie kell.

(3) E törvény alkalmazásában

a) szavatoló tőke: a pénzintézetnek a számvitel jogszabályok által meghatározott saját tőkéje - a bank tulajdonában lévő saját részvények értékével csökkentve - és mindazok a járulékos tőkeelemek, amelyeket a 2. számú melléklet szerint szavatoló tőkeként lehet kezelni;

b) mérlegfőösszeg: a számviteli jogszabályok által ilyenként meghatározott összeg;

c) korrigált mérlegfőösszeg: a pénzintézet számviteli nyilvántartása és a bankfelügyeleti rendelkezés alapján meghatározott szorzószámok segítségével kiszámított - a kockázati tényezőkkel súlyozott - eszközök összege;

d) súlyozott eszközkockázati arány: a tőkemegfelelés mutatószáma, amelyet a szavatoló tőke - meg nem képzett céltartalékkal csökkentett - összege (számláló) és a korrigált mérlegfőösszeg (nevező) aránya fejez ki;

e) likvid eszköz: a pénzintézet rendelkezésére álló - azonnal felhasználható vagy azonnal felhasználhatóvá tehető - eszközök összessége;

f) befolyásoló részesedés: az olyan közvetlen és közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a vagyoni vagy a szavazati jogok legalább tíz százalékát biztosítja, vagy olyan helyzet, mely a vállalkozásban jelentős befolyást tesz lehetővé, különösen, ha:

- a vállalkozás döntéshozó, ügyviteli és felügyelő szervei és testületei tagjainak többségét a vállalkozás kinevezheti vagy elmozdíthatja, vagy

- a szerződés alapján döntő befolyást gyakorolhat arra a vállalkozásra, amelynek részvényese vagy tagja.

A befolyásoló részesedés nagyságának megállapításakor a közvetlen és közvetett tulajdont (összeadással) egybe kell számítani.

g) közvetett tulajdon: egy vállalkozás (a továbbiakban: eredeti vállalkozás) tulajdoni hányadainak, illetve szavazatainak a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező más vállalkozás(ok) (a továbbiakban: köztes vállalkozás) tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő birtoklása vagy gyakorlása. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadával. Természetes személyek esetében a közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani. A közvetlen és közvetett tulajdont csak az eredeti vállalkozásban névre szóló részvénnyel rendelkező tulajdonosok esetében kell egybeszámítani. Az eredeti vállalkozásban csak közvetett tulajdonnal rendelkező tulajdonosok esetében a további közvetett tulajdont a számítás során figyelmen kívül kell hagyni;

h) hirdetés: pénzintézeti vagy bankképviseleti tevékenységre vonatkozó, kereskedelmi úton történő figyelemfelhívás, tekintet nélkül arra, hogy az a sajtó vagy a posta útján, címke, kártya, matrica, szórólap, hanglemez, katalógus, árjegyzék vagy egyéb nyomtatott (nyomott) anyag szétosztásával, mozi-, tv- vagy rádióműsor előadásával vagy bármi más módon történik, ideértve az olyan hirdetést is, amely olyan cikkben, műsorban stb. jelenik meg, amelynek nem a hirdetés az elsődleges célja, ha a cikk-, illetve a műsorrészlet a pénzintézet vagy a pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy kezdeményezésére jött létre.

(4) E törvény alkalmazásában pénzintézeti vezető az a természetes személy, aki jogszabály vagy a pénzintézet alapszabálya, társasági szerződése alapján jogosult a pénzintézet irányítására, cégjegyzésére vagy képviseletére.

(5) E törvény alkalmazásában

a) pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy: a pénzintézeten kívül olyan jogi személy, amely a 8. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységek valamelyikét vagy azok meghatározott körét végzi;

b) vállalkozás: a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és az egyéni vállalkozás. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában más jogi személy, különösen költségvetési szerv és önkormányzat is vállalkozásnak minősül gazdasági tevékenysége körében. Kétség esetén a vállalkozás jelleget vélelmezni kell.

(6) A 38. § és a 40-41. § alkalmazásában hitelnek minősül a hitel- és kölcsönnyújtás, a váltó leszámítolása, az adósságra kibocsátott értékpapír megvásárlása, a pénzügyi lízing nyújtása, a bankgarancia vagy bankkezesség vállalása.

(7) E törvény alkalmazásában pénzintézet az 5. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a pénzintézet székhely országának hazai joga szerint pénzintézetnek minősített vállalkozás.

Pénzintézeti tevékenység

4. § (1) Pénzintézeti tevékenység a következő tevékenységek üzletszerű vagy rendszeres végzése:

a) mások pénzének betétként történő elfogadása, ideértve a takarékbetét elfogadását is (betétügylet);

b) hitel és kölcsön (a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása (hitel-, illetve kölcsönügylet);

c) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása, ideértve a bankszámla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását (bankszámlaügylet);

d) bankgarancia vagy bankkezesség vállalása, ha a kötelezettség pénzben teljesítendő (garanciaügylet);

e) bankletét elfogadása, valamint a befektetési alap letétkezelés (bankletéti, illetve befektetési alap letéti ügylet);

f) a külön jogszabály szerint kizárólag pénzintézet által kibocsátható értékpapír (letéti jegy stb.) nyilvános forgalomba hozatala (értékpapír forgalomba hozatali ügylet);

g) pénz- és kölcsönügyletek közvetítése (bankügynöki tevékenység);

h) saját számlára vagy bizományosként (más számlájára) történő adásvételi (kereskedelmi) tevékenység az alábbi körben:

1. pénzpiaci eszközök (váltó, csekk) vásárlása, ideértve a váltó leszámítolását is (leszámítolási ügylet),

2. deviza- és valutaügylet, kivéve az r) pontban meghatározott pénzváltási tevékenységet,

3. határidős, illetve opciós pénzügyi ügylet,

4. átruházható értékpapírral végzett műveletek, kivéve az egyes értékpapírok forgalomba hozataláról, forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott értékpapírokat (értékpapírügylet),