1991. évi LXXXV. törvény
az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról1
1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat.”
2. § Az Art. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.”
3. § Az Art. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az állami és az önkormányzati adóhatósághoz az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentéskor bejelenti
a) elnevezését (nevét), rövidített cégnevét,
b) székhelyét (telephelyét, vagy telephelyeit),
c) alakulásának időpontját, alapító okiratának keltét és számát, tevékenysége megkezdésének időpontját,
d) valamennyi pénzforgalmi jellegű bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát,
e) könyvvezetésének módját, iratai őrzésének helyét [36. § (1) bek.], ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy állandó lakóhelyével,
f) jogelődjét, alapítóját, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó a felelősségvállalót, ezek adószámát, képviselőjét, az adózó gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, szakágazatát, üzletét (üzleteit), a cégnyilvántartásba történt bejegyzést elrendelő végzés számát és időpontját, a magánszemély - a 12. §-ban említettek kivételével - az állandó lakóhelyét, valamint - ha ezzel rendelkezik, vagy jogszabály szerint rendelkeznie kell - személyazonosító jelét, továbbá
g) a társasági adóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozással érintett másik adózó a) és b) pont szerinti adatait, valamint adószámát.”
4. § Az Art. 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A magánszemély a földadóra vonatkozó adókötelezettségét bevallásának benyújtásával jelenti be.”
5. § Az Art. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózónak a (2)-(4) bekezdésben meghatározott azonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie, és a kifizetővel, illetőleg munkáltatóval közölnie kell.”
6. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó az adóról az állami adóhatósághoz éves adóbevallást nyújt be abban az esetben is, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt.”
7. § Az Art. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozó és az önadózást választó magánszemély, helyi adóját - az iparűzési adó kivételével - az adóévet követő február 28-áig vallja be. Az iparűzési adót az adóévet követő év május 31-éig kell bevallani.”
8. § Az Art. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóbevallást kell tennie annak a magánszemélynek, aki az adóévben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozó adóköteles bevételhez jutott - kivéve ha a magánszemély kizárólag a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti nyugdíjat vagy ezzel egy tekintet alá eső jövedelmet szerzett vagy adóját a munkáltatója állapította meg - függetlenül attól, hogy az adóévben elszámolható költségeire, összjövedelmét csökkentő tételeire vagy adókedvezményeire tekintettel adót fizetnie nem kell. Be kell vallani azt az adót, amelyet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint osztaléknak és ingyenes értékpapírnak minősülő jövedelem után a kifizető levont.”
9. § Az Art. 25. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető:]
„f) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a jogi személy, amely a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján kezesként felel,”
10. § Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelőleg fizetési kötelezettséget írhat elő, amelynek összegét az adóhatóság az előző adóévre vonatkozó éves adóbevallás határidejét, illetve a várható adó bejelentését követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli. Ha az adózó az éves adóbevallásra nyitvaálló határidőt követő 30 napon belül nem tesz adóbevallást, az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján az előző évi adóelőleg kétszeresét írja elő. Jogszabály előírhatja az adóelőleg fizetési kötelezettségnek önadózás útján történő teljesítését is.”
11. § Az Art. 32. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az állami adóhatóságnál vagy a vámhatóságnál az adótartozást az adózó csak részben egyenlíti ki, az adónkénti befizetést az esedékesség sorrendjében, ha az adótartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában kell elszámolni. Az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásra befizetett összeget először a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre, ezt követően az esedékesség sorrendjében az adóra kell elszámolni.
(2) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [25. §. (2) bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni.”
12. § Az Art. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 33. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni.”
13. § Az Art. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság a belföldi állandó lakóhellyel rendelkező magánszemélyt teljes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól, más, belföldi jövedelmet szerzett magánszemélyt belföldi vagyonáról vagy egyes belföldi vagyontárgyairól legfeljebb évente egy alkalommal vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti, ha az adózó adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget, vagy az adóhatóság az 51. §. (2) bekezdésében foglalt feladatai alapján indokoltnak tartja. A vagyonnyilatkozatot az adóhatóság kizárólag a jövedelemadó ellenőrzéséhez használhatja fel.”
14. § Az Art. 39. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(1) A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a magánszemély következő vagyonára terjed ki:
a) az ingatlantulajdon, a vagyoni értékű jog (a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogot, továbbá a külföldiek ingatlanhasználati jogát is, - a telki szolgalom), a lakásbérleti jog,
b) a nagy értékű ingóság,
c) az értékpapír, továbbá a vagyoni értéket megtestesítő tagsági vagy részesedési jog,
d) a 200 ezer forintot meghaladó készpénz, pénzintézeti számlakövetelés - a devizaszámla kivételével - továbbá az összességében 200 ezer forintot meghaladó, szerződés alapján fennálló pénzkövetelés és összességében 200 ezer forintot meghaladó, szerződés alapján fennálló pénztartozás.
(2) A vagyonnyilatkozatban fel kell tüntetni a vagyon mennyiségét, és ha ez megállapítható, azonosító adatait, szerzéskori értékét, továbbá szerzésének időpontját és jogcímét. Az adózónak a vagyonnyilatkozatban feltüntetett vagyont az adóhatóság felhívására igazolnia kell.”
15. § (1) Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapítása során tévedett, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja.”
(2) Az Art. 42. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az ellenőrzés a megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az adóhatóság hivatali helyiségében történő ellenőrzés esetén az ellenőrzés megkezdésének az erről szóló értesítés kézhezvételének időpontja minősül. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti.”
16. § Az Art. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. A magánszemély a jövedelemadójának önellenőrzését a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával teljesíti.”
17. § Az Art. 45. §-ának (4) bekezdése a következő j) és k) ponttal egészül ki:
[A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz adatot szolgáltat:]
„j) a Belügyminisztérium adatszolgáltatásra kijelölt szerve,
k) a gépjármű forgalmazásával foglalkozó vállalkozó.”
18. § Az Art. 47. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A tájékoztatás joga a társadalombiztosítási alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti, az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az Országos Munkaügyi Központot és a megyei (fővárosi) munkaügyi központot a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli ellátás mellett van-e kereső tevékenységből származó jövedelme és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket.”