1991. évi LXXXIX. törvény

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról1

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) az alábbiak szerint módosul:

1. § A Flt. 8. §-ának (7) bekezdése helyébe a következőrendelkezés lép:

„(7) Aki korengedményes nyugdíjban (19. §), munkanélküli járadékban (25. §), előnyugdíjban (30. §) vagy pályakezdők munkanélküli segélyében (32. §) részesül, az általa folytatott kereső tevékenységet és az ebből származó jövedelmet legkésőbb a munkakezdést megelőző napon, a kereső tevékenység megszűnését a megszűnést követő napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni.”

2. § A Flt. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) A foglalkoztatási, valamint a képzési érdekegyeztetés ellátására a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből álló Munkaerőpiaci Bizottság, valamint Országos Képzési Tanács működik.

(2) A Munkaerőpiaci Bizottság és az Országos Képzési Tanács az ügyrendjét maga határozza meg.”

3. § A Flt. 10. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő g) ponttal egészül ki:

[(2) A Munkaerőpiaci Bizottság a foglalkoztatáspolitikai érdekegyeztető tevékenység keretében:]

„a) meghatározza a Foglalkoztatási Alap felhasználásának elveit és fő arányait, a képzések tekintetében az Országos Képzési Tanács véleményének meghallgatásával,”

„g) értékeli a Foglalkoztatási Alap és a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja felhasználására vonatkozó ellenőrzések tapasztalatait.”

4. § A Flt. a 10. § után a következő címmel és a 10/A. §-sal egészül ki:

„Országos Képzési Tanács

10/A. § Az Országos Képzési Tanács a munkaerőpiaccal összefüggő képzési érdekegyeztető tevékenység keretében:

a) dönt a képzési célra a Foglalkoztatási Alapból a Munkaerőpiaci Bizottság által a hatáskörébe utalt, valamint a más forrásokból elkülönített pénzeszközök felhasználásának elveiről és arányairól,

b) támogatja a munkanélküliek részére szervezett országos és helyi munkaerő-fejlesztő programokat,

c) javaslatot tesz a munkaerő-fejlesztő és -képző központok létesítésére, a fejlesztésükre vonatkozó elvekre, előzetes véleményezési jogot gyakorol a munkaerő-fejlesztő és -képző központok igazgatóinak kinevezésével és felmentésével kapcsolatban,

d) véleményezi a munkaerő-fejlesztő és -képző központok működését,

e) hozzájárul képzési célú alapítványokhoz,

f) véleményezi a képzést érintő jogszabálytervezeteket.”

5. § A Flt. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § A megyékben (fővárosban) a foglalkoztatási, valamint a képzési érdekegyeztetés ellátására, a megyei (fővárosi) munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, továbbá az önkormányzat képviselőiből álló Megyei (Fővárosi) Munkaügyi Tanács (a továbbiakban: Munkaügyi Tanács) működik.”

6. § A Flt. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A Munkaügyi Tanács a munkavállalók, a munkaadók és az önkormányzatok képviselőinek megegyezésével határoz. Megegyezés hiányában a Munkaerőpiaci Bizottsághoz, illetve a képzési feladatok ellátása tekintetében az Országos Képzési Tanácshoz fordulhat, amelynek képviselője közvetít a felek között, és javaslatot tesz a megállapodásra.”

7. § A Flt. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A korengedményes nyugdíjazás költségeinek egészben vagy részben a Foglalkoztatási Alap terhére történő átvállalása esetén szüneteltetni kell a korengedményes nyugdíj folyósítását, ha a nyugdíjas a korengedmény ideje alatt kereső tevékenységet folytat, és az abból származó jövedelem havi összege a minimális bért eléri.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott jövedelem eléréséről a munkaügyi központ a 8. § (7) bekezdésében előírt bejelentés alapján értesíti a folyósító szervet.”

8. § (1) A Flt. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az a legalább harminc munkavállalót foglalkoztató munkaadó, amely fél éven belül munkavállalói létszámát - a döntést megelőző havi átlagos statisztikai állományi létszámához képest - legalább 25%-kal, vagy legalább 50 fővel tervezi csökkenteni, e döntésről és annak indokairól köteles tájékoztatni a munkaviszony rendes felmondását megelőző három hónappal a létszámleépítéssel érintett telephelye(i) szerint illetékes munkaügyi központot (központokat), valamint a munkaadónál működő üzemi tanácsot, ennek hiányában a munkaadónál működő munkavállalói érdekképviseleti szervet.”

(2) A Flt. 22. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A munkaadó az illetékes munkaügyi központot a munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan, de legalább a betöltés esedékességekor - az Országos Munkaügyi Központ által meghatározott módon - tájékoztatja.”

9. § (1) A Flt. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkaadó minden olyan létszámleépítésre vonatkozó döntéséről, amely 30 nap alatt legalább tíz főt érint, a 22. § (1)bekezdésében meghatározott tájékoztatáson túlmenően az érintett munkavállalókat, továbbá az illetékes munkaügyi központot a rendes felmondást megelőzően 30 nappal tájékoztatja. A munkaadó egyúttal köteles közölni az elbocsátani kívánt dolgozók nevén kívül az utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét, valamint a munkaügyi központ kérésére minden olyan információt, amely a munkavállaló újrafoglalkoztatását elősegíti.”

(2) A Flt. 23. §-ának (2) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„A bizottság munkavállalói képviselőit, ha a munkaadónál üzemi tanács működik, e szerv jelöli ki.”

10. § (1) A Flt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Munkanélküli járadék illeti meg azt, aki]

„c) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult,”

(2) A Flt. 25. §-a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A munkanélküli járadékban részesülő munkanélküli részére a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő alkalomszerű, vagy rövid időtartamú a 16. § (3) bekezdésében meghatározott közhasznú munkalehetőség is felajánlható.”

11. § A Flt. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„26. § (1) A munkanélküli járadék összegét a munkanélkülinek a munkanélkülivé válását megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkeresete alapulvételével kell kiszámítani. Az átlagkereset számítására a munkajogi szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a személyi alapbért a kifizetésének időpontjában érvényes összeggel kell figyelembe venni.

(2) Ha a munkanélküli a munkanélkülivé válását megelőző négy naptári negyedévben több munkaadóval állt munkaviszonyban, a munkanélküli járadék összegét valamennyi munkaadónál elért átlagkereset alapján kell az (1) bekezdés szerint kiszámítani.

(3) Ha a munkanélküli átlagkeresete az (1) bekezdésben meghatározott időszakban nem állapítható meg, a munkanélküli járadék összegét az általa a munkanélkülivé válását megelőzően betöltött utolsó munkakörben, illetőleg az ahhoz hasonló munkakörben elért kereset országos átlaga alapján kell megállapítani.

(4) Az egy napra járó munkanélküli járadék alapja a munkanélküli havi átlagkeresetének harmincad része.

(5) A munkanélküli járadék összege a folyósítás első szakaszában az (1)-(4) bekezdés alapján meghatározott járadékalap 70%-a, a folyósítás második szakaszában pedig a járadékalap 50%-a.

(6) A munkanélküli járadék összegének alsó határa a megállapításakori minimális bér, a felső határa annak kétszerese. Ha az (1)-(3) bekezdés szerinti átlagkereset a minimális bérnél alacsonyabb, a munkanélküli járadék az átlagkeresettel megegyező összeg. A minimális bér emelése esetén az ennél alacsonyabb összegben folyósított járadékot a minimális bér növekedésének arányában - de legfeljebb a minimális bér összegéig - növelni kell.

(7) Amennyiben a munkanélküli járadékra jogosult korábbi munkahelyén rehabilitációs keresetkiegészítésben részesült, úgy annak összegét a munkanélküli járadék alapját képező keresetbe be kell számítani. Az így megállapított munkanélküli járadék összege a keresetkiegészítés (5) bekezdésben meghatározott százalékával arányosan a munkanélküli járadék felső határát meghaladhatja.”

12. § (1) A Flt. 27. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az előbbiekben meghatározott négyéves időtartam kiszámításánál a sorkatonai szolgálat, a keresőképtelenséggel járó betegség, a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, a terhességi gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély, továbbá a gyermek gondozására kapott egyéb fizetés nélküli szabadság, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, a javító-nevelő munka, a szigorított javító-nevelő munka és az elzárás büntetés időtartamát, valamint - ha a munkanélküli állapot ezen időtartam alatt is fennállt - az (5) bekezdésben meghatározott időtartamot figyelmen kívül kell hagyni.”

(2) A Flt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A folyósítási idő a járulékfizetési idő függvényében a következő: