16/B. § A biztosított a 16/A. § (3) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat a társadalombiztosítás illetékes szervével külön jogszabályban meghatározottak szerint szerződésben (1992-ben finanszírozási megállapodásban) álló egészségügyi szolgáltatónál veheti igénybe az alábbiak szerint:

a) a háziorvosi és gyermekorvosi alapellátást a biztosított által választott háziorvosnál, illetőleg gyermekorvosnál azzal, ha a választott orvos nem a biztosított állandó lakóhelye, illetőleg állandó tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat területén működik, az igénybevételével kapcsolatos többletköltséget a társadalombiztosítás nem téríti;

b) az egészségügyi szakellátás igénybevételére a biztosított - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az alapellátás orvosának beutalása alapján jogosult. A beutalástól eltérő igénybevételből eredő többletköltségeket a társadalombiztosítás nem téríti;

c) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt egészségügyi szervek igénybevételére külön jogszabály rendelkezései az irányadók.

16/C. § A tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított és a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett és igazolt egészségügyi ellátásának, továbbá a külföldön munkát vállalóként vagy egyéb jogcímen külföldön tartózkodó magyar állampolgár biztosított sürgős szükségből felmerült egészségügyi ellátásának költségét a társadalombiztosítás a belföldi ellátás költségének megfelelő összegben megtéríti.

16/D. A 16/A.-C. §-ok rendelkezéseit a biztosított eltartott hozzátartozójára is alkalmazni kell.”

6. § A T. a következő 22/A. §-sal egészül ki:

„22/A. § A táppénz napi összegének alapjául szolgáló naptári napi átlagkereset legfeljebb 2500 forintig vehető figyelembe.”

7. § A T. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„44. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlen megelőző négy év alatt a főfoglalkozás keretében elért keresetnek (ideértve az ezen időszak alatt kifizetett jutalmat is) a magánszemélyek - ezen évekre vonatkozó és ezen összegekre eső - jövedelemadójával csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani. Keresetként kell figyelembe venni minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatást, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ez az összeg számít keresetnek. Keresetként kell figyelembe venni a havi átlagkereset megállapításánál alapul szolgáló keresettel azonos időre járó baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítést is. Keresetként nem vehető figyelembe az 1988. előtti időre a 42/1983. (XI. 12.) MT rendelet alapján kapott bérpótlék, a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén - külön jogszabály alapján folyósított - jövedelemkiegészítés. A betegszabadság tartamára a folyósított - legalább - hetvenöt százalék helyett az átlagkereset teljes összegét, az 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapításuk közvetlen vagy közvetett alapjául szolgáló átlagkereset, illetőleg minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni.

(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt az 1988-ban elért keresetet a magánszemélyek ez évre szóló és erre az összegre képzett jövedelemadójával történő csökkentése után 42 százalékkal növelni kell.

(3) Ha az igénylőnek sem az (1), sem a (6) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nincs legalább 180 naptári napra keresete, a négyéves átlagszámítási időszakot azon naptári évre - és azt megelőző naptári évekre - kell kitűzni, amelyben az igénylőnek legalább 180 naptári napra keresete volt. Az 1988. elé eső keresetet naptári évenként a (2) bekezdés szerinti szorzószám alkalmazásával ebben az esetben is növelni kell. Ha az előzőek alapján kiszámított havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj megállapítása naptári évének első napján érvényes minimális bér összegét, ez utóbbit kell havi átlagkeresetként figyelembe venni.

(4) A mezőgazdasági szövetkezeti tag öregségi nyugdíjának megállapításánál a (3) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha az átlagszámítási időszak alatt a mezőgazdasági szövetkezet tagja legalább 150, nő 100 munkanapot nem teljesített.

(5) Annak elbírálásánál, hogy az igénylőnek 180 napi keresete van-e, a mezőgazdasági szövetkezeti tag által teljesített minden 13 (nőnél 8) tízórás munkanap 30 napi keresetnek felel meg.

(6) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál - amennyiben ez az igénylőre nézve kedvezőbb - az (1) bekezdésben meghatározott és a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző négy naptári év helyett a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül azt a négy naptári évet kell figyelembe venni, amelyekben elért kereset a legkedvezőbb. A (2) bekezdésben foglaltakat az 1988. évet megelőző években elért keresetekre is alkalmazni kell.

(7) A nyugellátásokat, baleseti nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset növekedésének megfelelő mértékben kell emelni. Az emelésre évente két alkalommal, március és szeptember hónapban kerül sor. Az emelés legkisebb és legnagyobb összegéről, az adott időpontban esedékes emelés összegéről, továbbá a két emelésen túlmenő esetleges további emelésről, illetőleg az emelésre jogosultak köréről az Országgyűlés határoz, a végrehajtásról pedig a Kormány gondoskodik.”

8. § A T. 46. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az újbóli megállapításánál az 1992. február 29-ét követően elért keresetek közül csak azok vehetők figyelembe, amelyek után a nyugdíjas nyugdíjjárulékot fizetett.”

9. § A T. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„51. § A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (44-45. §) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy

a) az átlagkereset, kérelemre megállapítható a megrokkanás évében, a megrokkanás időpontjáig és a rokkantság bekövetkezését közvetlenül megelőző négy naptári évben elért keresetek alapján, ha az igénylő a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, továbbá

b) szakmunkáskedvezményben részesíthető az is, aki szolgálati idejének fele részében - harminc évet elérő vagy meghaladó szolgálati idő megszerzése esetén legalább tizenöt éven át - szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.”

10. § A T. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A rokkantsági nyugdíj összegének újbóli megállapításánál a 46. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”

11. § A T. 53. §-ának (2) bekezdése a következőkkel egészül ki:

„A jogosultat a nyugdíj megszüntetését követő emelések, kiegészítések is megilletik.”

12. § A T.-nek az 1990. évi XCVII. törvény 10. §-ával beiktatott 68. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.”

13. § A T. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, saját jogú baleseti nyugellátás, halása esetén eltemettetőjét temetési segély, hozzátartozóit pedig hozzátartozói baleseti nyugellátás illeti meg.”

14. § A T. a következő címmel és 79/A. §-sal egészül ki:

„Baleseti egészségügyi szolgáltatás

79/A. § Baleseti egészségügyi szolgáltatás keretében az üzemi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, protetikai és fogszabályozó ellátás, valamint gyógyfürdő ellátás árához és az utazási költséghez százszázalékos mértékű társadalombiztosítási támogatás jár.”

15. § A T. 92. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

„(2) Ha az (1) bekezdés alkalmazásánál 1988. évi vagy annál korábbi keresetet kell figyelembe venni, azt a nyugdíj újbóli megállapítása előtt a 44. § (2) bekezdésében megjelölt módon növelni kell.”

16. § A T. 93. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„93. § A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének újbóli megállapításánál a 46. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”

17. § A T. 98. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„98. § (1) A társadalombiztosítási ellátást - az egészségügyi szolgáltatások kivételével - szóban vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni.

(2) Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot az erre rendszeresített igazolvánnyal kell igazolni. Az igazolvány közokirat.”

18. § A T. a következő 99. §-sal egészül ki:

„99. § A nyugellátást, a baleseti nyugellátást, továbbá a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szervek nyugdíjfolyósítási törzsszám, mint azonosító szám alatt folyósítják.”

19. § A T. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató, az egyéb szerv [103/C. § (3) bek.] és az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bek.] - a kiegészítő tevékenységet folytató kivételével - társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A társadalombiztosítási járulék mértéke negyvennégy százalék, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 24,5 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke pedig 19,5 százalék.

(2) A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási járulék mértéke négy százalék, a nyugdíjjárulék mértéke pedig hat százalék.”

20. § A T. a következő 103/A. §-sal egészül ki:

„103/A. § (1) A munkáltató (foglalkoztató) a 10. § (1) bekezdésének a)-d) pontjában és a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás) után - ide nem értve a (3) bekezdésben meghatározott kifizetéseket (juttatásokat) - negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi jellegű kifizetésnek (juttatásnak) minősül különösen: a munkabér, a munkadíj (időbér, teljesítménybér, havidíj, túlmunkadíj, bérpótlék, bérkiegészítés, ügyeleti díj, helyettesítési díj) és ilyen jellegű egyéb kifizetés (juttatás) - ideértve a természetbeni munkabért is -, továbbá az átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az eredménytől függő részesedés, továbbá a betegszabadság idejére járó átlagkereset.