(4) Az alapelőirányzat összege év közben - kormányrendeletben meghatározott eljárási rend szerint - a feladatok, illetve a finanszírozási rend változása, a központi kezelésre tervezett keretek lebontása vagy külön megállapodás szerint módosítható.

(5) A T. Alap kezelője - kormányrendeletben szabályozott módon - megállapodhat az állami egészségügyi szolgálat szakellátást végző intézményével abban, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokért és szolgáltatásokért a teljesítményfinanszírozási elvek szerint jár térítés. Ebben az esetben az (1) bekezdés szerint megállapított előirányzatot az e szolgáltatásokra eső résszel csökkenteni kell. A teljesítményarányos finanszírozás elszámolásának rendjét a T. Alap kezelője határozza meg.

13. § A T. Alap kezelője az Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottság egyetértésével gyógyító-megelőző szakellátásra, e körbe tartozó egészségügyi szolgáltatásokra a 12. §-ban említett intézményeken túl - kormányrendeletben szabályozott módon - megállapodást köthet egyházzal, alapítvánnyal, egészségügyi vállalkozással és magángyakorlatot folytató orvossal.

14. § (1) A T. Alap kezelője a háziorvosi szolgáltatások finanszírozása során kormányrendeletben meghatározott módon, mértékben köteles figyelembe venni

a) az ellátott lakosok számát és korösszetételét;

b) a háziorvos szakképzettségét;

c) az ellátott terület településszerkezeti adottságait.

(2) Az (1) bekezdés szerinti finanszírozás szerződés alapján történik, amelynek főbb szabályait - ideértve a T. Alap kezelőjének szerződéses kötelezettségét is - kormányrendelet állapítja meg.

(3) Amennyiben a háziorvosi szolgálatot a települési önkormányzat működteti, vagy ha az az egyesített egészségügyi intézmény részeként működik (integráció), akkor a T. Alap kezelője a fenntartó önkormányzattal, illetve az intézménnyel köt szerződést a háziorvosi szolgálat-finanszírozására az általános feltételek mellett. A szerződés keretében kapott összeget az önkormányzat, illetve az intézmény köteles más pénzeszközeitől elkülönítetten, külön bankszámlán kezelni, és azt csak aszolgálat céljaira használhatja fel.

15. § A T. Alap kezelője háziorvosi szolgáltatásra - kormányrendeletben meghatározott területi létszámhatárok között - külön jogszabályban előírt hatósági engedéllyel rendelkező magángyakorlatot folytató orvossal és egészségügyi vállalkozóval is köthet szolgáltatás finanszírozására szerződést, ha rendelője megfelel az állami egészségügyi szolgálat háziorvosi rendelőjére vonatkozó szakmai, műszaki előírásoknak.

16.§ A T. Alap kezelője jogosult ellenőrizni az E. Alapból finanszírozott szolgáltatások teljesítését, indokoltságát, valamint a szolgáltatást nyújtó nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítését.

17. § A T. Alapból 1991. évben a gyógyító-megelőző ellátás keretében kapott támogatást az önkormányzatok, illetve központi fejezetek nem vonhatják el.

18. § A 12.§ (2) bekezdésében szereplő bérautomatizmuson felül 1195 millió forintot a háziorvosi rendszer teljesítményfinanszírozására lehet felhasználni.

Átmenetileg a Társadalombiztosítási Alapból finanszírozott ellátások

19. § (1) Az AT. 1. §-ának (2) bekezdése alapján átmenetileg a T. Alapból finanszírozott ellátások kiadásainak előirányzata 41 200 millió forint. Ebből a központi intézkedésekre 4510 millió forint fordítható. A központi intézkedési keretből a nyugdíjszerű ellátások 2870 millió forinttal, a gyermekgondozási díj és gyermekgondozási segély együttesen 1000 millió forinttal, az anyasági segély és a temetési segély együttesen 640 millió forinttal részesednek.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kiadások fedezetéhez a Ny. Alap 22 284 millió forinttal, az E. Alap 18 916 millió forinttal járul hozzá. Ez az alapok bevételi főösszegei 7,93%-ának felel meg.

(3) Az esedékessé vált kifizetéseket akkor is teljesíteni kell, ha ennek következtében az (1)-(2) bekezdésben meghatározott előirányzat fölé emelkednek a kiadások.

(4) Átmenetileg a T. Alapból finanszírozott ellátások kiadásainak főbb jogcímek szerinti részletezését a törvény 8. számú melléklete tartalmazza.

Működési költségvetés

20. § (1) A működési költségvetés 1992. évi bevétele 8395 millió forint, kiadása 8099 millió forint, egyenlege 296 millió forint. A működési költségvetés mérlegét a törvény 9. számú melléklete tartalmazza.

(2) A bevételekből 7795 millió forint (92,8%) a Ny. Alapból származó 4216 millió forint, valamint az E. Alapból származó 3579 millió forint hozzájárulás együttes összege; 100 millió forint (1,2%) a társadalombiztosítás alaptevékenységen kívül folytatott tevékenységének működési, ár- és díjbevétele; 500 millió forint (6,0%) a nem T. Alapból finanszírozott ellátások folyósításával összefüggésben felmerült ráfordítások állami költségvetés, más intézmény vagy gazdálkodó szervezet által történő megtérítése.

(3) A kiadásokból a folyamatos működés előirányzata 5175 millió forint, mely a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvény 27.§-ával létrehozott Felügyelő Bizottságok működésével kapcsolatos költségekre 10 millió forintos előirányzatot tartalmaz. A fejlesztési előirányzat 2924 millió forint, ebből a beruházási célú kiadások előirányzata 1942 millió forint.

(4) Az 1991. évi III. törvény módosításáról szóló 1991. évi LXXIV. törvény 7. §-ában előírt tartalék-visszapótlásra előirányzott összeg 1086 millió forint. Ebből 800 millió forint a beruházási célú kiadások előirányzatán belül szereplő - a társadalombiztosítási apparátus elhelyezésének javítását szolgáló - építési beruházás 1992. évi ráfordításaira használható fel. A visszapótlás fennmaradó összege a működési költségvetés 1992. évi egyenlegében jelenik meg.

Vegyes rendelkezések

21. § (1) A nyugdíjak egyéni elbíráláson alapuló, a szociális rászorultságot figyelembe vevő emelésére [a TT. 13. §-a és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 14. §-a] a 7. § (1) bekezdésében, a 10. § (3) bekezdésében és a 19. § (1) bekezdésében meghatározott összkiadási előirányzatból együttesen 400 millió forint fordítható.

(2) A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény 17. § (7) bekezdésében meghatározott keretösszegben 1992. január 1-jétől az állami költségvetés által - azt megelőzően a T. Alapból - finanszírozott ellátásokat és azok kiadási előirányzatait a törvény 10. számú melléklete tartalmazza. E kiadások1992-től nem részei a T. Alap költségvetésének.

(3) A Magyar Köztársaság 1992. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény 18. § (2) bekezdése a következőképpen módosul:

„(2) Ha a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetésében az átmenetileg a Társadalombiztosítási Alapból finanszírozott ellátások tényleges kiadásai a jogosultak számának növekedése vagy valamely központi intézkedés miatt meghaladja a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről hozott törvényben jóváhagyott előirányzatot, akkor a különbözetet a központi költségvetés a Társadalombiztosítási Alapnak megtéríti. Ha a fizetési kötelezettség teljesítésére még az 1992-es költségvetési évben kerül sor, akkor az a központi költségvetés általános tartalékát terheli.”

(4) A T. Alap 1994. december 31. napjáig 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatásban részesül. E rendelkezés végrehajtását a Kormány legkésőbb 1992. június 30. napjáig köteles szabályozni. Az átadott vagyonból az 1992. évben legfeljebb 1880 millió forint bevételt biztosító rész értékesíthető. Eddig az összeghatárig az értékesítésből származó bevétel, illetve a vagyonhozama az 1992. évi folyó kiadások finanszírozásába bevonható.

22. § (1) Az AT. 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

„(1) A Társadalombiztosítási Alap (a továbbiakban: Alap) az államháztartás része; önálló pénzalap, amely a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel

a) az öregségi nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátások [a b) pontban felsoroltak kivételével], az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági nyugdíja, baleseti nyugellátása, valamint

b) a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek rokkantsági nyugdíja- a temetési segély kivételével -, baleseti ellátása (ideértve a hozzátartozói baleseti nyugellátásokat és a rokkantság miatt megállapított hozzátartozói nyugellátásokat is), a gyógyító-megelőző ellátások, a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatás és egyéb betegségi ellátások (kártalanítási járadék, útiköltségtérítés, segélyek)

fedezetére szolgál.”

„(2) Átmenetileg - az állami költségvetés helyett - az Alap biztosít fedezetet a gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, anyasági segély, temetési segély, öregségi és növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi és növelt összegű munkaképtelenségi járadék,az özvegyi és növelt összegű özvegyi járadék, a saját jogú nyugellátáshoz megállapított házastársi pótlék és házastárs utáni jövedelempótlék, a megváltozott munkaképességű dolgozók átmeneti járadéka, rendszeres szociális járadéka és a cukorbetegek támogatása kiadásaira is.”

(2) Az AT. 2. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. § (1) Az Alap bevételei:

a) a járulékbevétel (munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulék, munkáltatói egészségbiztosítási járulék, egyéni nyugdíjjárulék, egyéni egészségbiztosítási járulék, egyéb járulék);

b) a társadalombiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevétel;

c) az állami, önkormányzati hozzájárulás;

d) az Alap pénzügyi tevékenységéből - ideértve a társadalombiztosítás részére ingyenesen átadott vagyon külön törvény szerinti hasznosítását is - származó bevétel.

(2) Nem minősül az Alap bevételének a társadalombiztosítás által folyósított, az állami költségvetés, más intézmény vagy gazdálkodó szervezet által finanszírozott ellátások, ellátásrészek kiadásának megtérítése.”

(3) Az AT. 3. §-ának a helyébe a következő rendelkezés lép:

„3.§ (1) Az Alapból teljesíthető kiadások:

a) az 1. §-ban meghatározott feladatok finanszírozása;

b) az a) pont szerinti finanszírozással összefüggésben felmerült bankköltség és postaköltség;

c) a társadalombiztosítási kifizetőhely fenntartóját - a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvény alapján - megillető költségtérítés, amely az 1. § (1) bekezdésében felsorolt ellátások kifizetőhely által folyósított összegének 1%-a;