1992. évi XXIII. törvény
a köztisztviselők jogállásáról1
A társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. Ennek érdekében az Országgyűlés, figyelembe véve a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit is, a következő törvényt alkotja:
I. fejezet
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1. § (1) E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a köztársasági megbízott hivatala, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, hatósági igazgatási társulása, a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek, ügykezelőinek és fizikai alkalmazottainak közszolgálati jogviszonyára terjed ki.
(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a köztársasági elnök hivatala, az Országgyűlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyűlési biztos hivatala és az Állami Számvevőszék köztisztviselői, ügykezelői és fizikai alkalmazottai közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) E törvény alkalmazásában köztisztviselő az (1) és (2) bekezdésben felsorolt szervek (a továbbiakban együtt: közigazgatási szerv) feladat- és hatáskörében eljáró ügydöntő, illetve érdemi feladatot ellátó vezető és ügyintéző; ügykezelő az, aki a közigazgatási szervnél ügyviteli feladatot lát el; minden más munkavállaló fizikai alkalmazottnak minősül.
2. § E törvény hatálya nem terjed ki
a) az illetményrendszer kivételével a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra;
b) törvény eltérő rendelkezésének hiányában a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem és a fegyveres biztonsági őrség szerveire.
3. § E törvény rendelkezéseit a 23-30. § és 32-36. § kivételével a közigazgatási államtitkárra, helyettes államtitkárra és a köztársasági megbízottra is alkalmazni kell, ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik.
4. § Az önkormányzati képviselő-testület rendeletben a képviselő-testület hivatalának a köztisztviselője számára az e törvényben foglaltakhoz képest kedvezőbb szabályokat állapíthat meg a munkavégzésre, a munka- és pihenőidőre és egyéb juttatásokra.
II. fejezet
A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE
A közszolgálati jogviszony alanyai
5. § A közszolgálati jogviszony az állam és az önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő, ügykezelő, fizikai alkalmazott között munkavégzés céljából létesített jogviszony, amelyben mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogok illetik meg.
6. § (1) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének (a továbbiakban: hivatali szervezet) vezetője gyakorolja, aki törvény eltérő rendelkezésének hiányában a munkáltatói jogkört a hivatali szervezet vezető megbízatású köztisztviselőjére átruházhatja.
(2) Ha a köztisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását a testület nem ruházhatja át.
(3) A képviselő-testület hivatalában a munkáltatói jogkör gyakorlásasorán a jegyzőt, a főjegyzőt, a megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjét véleményezési jog illeti meg.
A közszolgálati jogviszony létesítése
7. § (1) Közszolgálati jogviszony büntetlen előéletű, cselekvőképes és - a 70. § (3) bekezdés kivételével - legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkező magyar állampolgárral létesíthető.
(2) Jogszabály - vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója - a közszolgálati jogviszony létesítésétaz (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idő letöltéséhez kötheti.
(3) Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól a (4) bekezdésben, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével felmentés nem adható.
(4) A községi önkormányzat képviselő-testülete - jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában - a képesítési előírások alól különösen indokolt esetben felmentést adhat. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszűnik.
(5) Központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű köztisztviselőt nem alkalmazhat. A közigazgatási szerv alaptevékenységének a képesítési követelmények szempontjából az minősül, amit a jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg.
8. § (1) Jegyzővé, körjegyzővé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjévé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki
a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel rendelkezik és
b) legalább kétévi szakmai gyakorlatot szerzett.
(2) A községi önkormányzati képviselő-testület a körjegyző és az ötezernél több lakosú község jegyzője kivételével
a) felmentést adhat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt képesítési feltételek alól annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte; a felmentési dőtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik.
b) az (1) bekezdés b) pontjában előírt gyakorlati időt csökkentheti vagy elengedheti.
(3) Főjegyzővé az nevezhető ki, aki
a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazda képesítéssel rendelkezik, és
b) közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
9. § (1) Nem létesíthető közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselő ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.
(2) A községi önkormányzat képviselő-testülete és a külszolgálati hálózat felügyeletét ellátó miniszter az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól- különösen indokolt esetben - felmentést adhat.
Pályázat
10. § (1) Ha a köztisztviselői állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, a pályázati kiírásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat elbírálásának határidejét tartalmaznia kell.
(2) A pályázatokat titkosan kell kezelni, a pályázat eredményéről a pályázókat a pályázati anyag egyidejű visszaküldésével írásban kell tájékoztatni.
Kinevezés
11. § (1) A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - határozatlan időre létesül. A kinevezést és annak elfogadását - továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot - írásba kell foglalni. Nem kell írásba foglalni a munka szervezésével, a napi munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket.
(2) Közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott időre is létesíthető olyan személlyel, aki a 7. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel.
(3) A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolnia kell.
12. § (1) A köztisztviselőnek kinevezésekor esküt kell tennie.
(2) Az eskü szövege a következő:
„Én .................... esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm, hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, a legjobb tudásom szerint a nemzet (és................ önkormányzat) érdekeinek szolgálatával teljesítem!”
13. § Ha a kinevezés érvénytelenségét a munkába lépés előtt állapítják meg, annak orvoslása nélkül a köztisztviselő nem állítható munkába. Ha az érvénytelenség oka a munka megkezdése után jut a kinevezési jogkört gyakorló tudomására, a köztisztviselőt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell tiltani.
14. § (1) A kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehet. Nem minősül módosításnak a köztisztviselőnek a fizetési fokozatban történő előrelépése miatti illetménynövekedése, valamint a 31. § (1), (2) és (6) bekezdésben foglaltak szerinti intézkedés.
(2) A közigazgatási szerv, a köztisztviselő és egy másik közigazgatási szerv megállapodhat a köztisztviselőnek a másik közigazgatási szervhez történő határozott idejű, illetőleg végleges áthelyezésében. A határozott idő elteltével a köztisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez.
A közszolgálati jogviszony megszűnése
15. § A közszolgálati jogviszony megszűnik:
a) a felek közös megegyezésével;
b) lemondással;
c) felmentéssel;
d) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;
e) a köztisztviselő halálával;
f) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben.
16. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.
(2) A köztisztviselő lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.
17. § (1) A közszolgálati jogviszony - a (3) és (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntethető meg, ha
a) a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;
b) az Országgyűlés, a Kormány, illetve az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;
c) megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;
d) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;
e) a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;
f) a köztisztviselő nyugellátásra szerzett jogosultságot.
(2) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.