(4) Ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya nyugdíjazása miatt szűnik meg, a besorolására utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.

31. § (1) A köztisztviselő - külön törvényben írtakon túlmenően - osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői megbízást kaphat a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői megbízás határozatlan időre szól és külön indokolás nélkül bármikor visszavonható, illetőleg a megbízásról a köztisztviselő indokolás nélkül bármikor lemondhat.

(3) Vezetői megbízást - a 8. §-ban foglaltak kivételével - csak felsőfokú iskolai végzettségű, közigazgatási szakvizsgával vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat.

(4) A köztisztviselő vezetői megbízatásának ideje alatt is - a 25. § (1) bekezdésben előírt feltételek teljesítése esetén - magasabb besorolási fokozatba lép.

(5) A Miniszterelnöki Hivatal, a minisztérium és országos hatáskörű szerv vezetői megbízású köztisztviselőjének - vezetői megbízásának visszavonását megelőzően - képzettségének, végzettségének megfelelő másik vezetői állást lehet felajánlani az e bekezdésben említett szerveknél. Ha ilyen vezetői állást nem ajánlanak fel, vagy a felajánlott állást a köztisztviselő nem fogadja el, a köztisztviselőt újra be kell sorolni.

(6) A Kormány döntése alapján kormányzati érdekből az (5) bekezdésben említett szervek vezetői megbízású köztisztviselői ideiglenesen vagy véglegesen áthelyezhetők - végzettségüknek, képzettségüknek, besorolásuknak és vezetői megbízatásuknak megfelelően - az (5) bekezdésben említett szervek között.

32. § (1) Kormányrendeletben meghatározott módon a Miniszterelnöki Hivatalban kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben miniszteri főtanácsadói, tanácsadói munkakörök létesíthetők, amelyek határozatlan időre szólnak és a megbízások külön indokolás nélkül bármikor visszavonhatók. A megbízásról a köztisztviselő indokolás nélkül bármikor lemondhat. Az e munkakörben foglalkoztatott köztisztviselő - tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére- főtanácsosi vagy tanácsos I. besorolást kaphat. A főtanácsosi besorolású köztisztviselő minisztériumi főosztályvezetői, a tanácsos I. besorolású köztisztviselő minisztériumi főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult.

(2) Az Országgyűlés hivatalában és az Alkotmánybíróság hivatalában, valamint az Állami Számvevőszéknél az (1) bekezdésben foglalt besorolással főtanácsadói és tanácsadói

munkakörök létesíthetők. Az Állami Számvevőszéknél a számvevő osztályvezetői illetményre jogosult.

(3) A köztisztviselőt, ha a főtanácsadói, tanácsadói munkakörben történő alkalmazása megszűnik, újra be kell sorolni.

A köztisztviselő képzése, továbbképzése

33. § (1) A köztisztviselő jogosult az előmenetelhez előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben részt venni.

(2) A közigazgatási szerv az előmenetelhez előírt képzés, továbbképzés, átképzés feltételeit köteles biztosítani, költségeit viselni. A köztisztviselőnek az előmenetelhez szükséges képzés, továbbképzés, átképzés és az ezzel összefüggő vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.

(3) A (2) bekezdés szerinti költségeket a köztisztviselő köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az előírt követelményeket nem teljesíti, illetőleg a képzés, továbbképzés, átképzés előírt befejezésétől számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond.

A köztisztviselő minősítése

34. § (1) A köztisztviselőt előmeneteli pályáján - a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével - legalább minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt minősíteni kell.

(2) A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Ha a hivatali szervezet vezetője e jogát átruházta, a minősítő a minősítést közvetlen felettesének - a köztisztviselővel történő ismertetése előtt - bemutatja.

(3) A minősítés célja a köztisztviselő szakmai teljesítményének megítélése, a teljesítményt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlődés elősegítése.

(4) A minősítés kötelező elemeit az 1. számú mellékletben foglalt minősítési lap tartalmazza. A minősítő a munkaköri követelményekhez igazodó további szempontok szerint is értékelheti a köztisztviselő tevékenységét.

(5) A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését a minősítő indokolni köteles.

35. § (1) A köztisztviselő kérésére a minősítő a minősítés kialakításába a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szervet köteles bevonni és a minősítésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minősítési lapon rögzíteni.

(2) A köztisztviselővel a minősítést ismertetni kell, aki arra írásban észrevételt tehet. A megismerés tényét a köztisztviselő a minősítésen aláírásával igazolja.

(3) A köztisztviselőnek a minősítés egy példányát az aláíráskor át kell adni.

36. § A köztisztviselő a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, személyiségi jogát sértő megállapításának megsemmisítését a bíróságtól kérheti.

Munkavégzés, pihenőidő

37. § (1) A köztisztviselő feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni.

(2) A köztisztviselő köteles megtartani az állami és szolgálati titkot.

(3) A köztisztviselő illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást olyan tényekről, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa vagy az állampolgár számára hátrányos, vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna.

38. § (1) A köztisztviselő köteles felettese utasítását végrehajtani.

(2) A köztisztviselő köteles felettese utasításának végrehajtását megtagadni, ha annak teljesítésével bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg.

(3) A köztisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy az érdekeit védő jogszabályba ütközne.

(4) A köztisztviselő köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, és egyben kérheti az utasítás írásba foglalását, ha az utasítás, vagy annak végrehajtása - a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenően - jogszabályba ütközik, vagy teljesítése kárt idézhet elő és a köztisztviselő a következményekkel számolhat, vagy az utasítás az érintettek jogos érdekeit sérti. Az utasítást adó felettes az utasítás írásba foglalását nem tagadhatja meg. A köztisztviselőt felettese utasításának írásba foglalására irányuló kérelme miatt hátrány nem érheti.

(5) Ha az utasítást adó a köztisztviselőnek nem közvetlen felettese, akkor a közvetlen felettes útján kell az írásba foglalást kérni.

(6) A köztisztviselő, ha felettese döntésével, illetve utasításával nem ért egyet, jogosult különvéleményét írásba foglalni. Emiatt hátrány nem érheti.

39. § (1) A munkaidő heti 40 óra.

(2) A munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet; ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.

(3) A munkaidő heti időtartamának figyelembevételével a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt többheti, havi vagy éves keretben is meghatározhatja. A munkaidőkereten belül a munkaidő beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(4) Rendkívüli esetben a köztisztviselő az (1) bekezdésben meghatározott munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni.

40. § (1) A köztisztviselőt túlmunkavégzés esetén díjazásnem illeti meg. A rendszeresen túlmunkát végző köztisztviselő számára azonban legfeljebb évi 20 munkanap szabadidőátalány állapítható meg.

(2) A köztisztviselőnek a heti pihenőnapon, szabadnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő jár.

(3) A köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a köztisztviselő heti pihenőnapján, szabadnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2) bekezdés szerinti szabadidő jár.

(4) A köztisztviselő számára a szabadidőt a tárgyévben kell kiadni, ha ez nem lehetséges, azt meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

41. § (1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg.

(2) A köztisztviselőnek az alapszabadságon felül besorolásától függően pótszabadság jár.

(3) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) fogalmazó II. besorolásnál 2 munkanap;

b) fogalmazó I. besorolásnál 3 munkanap;

c) titkár II. besorolásnál 4 munkanap;

d) titkár I. besorolásnál 5 munkanap;

e) tanácsos II. besorolásnál 7 munkanap;

f) tanácsos I. besorolásnál 8 munkanap;

g) főtanácsos besorolásnál 10 munkanap.

(4) Középiskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) előadó II. besorolásnál 1 munkanap;

b) előadó I. besorolásnál 3 munkanap;

c) főelőadó III. besorolásnál 5 munkanap;

d) főelőadó II. besorolásnál 7 munkanap;

e) főelőadó I. besorolásnál 9 munkanap.

(5) A vezető beosztású köztisztviselőt a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság helyett vezetői pótszabadság illeti meg, amelynek mértéke évente

a) osztályvezetőnél 11 munkanap;

b) főosztályvezető-helyettesnél 12 munkanap;

c) főosztályvezetőnél 13 munkanap;

d) helyettes államtitkárnál 14 munkanap;

e) államtitkárnál 15 munkanap.