1992. évi LIV. törvény
az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről1
Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése, a szociális piacgazdaságnak megfelelő tulajdonviszonyok létrehozása érdekében az Országgyűlés az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről, hasznosításáról, kezeléséről, védelméről a következő törvényt alkotja:
I. FEJEZET
A törvény hatálya
1. § E törvény hatálya alá tartozik:
a) az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vt.) hatálya alá tartozó állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat és egyéb állami gazdálkodó szerv vagyona;
b) az állami vállalat által - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 74. §-a alapján - létesített leányvállalat vagyona;
c) a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény alapján gazdasági társasággá átalakult állami vállalat valamennyi - külső vállalkozók tulajdonába nem került - üzletrésze (részvénye);
d) a c) pontban nem említett és az e törvény hatálybalépésekor az Állami Vagyonügynökséghez (a továbbiakban: Vagyonügynökség) tartozó üzletrész (részvény), valamint a Vagyonügynökséget megillető egyéb vagyoni értékű jog, illetve a Vagyonügynökséget terhelő kötelezettség.
2. § Nem terjed ki e törvény hatálya
a) a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény hatálya alá tartozó vagyonra;
b) a kincstári vagyon körébe tartozó azon vagyontárgyakra, amelyeknek vállalkozói célú hasznosítását külön törvény kizárja;
c) az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben foglalt azon vagyontárgyakra, amelyek a vagyonátadó bizottság eljárását követően kerülnek az önkormányzatok tulajdonába;
d) a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Fejlesztési Intézet, valamint a Pénzintézeti Központ vagyonára.
3. § Az 1. §-ban említett vagyon a gazdálkodó szervezeteknél a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 1. számú melléklete szerinti mérlegben kimutatott saját tőke, illetve annak az állami tulajdoni hányaddal (részvényekkel, üzletrészekkel) arányos része.
4. § Abban az esetben, ha a 3. § szerinti vagyonba védett természeti terület vagy műemléki védelem alatt álló ingatlan is tartozik, e vagyontárgy elidegenítéséhez, kezelésbe adásához, valamint megterheléséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek - a külön jogszabály szerinti - egyetértése szükséges.
II. FEJEZET
Az Állami Vagyonügynökség jogállása
5. § Az e törvény hatálya alá tartozó vagyon tekintetében az állam tulajdonosi jogait - a Kormány gazdaságpolitikai döntéseinek érvényesítésével - mint költségvetési szerv, a Vagyonügynökség gyakorolja, amelyet a Kormány a privatizációért felelős miniszter által irányít.
6. § A Kormány a Vagyonügynökséget az állami vagyonnal kapcsolatban jogszabályban további olyan feladatokkal is megbízhatja, amelyek e törvényben foglalt célokkal nem ellentétesek.
A Vagyonügynökség szervezete
7. § (1) A Vagyonügynökség legfőbb döntéshozó testülete a 11 tagú Igazgatótanács, amelynek döntései a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójára kötelezőek.
(2) Az Igazgatótanács döntését megelőzően a Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnöke a döntéshozatali eljárás egyidejű felfüggesztése mellett kérheti, hogy a privatizációért felelős miniszter az adott ügyben állásfoglalásért a Kormányhoz forduljon.
8. § (1) A Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökét és tagjait a privatizációért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki 4 évre és menti fel, valamint megállapítja tiszteletdíjukat. Az Igazgatótanács elnökét kinevezés előtt az illetékes parlamenti bizottság meghallgatja.
(2) Az Igazgatótanács elnöke és tagja e jogviszonyának fennállása alatt, illetve annak megszűnésétől számított két évig
a) nem állhat munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban a Vagyonügynökséggel és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal (a továbbiakban: Vagyonkezelő Részvénytársaság), a Vagyonügynökséghez tartozó vagyont működtető gazdálkodó szervezettel;
b) nem lehet a Vagyonügynökséghez tartozó vagyont működtető gazdálkodó szervezetnek felügyelő bizottsági tagja, továbbá ilyen gazdálkodó szervezetnél csak mint a Vagyonügynökség képviselője lehet vezető tisztségviselő;
c) nem lehet pénzintézeti vagy értékpapír forgalmazási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője vagy magasabb vezető állású dolgozója.
(3) Az Igazgatótanács tagjai vagy közeli hozzátartozóik [Ptk. 685. § b) pont] nem rendelkezhetnek üzletrésszel vagy részvénnyel olyan gazdasági társaságban, amely részben vagy teljesen állami tulajdonban van, illetve a hozzátartozók ilyen gazdasági társaságban vezető tisztségviselők, könyvvizsgálók vagy felügyelő bizottsági tagok sem lehetnek.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott tilalom, illetve korlátozás alól - az igazgatótanácsi tagság megszűnését követően - a kinevezést gyakorló indokolt esetben felmentést adhat.
9. § A Vagyonügynökség Igazgatótanácsának tagjai az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Az Igazgatótanács tagjait e tisztségükhöz tartozó tevékenységükben munkáltatója nem utasíthatja.
10. § (1) A Vagyonügynökséget az ügyvezető igazgató vezeti a hatályos jogszabályok, a Vagyonpolitikai Irányelvek (a továbbiakban: Irányelvek) és az Igazgatótanács döntéseinek keretei között.
(2) A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját a privatizációért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki 4 évre és menti fel, valamint gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat is.
11. § (1) Az ügyvezető igazgató és a Vagyonügynökségnek a működési szabályzatban meghatározott alkalmazottai más kereső foglalkozást - a művészeti, tudományos, oktatási tevékenység kivételével - nem folytathatnak, olyan gazdasági társaságnál, amelynél a tagsági (részvényesi) jogok részben vagy egészben állami tulajdonban vannak, nem lehetnek felügyelő bizottsági tagok, illetve csak mint a Vagyonügynökség képviselői lehetnek vezető tisztségviselők. Az alkalmazásuk megszűnését követő két évig nem létesíthetnek munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló más jogviszonyt, továbbá két évig nem lehetnek vezető tisztségviselők, vagy felügyelő bizottsági tagok olyan gazdasági társaságnál, amelyben a tagsági (részvényesi) jogokat részben vagy egészben a Vagyonügynökség gyakorolja, és amelynek értékesítésében közreműködtek.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak nem vehetnek részt olyan gazdálkodó szervezet ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak [Ptk. 685. § b) pontja] érdekeltsége van. Ezt a rendelkezést az Igazgatótanács tagjaira is alkalmazni kell.
12. § A Vagyonügynökség működési szabályzatát - az Igazgatótanács előterjesztése alapján - a Kormány hagyja jóvá. A működési szabályzatban az Igazgatótanács kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket meg kell határozni.
A Vagyonügynökség gazdálkodása
13. § A Vagyonügynökség köteles az e törvény hatálya alá tartozó állami vagyon legkedvezőbb hasznosításáról gondoskodni.
14. § A Vagyonügynökség szervezetének költségvetésétől el kell különíteni a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyont és az e vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő pénzbevételeket és pénzkiadásokat. A Vagyonügynökségnek a hozzá tartozó állami vagyontól elkülönített költségvetéséből megvalósuló intézményi gazdálkodására a központi költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a Vagyonügynökség alkalmazottainak javadalmazási rendszerét az Igazgatótanács állapítja meg.
15. § (1) A Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő bevételi források:
a) a Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyon értékesítésekor a nyilvántartás szerinti értéknek megfelelő bevétel, a nyilvántartás szerinti értéket meghaladó értékesítési bevétel;
b) a Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyon osztaléka, részesedése;
c) a Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyonnak a b) pontban foglaltaktól eltérő módon való hasznosításának bevételei.
(2) A Vagyonügynökségnél nyilvántartott vagyon értékesítésekor a nyilvántartás szerinti értéknek megfelelő összeggel a befektetett pénzügyi eszközök értékét is csökkenteni kell.
16. § (1) A 15. § szerinti pénzbevételek előirányzott mértékéről és felhasználásáról, így különösen az államadósság törlesztéséről, az Országgyűlés - az éves költségvetési törvény rendelkezéseivel összhangban - az Irányelvekben dönt. Az Irányelvekben meghatározza az állam törvényben vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges - a 15. §-ban meghatározott bevételekből történő - ingyenes vagyonátruházások mértékét, a kedvezményezettek körét, továbbá a bevételnek a Vagyonügynökség által a (2) bekezdés szerint felhasználható hányadát.
(2) A Vagyonügynökség a befolyó bevételeket - az (1) bekezdésben meghatározott szempontok szerint - elsősorban a következő célokra fordíthatja:
a) a vagyonkezelők részére fizetendő díjra, illetve a vagyonkezeléssel összefüggésben felmerülő költségekre;
b) az értékesítés előkészítéséhez szükséges reorganizáció költségeire;
c) az értékesítésért járó díjra és az értékesítéssel kapcsolatban felmerülő költségeire;
d) a belterületi föld után az önkormányzatot e törvény alapján megillető ellenérték átengedésére;
e) gazdasági társaság alapítására;
f) a vagyon értékesítésével (a vállalat átalakításával) összefüggésben szükségessé váló munkahelyteremtés költségeire.
(3) Az 1. § szerinti vagyont működtető tanácsok által alapított vállalatok értékesítése során befolyt összegből - a (4) bekezdés szerinti eset kivételével - az évente a költségvetési törvényben meghatározott részt az önkormányzatok számára kell megfizetni.
(4) Abban az esetben, ha az önkormányzat a (2) bekezdés d) pontja alapján fizetendő ellenértékre is jogosult, úgy a (3) bekezdés szerinti összeg meghatározása során a vállalat értékesítéséből befolyó összeget csökkenteni kell a vállalati vagyonmérlegben szereplő belterületi föld után a 42. § (1) bekezdés szerinti részesedés mértékével.
17. § (1) A Vagyonügynökség a kezességvállalását vagy jótállási, illetve szavatossági felelősségét eredményező döntéseit megelőzően köteles a pénzügyminiszter egyetértését megszerezni.