(8) A 4. § (3) bekezdés alkalmazásában saját tőke alatt az adóévet megelőző évi éves beszámolóban, egyszerűsített éves beszámolóban, egyszerűsített mérlegben, illetve a nyitómérlegben kimutatott saját tőkét, kölcsön alatt az adóévben fennálló kölcsön(ök) napi átlagos állományát kell érteni.”

6. § A tv. 6. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Jogutódlás melletti megszűnés esetén a jogelődnél keletkezett, elhatárolt veszteségre az (1)-(4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók.”

7. § A 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a paragrafus a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(1) Az adóalanynak jogutód nélküli megszűnésekor

a) a számviteli törvény 39. §-a alapján az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, valamint a nyilvántartott értékvesztés összegével az adózás előtti eredményét csökkentenie kell;

b) ha egyszeres könyvvitelt vezet, a vevők tartozását adóalapnövelő tételként kell figyelembe vennie, oly módon, hogy az anyag, a szolgáltatás és egyéb, még ráfordításként el nem számolt kötelezettséget adóalap-csökkentésként veszi számba.

(4) Jogutódlás melletti megszűnés esetén a jogutód nyilvántartott értékvesztésként a jogelőd nyilvántartott értékvesztésével növelt összeget mutathatja ki.

(5) Évközi megszűnés esetén

a) az 5. § (1) és (2) bekezdése szerint számított céltartalékkal az adóalap nem csökkenthető;

b) az 1. számú melléklet 7. pontjának előírása nem alkalmazható és

c) értékcsökkenési leírást a működés napjai és az adott év naptári napjai arányában lehet érvényesíteni.”

8. § A tv. 10. §-ának bevezető mondata (1) bekezdésre változik, b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a bekezdés d) ponttal, e paragrafus pedig a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

(Nem kell az adót megfizetnie:)

„b) a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezetnek, gyógyító célú foglalkoztatást végző szervezetnek, az adóalapnak az elszámolt osztalékkal, részesedéssel csökkentett összege után;

c) a kizárólag készfizető kezesség vállalásával foglalkozó részvénytársaságnak a 7. számú melléklet 1. pontjában meghatározott feltételek esetén;

d) az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságnak az adóalap olyan része után, amelyet az 1992. évi LIII. tv. 22. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott bevétel képvisel az összes bevételen belül.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adó megállapításánál az adókedvezményeket arányosan lehet figyelembe venni.”

9. § A tv. 12. §-a a következő (11), (12), (13) és (14) bekezdéssel egészül ki:

„(11) A külföldi részvételű gazdasági társaság legfeljebb az első adókedvezmény igénybevételét követő 10 éven belül vehet igénybe adókedvezményt, akkor is, ha arra a (7) bekezdésben foglaltak alapján szerzett jogot.

(12) Átalakulás, egyesülés, szétválás esetén a jogutód(ok)nál az adókedvezmény igénybevételének első éve az az év, amelyben a jogelőd(ök) először adókedvezményt vett(ek) igénybe. Több jogelőd esetén a beszámításnál azt a legkorábbi évet kell első évnek tekinteni, amelyben valamely jogelőd először vett igénybe adókedvezményt.

(13) 1993. december 31-ét követően - az (5) és (10) bekezdésekben foglalt eltéréssel - legfeljebb az 1993-ban érvényesíthető adókedvezmény vehető igénybe, az akkor teljesülő feltételek változatlan fennállásának időpontjáig.

(14) A külföldi részvételű gazdasági társaság az (1)-(4), (6)-(9) és (11)-(13) bekezdésben foglaltak alapján adókedvezményt utoljára a 2003. évi adójából vehet igénybe.”

10. § A tv. 13. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Struktúrapolitikai döntésekhez kapcsolódó
adókedvezmény

A számított adóból az alább felsorolt hitelcéloknál a hitel- és kölcsönkamatok alábbi arányának megfelelő adókedvezmény vehető igénybe a következők szerint:

11. § A tv. 16. § (1) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A fizetendő adót a számított adóból - legfeljebb annak mértékéig - az adókedvezmények és a befizetett földadó, valamint az érvényesített földadókedvezmények levonásával, valamint a 15. § (2) bekezdése szerint visszatartott adó különbözeteként kell megállapítani.”

12. § A tv. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A 2. § (3) bekezdése szerinti külföldi szervezet adófizetési kötelezettségének a belföldi személy által történő levonással tesz eleget.”

13. § A tv. 18. §-ának (5), (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) Az adóelőleget - a (6) és (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - havonta kétszer, egyenlő részletekben kell megfizetni.

(6) Annál az adóalanynál, akinek az előző évi tényleges vagy a tárgyévi várható adókötelezettsége a 3 millió forintot nem érte, illetve éri el, a (2) bekezdésben meghatározott összeg 25-25 százaléka az I., II., III. negyedévben, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba sorolt adóalany esetében az I. negyedévben 10, a II. negyedévben 20, a III. negyedévben 30 százalék a fizetendő adóelőleg összege.

(7) A (6) bekezdés szerinti adóalanyt kivéve, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba sorolt adóalany az adóév I. negyedévében az éves adóelőleg 1,6 százalékát, a II. negyedévében 3,3 százalékát, a III. negyedévében 5 százalékát, a IV. negyedévében 6,7 százalékát köteles havonta két alkalommal megfizetni.”

14. § (1) A tv. 1. számú mellékletének 4. és 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„4. A húszezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti értékű tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költsége - az adóalany döntésétől függően - a használatbavételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben, az ötvenezer forint érték alatti tárgyi eszköz értéke két adóév alatt egyenlő részletekben levonható.

8. Nem számolható el értékcsökkenési leírás - az 5. pontban foglaltak kivételével - a földterület, a telek, a telkesítés - kivéve a meliorációt -, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, előállítási költsége után.”

(2) A tv. 6. számú mellékletének bevezető rendelkezése, A., B. és D. fejezetei, továbbá a C. fejezet 1. pontja és az E. fejezet 1/a), 1/c) és 1/d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„A külföldi vállalkozó és a külföldi szervezet
adóalapjának megállapításáról

A. fejezet

A külföldi vállalkozó adóalapjának meghatározása

A külföldi vállalkozó a vállalkozási nyeresége után fizetendő adó alapját a telephelynek betudható, pénzforgalmi nyilvántartás alapján kimutatott bevételei és az ezekhez kapcsolódó felmerült költségei különbözeteként határozza meg, de ha ez kisebb, mint az elszámolt bevételeinek 10 százaléka, úgy ez utóbbit kell az adó alapjának tekinteni.

B. fejezet

Bevételek, költségek

1. A vállalkozási tevékenység bevétele a tevékenységgel (termékelőállítással, áru- és szolgáltatás értékesítéssel, szellemi alkotásokhoz fűződő valamely jog átruházásával, használatának átengedésével, előadói, művészeti tevékenységgel stb.) összefüggésben kapott készpénz, jóváírás, természetbeni juttatás és bármilyen vagyoni érték.

2. A külföldi vállalkozó a vállalkozási tevékenység költségeként - a 3. pontban foglalt kivétellel - a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összeget számolhatja el, a személyi jellegű kifizetéseket bruttó módon, a levont és befizetett személyi jövedelemadóval és munkavállalói járulékkal növelt összegben figyelembe véve. A telephely költségeként a telephelynek betudható bevételhez közvetlenül kapcsolódó költség, valamint az üzletvezetési és általános ügyviteli költségből a telephelyre arányosan jutó összeg vehető figyelembe, tekintet nélkül a felmerülés helyére.

3. Az adóalap megállapításakor költségként nem vehető figyelembe

a) a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított belföldi adórövidítésből, egyéb belföldi jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot és az olyan belföldi adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;

b) a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

c) a külföldi vállalkozás alkalmazottainak személyes szükséglete kielégítésére fordított pénzbeli vagy természetbeni kiadás, a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány, kivéve a juttatott segély, munkaruha, formaruha, egyenruha, védőruha, a pénzben vagy természetben nyújtott étkezési hozzájárulás, a belföldi üdülési hozzájárulás, a személygépkocsi átengedése személyes célra, a jóléti intézmények költségei, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás költségei, a külön törvényben meghatározott munkavállalói nyugdíjalapba (3. számú melléklet) befizetett összeg, a munkavállaló javára kötött biztosítás díja, továbbá a reprezentációs költségek;

d) a társulati adó, a társasági adó és a földadó.

C. fejezet

A külföldi vállalkozó
nyilvántartási kötelezettsége

1. A külföldi vállalkozó a belföldről származó bevételeiről és az ehhez kapcsolódó, elismert költségeiről pénzforgalmi szemléletben, forintban bevételi és költségnyilvántartást köteles vezetni. A devizában (valutában) kapott bevételeket és felmerült kiadásokat a jóváírás, illetve felhasználás napján, vagy az adóév utolsó munkanapján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizabevételi árfolyamon kell átszámítani.

D. fejezet

A külföldi szervezet jövedelmének meghatározása

1. A külföldi szervezet jövedelmeként a részére belföldi személy által kifizetett, a jövedelemszerzés helyét tekintve belföldinek minősülő vállalkozási tevékenységért kapott ellenérték 50 százalékát kell - a 2. és 4. pontokban foglaltak kivételével - figyelembe venni.