1992. évi LXXIV. törvény
az általános forgalmi adóról1
Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló bevétel biztosítása érdekében, az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer működtetése céljából, valamint tekintettel az Európai Közösségekhez való társulásból fakadó követelményekre, az Országgyűlés az általános forgalmi adózás alapvető szabályairól - figyelembe véve az 1988. január 1-jei bevezetés óta szerzett tapasztalatokat is - a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
HATÁLY
Területi hatály
1. § A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad- és tranzitterület is.
Személyi hatály
2. § A törvény rendelkezéseit a 4. § szerinti adóalanyokra kell alkalmazni.
Tárgyi hatály
3. § A törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni
a) az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint
b) a termékimport
után.
II. FEJEZET
FOGALMAK
Adóalany
4. § (1) Adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
(2) A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak.
Gazdasági tevékenység
5. § (1) A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelőipari, az építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
(2) Nem minősül gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában.
Termékértékesítés
6. § (1) Termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:
a) a termék átadása olyan okirat alapján, amely a termék határozott időre szóló bérletéről vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő vagy a vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésével, illetve a szerződés lejártával megszerzi;
b) a termék feletti rendelkezési jog átadása bizományi szerződés alapján a megbízó és a bizományos között;
c) a termék átadása vállalkozási szerződés alapján, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben vagy egészben a megrendelő bocsátotta rendelkezésre.
(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik.
7. § (1) Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket
a) az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ideértve a más tulajdonába, használatába történő ellenérték nélküli átadást is, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott eseteket;
b) olyan gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, hasznosítja, amely egyébként nem adna jogot adólevonásra;
c) üzemanyagként személygépkocsi (ITJ 41-32) üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja,
feltéve, hogy a termék belföldi beszerzéséhez, importálásához (a továbbiakban együtt: beszerzés), kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik az is, ha az adóalany saját vállalkozásban beruházást valósít meg, továbbá a gazdasági tevékenysége megszűnésének időpontjában olyan terméket birtokol, amelynek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(3) Nem minősül termékértékesítésnek:
a) az alapítvány részére és a közérdekű célú kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben az adóhatóság előzetesen hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány és a közérdekű célú kötelezettségvállalást tevő a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényben, illetve a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvényben meghatározott adóalapot csökkentő támogatást igénybe vegye;
b) az áruminta;
c) a kis értékű ajándék.
Szolgáltatásnyújtás
8. § (1) Szolgáltatásnyújtás: minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:
a) a jogok és más immateriális javak átengedése;
b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tűrésére.
(3) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történik.
(4) Ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást a saját nevében, de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ugyanannak a szolgáltatásnak egyidejűleg az igénybe vevője és a nyújtója is.
(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik.
9. § Szolgáltatásnyújtásnak minősül az is, ha az adóalany az általa nyújtott szolgáltatást az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körén kívül eső szükségletek fedezésére veszi igénybe.
Termékimport
10. § Termékimport: a terméknek külföldről belföldre történő behozatala, vagy egyéb módon történő bejuttatása.
Termékexport
11. § (1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - külföldre kilépteti.
(2) A termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül:
a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság vámszabad területre, tranzitterületre (a továbbiakban együtt: vámszabad terület) kilépteti, feltéve, hogy a termék végleges rendeltetési helye külföld;
b) a megbízó 6. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti termékértékesítése, ha a megbízás alapján a bizományos termékexportot, vagy a) pont szerinti termékértékesítést teljesít;
c) a zárt árusítású diplomataboltból teljesített termékértékesítés.
A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés
és szolgáltatásnyújtás
12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:
a) a tranzit személy- és teherközlekedés;
b) a személyközlekedés, ha az indulási vagy a célállomás helye külföld;
c) a teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével
1. termékexport vagy - a 11. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott eset kivételével - azzal egy tekintet alá eső termékértékesítés, illetve
2. termékimport
történik;
d) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja szerint vámszabad területre értékesített termékkel vagy az ott előállított termékkel végrehajtott további termékértékesítés, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabad területen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül;
e) a vámszabad területre, valamint vámraktárba, konszignációs raktárba (a továbbiakban együtt: vámraktár) adómentesen importált termékkel végrehajtott további termékértékesítés, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabad területen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül;
f) a vámszabad területről és a vámraktárból teljesített termékértékesítés, ha annak közvetlen következményeként az adófizetési kötelezettség termékimport jogcímen keletkezik;
g) a teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével a d)-f) pontokban meghatározott termékértékesítés történik;
h) a 15. § (2) bekezdésében és (4) bekezdésének b)-d) pontjaiban felsorolt szolgáltatások nyújtása, ha a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye vámszabad terület vagy vámraktár.
Egyéb fogalmak
13. § (1) E törvény alkalmazásában
1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ide nem értve a kártérítést;
2. birtokba vehető dolog: magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, de nem foglalja magában a pénzt és az értékpapírokat;
3. értékpapírok: az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény 2. §-ában meghatározott értékpapírok, ideértve az annak (2) bekezdésében felsoroltakat is;
4. saját vállalkozásban megvalósított beruházás: a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) értelmében tárgyi eszköz létesítése saját előállítás útján, ide nem értve a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával élettartamának növelésével összefüggő munkát, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló felújítási munkát;
5. áruminta: valamely termék mintapéldánya vagy annak egy része, melyet az eladásra szánt termék ismertetése céljából ingyenesen ajánlanak fel;