1992. évi LXXV. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról1

1. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, az 1992. évi IX. törvénnyel, az 1992. évi XX. törvénnyel, az 1992. évi XLIV. törvénnyel és az 1992. évi LV. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.”

2. § A Tv. 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) E törvénynek a kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó rendelkezései a 19. §-ban említett egyéni vállalkozóra vonatkoznak.”

3. § (1) A Tv. 3. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„1. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Ha a magánszemélynek több államban van lakóhelye, akkor az illetőséget az állandó lakóhely, ha pedig ez is több állam területén van, akkor az illetőséget a létérdekek központja határozza meg. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Amennyiben az előzőek szerint nem állapítható meg az illetőség, akkor az állampolgárságot kell alapul venni.”

(2) A Tv. 3. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„5. Munkáltató - ide nem értve a 41. § (4) bekezdését -, akivel, illetőleg amellyel a magánszemély munkaviszonyban, illetőleg egyéb, munkaviszonynak minősülő jogviszonyban áll. A 45-51. §-ok vonatkozásában munkáltató az, akinél (amelynél) a magánszemély legalább napi 6 órás munkaviszonyt létesített.”

(3) A Tv. 3. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„8. Vagyoni értékű jog a 22-25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, ágybérletet), az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga. Ingatlannak és ingó dolognak tekintendő mindaz, amit az illetékekről szóló törvény annak minősít, kivéve az ingó dologból a fizetőeszközt és az értékpapírt, ez utóbbi alatt értve bármely vagyoni értéket megtestesítő tagsági vagy részesedési jogot is.”

(4) A Tv. 3. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„16. A munkaviszony, a lakóhely, az állandó lakóhely, a szokásos tartózkodási hely és a kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendők. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó.”

(5) A Tv. 3. §-ának 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„25. Az ideiglenesen, illetőleg a tartósan külföldön foglalkoztatott - a 7. § (1) bekezdésének 18. pontjában nem említett - magánszemélynek az erről szóló kormányrendeletben meghatározott devizaellátmánya a 10. §-ban említett jövedelem-meghatározási módszer szerinti, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ugyanez vonatkozik a külföldről származó napidíjra, valamint a külföldi tartózkodásra tekintettel - a 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában nem említett - belföldről kapott ösztöndíjra is, akkor is, ha azt a 7. § (1) bekezdésének 18. pontjában említett magánszemély kapja.”

(6) A Tv. 3. §-ának 27. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„27. Természetbeni juttatás az az ellenérték nélkül vagy kedvezményesen a magánszemélynek juttatott termék, termény vagy szolgáltatás, amelyet a munkavállaló nem a munkabére részeként (természetbeni munkabér) kap. Nem tartozik a természetbeni juttatás fogalomkörébe annak bármely okból való pénzbeli megváltása, továbbá az a juttatás sem, amelyről e törvény külön rendelkezést tartalmaz [pl. 7. § (1) bekezdésének 15. pontja].”

(7) A Tv. 3. §-ának 30.3 b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

(30.3. Műszaki szakértői tevékenység:)

„b) a tevékenységet végző magánszemély szakmai, szakértői és tudományos minősítésétől függetlenül, a tevékenység tartalma alapján:

- egyes szabadalmi bejelentések elbírálása körében, az Országos Találmányi Hivatal megbízása alapján végzett újdonságkutatás;

- a költségvetési kutatóhelyek (ideértve a felsőoktatási intézményeket is) által megbízásra végzett, kutatásfejlesztéshez kapcsolódó, munkaviszonyon kívül teljesített műszaki szakértői munka;

- a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutatómunka, műszaki tanulmány, szakvélemény készítése;

- az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületei által tanulmány, szakvélemény készítésére adott megbízás alapján végzett munka;

- a használati minta (1991. évi XXXVIII. tv.) feltalálása;”

(8) A Tv. 3. §-a a következő 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39. és 40. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„31. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában gyógyítással közvetlenül összefüggő egészségügyi kifizetés: gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, egészségügyi intézményi gyógykezelés és természetgyógyászati kezelés, gyógyfürdő, szanatórium, gyógyüdülés ellenértéke.

32. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában gyógyítással közvetlenül összefüggő egészségügyi kifizetés: gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, egészségügyi intézményi gyógykezelés és természetgyógyászati kezelés, gyógyfürdő, szanatórium, gyógyüdülés ellenértéke.

32. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában

- egészségügyi cél az, amely a magánszemély gyógyítására,

- gyermek- és ifjúságvédelmi cél az, amely bármely okból veszélyeztetett fiatalkorú nevelésére, társadalmi beilleszkedésének segítésére,

- bűnmegelőzési cél az, ami a társadalom önvédelmi képességének erősítésére

közvetlenül irányul.

33. Kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz az, amelyet a magánszemély - figyelemmel az 1. számú melléklet B/II/5. pontjára is - csak az önálló tevékenységével (12. §) kapcsolatban használ.

34. A 20. § alkalmazásában a saját gazdaság fogalma a mezőgazdasági kistermelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelőeszközei, a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérlet és más, ehhez hasonló jogviszony esetén a bérbevevőt, illetőleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját gazdaságában tevékenykedő mezőgazdasági kistermelőnek tekinteni.

35. A 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti összeg az is, amelyet a munkáltató a következő esetekben fizet a magánszemélynek:

a) a belföldi kiküldetési rendelvény alapján a saját személygépjármű használatával kapcsolatos költségekre tekintettel az 1. számú melléklet B/III/2. pontjában foglaltak szerint, figyelemmel a B/III/6. pontban foglaltakra is;

b) a hivatali gépjármű üzleti célú (hivatali) használatára tekintettel a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján, feltéve, hogy a magánszemély a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel) az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a kormányrendeletben foglalt normához képest;

c) a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 2 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek a 9. § szerinti bevétele, az elszámolt km távolságot pedig egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

36. Önsegélyező feladat ellátása: a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása.

37. A 7. § (1) bekezdésének 15. pontja alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély: a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész és az ejtőernyős.

38. A 35. § alkalmazásában a részvénytársaság állami tulajdonú hányadából a magánszemély részére értékesített részvénnyel esik egy tekintet alá az állami tulajdonban lévő kft. üzletrésznek a privatizáció keretében a magánszemély által történő megvásárlása is.

39. A 35. § alkalmazásában a részvénynek a kibocsátó részvénytársaság által történő - a névérték változása miatti - kicserélése esetén a joggal való rendelkezést a magánszemély a kibocsátó által adott igazolással és az eredeti és a kicserélt részvény (részvények) adatait tartalmazó saját nyilvántartásával igazolja.

40. Az 58. § alkalmazásában elemi csapás a földrengés, az árvíz, a jégeső, továbbá az olyan tűzvész, amely nem hozható kapcsolatba a károsult felróható magatartásával.”

4. § (1) A Tv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapul vételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelőleg megfizetésének időpontjáig az előzőek szerint forintra átváltották, akkor az adóelőleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani.”

(2) A Tv. 4. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés évének utolsó napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg kiszámításához a kifizetett összeget az adóelőleg fizetés napján a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza középárfolyamon kell forintra átszámítani, ami azonban nem érinti az előző mondatban foglaltakat az adóbevallás szerinti elszámolás szempontjából.”

5. § (1) A Tv. 6. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: