1993. évi XXXII. törvény

a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról1

1. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. § (1) Az elítélttel szemben csak az ítéletben és a törvényben meghatározott joghátrányok alkalmazhatók.

(2) Az elítélt jogosult

a) az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket; a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány;

b) személyhez fűződő jogainak, így különösen a jó hírének, magántitkának, a személyes adatainak a védelmére, magánlakásának sérthetetlenségére.

(3) Az elítéltek között nem tehető hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi és etnikai hovatartozásuk, vallási vagy politikai meggyőződésük, társadalmi származásuk, nemük, illetőleg vagyoni helyzetük szerint.

(4) Az elítéltet a büntetés és az intézkedés végrehajtása során jogorvoslati jog illeti meg.

(5) Az elítélt fontos okból - személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota miatt - a büntetése végrehajtásának félbeszakítását kérheti.

(6) Az elítélt köteles magát a büntetés, illetőleg az intézkedés végrehajtásának alávetni.”

2. § A Bv. tvr. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. § A büntetések és az intézkedések végrehajtását a bíróság rendeli el. A végrehajtás a bíróság, a büntetés-végrehajtási szervezet, a rendőrség, valamint az e törvényben meghatározott más szervek feladata, a végrehajtásban más szervek és szervezetek is közreműködnek.”

3. § A Bv. tvr. 6. §-a (3) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A büntetés-végrehajtási bíró)

„b) az elítéltet meghallgatja, bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart, az ügyész és a védő az elítélt meghallgatásán jelen lehet; ha az elítélt fogva van, a büntetés-végrehajtási bíró a meghallgatást, illetve a tárgyalást a büntetés-végrehajtási intézetben tartja;

c) eljárása során hozott végzés ellen - ha e törvény másként nem rendelkezik - fellebbezésnek van helye.”

4. § A Bv. tvr. a következő 7/A. és 7/B. §-sal egészül ki:

„Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása

7/A. § (1) A fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazása, illetőleg alkalmazásuk megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint az alkalmazásuk megszüntetésének mellőzése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

(3) Az elítélt vagy a védője indítványozhatja enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. Ilyen esetben a büntetés-végrehajtási intézet véleményezi és továbbítja az indítványt, a továbbítását csak akkor tagadhatja meg, ha azt egy éven belül változatlan tartalommal, ismételten terjesztik elő.

A fenyítés elleni fellebbezés elbírálása

7/B. § (1) Az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézet magánelzárás fenyítést kiszabó határozata elleni fellebbezését a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül bírálja el.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezésnek a fenyítés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A fellebbezést az érkezéstől számított öt napon belül kell elbírálni.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

(4) Az (1)-(3) bekezdés irányadó az előzetesen letartóztatottnak a magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni fellebbezése elbírálására.”

5. § A Bv. tvr. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Más munkahely kijelölése a közérdekű munka
végrehajtására

10. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az ügyész indítványára a közérdekű munka végrehajtására más munkahelyet jelölhet ki, ha a közérdekű munka

a) a büntetés-végrehajtási bíró által meghatározott munkahelyen nem hajtható végre;

b) végrehajtása a munkafegyelem biztosítása érdekében, illetőleg az elítélt személyi körülményeiben történt változás folytán más munkahelyen célszerű.

(2) Az eljárást a kijelölt munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le; meghallgatja a hivatásos pártfogót, szükség esetén a kijelölt és a kijelölendő új munkahely képviselőjét.”

6. § A Bv. tvr. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„A közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása

11. § (1) A 66. § (3) bekezdésében meghatározott ok fennállása esetén a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja a közérdekű munka végrehajthatóságának megszűnését.

(2) Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.”

7. § A Bv. tvr. 11/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre

11/A. § (1) A közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatása iránt az ügyész a hivatásos pártfogó jelentése alapján tesz indítványt a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró illetékességére a 11. § (2) bekezdése az irányadó.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az indítványnak helyt ad, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés tartamát a még le nem töltött munkanapok alapulvételével állapítja meg. Ha az átváltoztatásra nincs ok, a büntetés-végrehajtási bíró más munkahelyet jelölhet ki.

(4) Az átváltoztatásról rendelkező végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(5) Az ügyész indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.”

8. § A Bv. tvr. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) A büntetés-végrehajtási intézet a pártfogó felügyeletnek a feltételes szabadságra bocsátáskor való elrendelése [Btk. 48. § (3) bek.] iránt a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt, a Btk. 82. §-ának (2) bekezdése alapján való elrendelése iránt az elítélt szabadulása előtt tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) A pártfogó felügyelet meghosszabbítása, illetőleg megszüntetése [Btk. 82. § (3) bek.], valamint a bíróság határozatában előírt magatartási szabályok megváltoztatása iránt a hivatásos pártfogó tesz javaslatot a pártfogó működési helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak. A magatartási szabályok megváltoztatása iránti javaslatnak a pártfogolt kérelme alapján is helye van.”

9. § A Bv. tvr. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„19. § A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.”

10. § A Bv. tvr. 20. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre.

(2) A büntetés-végrehajtás feladatának teljesítésében az állami szervek, a börtönmissziók és a társadalmi szervezetek közreműködnek.”

11. § A Bv. tvr. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az elítélt emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, nem lehet őt kínzásnak alávetni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban részesíteni, rajta orvosi kísérletet vagy a beleegyezése nélkül tudományos vizsgálatot vagy kísérletet végezni.”

12. § (1) A Bv. tvr. 22. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„A szabadságvesztés félbeszakítását

a) egy évben tíz napig terjedő időtartamra a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka;

b) egy évben tíz naptól három hónapig, öt évet meghaladó szabadságvesztés esetén harminc napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka;

c) a b) pontban szabályozottnál hosszabb időre az igazságügyminiszter

engedélyezheti.”

(2) A Bv. tvr. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az elítélt felügyelettel vagy anélkül meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elrendelheti bilincs használatát, kivételes esetben megtagadhatja a látogatás, illetőleg a temetésen való részvétel engedélyezését.”

13. § A Bv. tvr. 24. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban - fegyházban, börtönben vagy fogházban - és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre.”

14. § A Bv. tvr. 26. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha az elítélt a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből legalább egy évet kitöltött, kivételesen engedélyezhető, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben vagy annak meghatározott részén belül felügyelet nélkül, ellenőrzés mellett járjon, és a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkában részt vegyen.”

15. § A Bv. tvr. a következő 28/A. §-sal egészül ki:

„28/A. § (1) Ha az elítélt a fogházban végrehajtandó szabadságvesztésből legalább három hónapot, illetőleg, ha a börtönben végrehajtandó szabadságvesztésből legalább hat hónapot kitöltött, a büntetés-végrehajtási bíró úgy rendelkezhet, hogy a fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának szabályainál enyhébb szabályok alkalmazhatók. Ebben az esetben az elítélt

a) a büntetés-végrehajtási intézetből huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre, havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat, azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát;

b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;

c) a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja;

d) ha a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik, a felügyelete mellőzhető.