(2) Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.
(3) Az elítélt nem távozhat el a büntetés-végrehajtási intézetből, ha ellene újabb büntető eljárás van folyamatban.
(4) Ha az elítélt az eltávozással, illetőleg a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi, így különösen, ha az eltávozásról nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, és előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése iránt.”
16. § A Bv. tvr. 29. §-a (2) bekezdésének első fordulata helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az átmeneti csoportban az elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők, így különösen)
„- a büntetés-végrehajtási intézetből az eltávozása engedélyezhető huszonnégy órát meg nem haladó időre, továbbá jutalomként ezt meghaladó, a 41. § (3) bekezdésében meghatározott időre, és részt vehet a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkában,”
17. § A Bv. tvr. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során a nőket a férfiaktól, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.
(2) Az elítélteket egyedül, ha azonban ennek feltételei hiányoznak, közösen kell elhelyezni.
(3) A büntetés-végrehajtási intézet házirendjét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg.”
18. § A Bv. tvr. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát; az állampolgári kötelességei és jogai annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy törvény rendelkezik.”
19. § A Bv. tvr. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) Az elítélt köteles - különösen -
a) a szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervek által meghatározott helyen tölteni;
b) eltűrni a más nemű és más fokozatú elítéltektől való elkülönítést, az életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását;
c) a büntetés-végrehajtás rendjét, biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni;
d) a kijelölt munkát szakismereteinek és a képességeinek megfelelően, fegyelmezetten elvégezni, a munkavédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani;
e) a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen - a külön jogszabályban meghatározott mértékben - részt venni;
f) alávetni magát a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, a műtétre az egészségügyi jogszabályok az irányadók;
g) a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásában.
(2) Az elítélt keresményének és letétben levő pénzének a külön jogszabályban meghatározott részét a szabadulása idejére tartalékolni kell.
(3) Nem terheli az elítéltet
a) a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítás;
b) a büntető ügyben való előállítás;
c) a kényszergyógyítás;
d) az elmeállapot megfigyelésének költsége.
(4) A büntetés-végrehajtás rendjét sértő cselekmény, illetőleg bűncselekmény megelőzése és megakadályozása érdekében az elítélt megmotozható, a személyes használati tárgyai megvizsgálhatók, vele szemben törvényben meghatározott esetben és módon kényszerítő eszközök alkalmazhatók, szükség esetén biztonsági okból elkülöníthető.
(5) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka annak az összegnek a megállapítására, amellyel az elítélt köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni.”
20. § A Bv. tvr. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elítéltet az okozott kár megtérítésére a büntetés-végrehajtási intézet kötelezi; a kártérítési határozat ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához fellebbezhet. A másodfokú határozat végrehajtható; a kártérítésre kötelező határozat ellen az elítélt keresettel fordulhat a bírósághoz.”
21. § A Bv. tvr. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kártérítési igényt a büntetés-végrehajtási intézet elismeri, vagy elutasítja, e határozat ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához fellebbezhet. A fellebbezés elutasítása esetén az elítélt keresettel fordulhat a bírósághoz.”
22. § A Bv. tvr. 36. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) Az elítélt jogosult
a) a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra;
b) a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való levelezésre, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott;
c) legalább havonként látogató fogadására; ha a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága indokolja, az elítélt rácson keresztül beszélhet a látogatóval;
d) társadalmilag hasznos munka végzésére, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre;
e) a nők és a fiatalkorúak a rájuk vonatkozó sajátos védelemre;
f) a már megállapított nyugellátások és baleseti nyugellátásának a meghatalmazott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez folyósítására, üzemi baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra;
g) a büntetés-végrehajtási intézetben és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére;
h) vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására;
i) a személyi tulajdonához fűződő jogainak védelmére;
j) a szabadulása utáni munkába állása és letelepedése érdekében a munkáltató, valamint karitatív szervezetek megbízottjával és pártfogóval való érintkezésre;
k) naponként legalább egy órai szabad levegőn tartózkodásra;
l) pihenésre, szabadidőre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra;
m) önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére;
n) általános iskolai, indokolt esetben középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok folytatására, a vizsgákra való felkészüléshez a jogszabályban meghatározott tanulmányi és vizsgaszabadságra;
o) ha külföldi állampolgár, államának diplomáciai, illetve konzuli képviseletéhez fordulni, annak képviselőjével érintkezni.
(2) Az elítélt jogképessége nem korlátozott. A bírósági tárgyaláson való megjelenését lehetővé kell tenni, a költségek viselése szempontjából a helyzete azonos a többi állampolgáréval.
(3) Az elítélt legalább havonként kaphat és küldhet csomagot.
(4) A terhes és a kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényen kívüli jogai nem korlátozhatók. Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet hat hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, kivételesen engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt a büntetés-végrehajtási intézetben maradjon.
(5) Az elítélt állampolgári jogai a következőképpen módosulnak:
a) a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való joga nem veszélyeztetheti a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát;
b) a munkához való joga átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetel;
c) a véleményét olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát; ha a közzétételre szánt vélemény sérti a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát, az ezt tartalmazó iratot le kell foglalni;
d) a levelezése - a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelek kivételével - a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága szempontjából ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell;
e) távbeszélő használatára a büntetés-végrehajtási intézet lehetőségei szerint jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell;
f) az egyesüléshez, a tanuláshoz való joga, valamint honvédelmi kötelezettségének teljesítése a szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott.
(6) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga
a) a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megválasztásához;
b) a gyülekezéshez;
c) a sztrájkhoz, valamint
d) a választójoga és
e) a szülői felügyeleti joga.”
23. § A Bv. tvr. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt feladat végrehajtása érdekében fel kell használni a szükséges gyógyító, oktató, erkölcsi és szellemi erőforrásokat, biztosítani kell a rendszeres munkavégzés feltételeit.”
24. § (1) A Bv. tvr. 41. §-ának (2) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
(A jutalmak:)
„j) kimaradás.”
(2) A Bv. tvr. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A rövid tartamú eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap, fogházban és az átmeneti csoportban legfeljebb tizenöt nap, amely a szabadságvesztésbe beszámít. Ha az elítélt fizetett szabadsággal rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani.”
25. § A Bv. tvr. a következő 41/A. §-sal egészül ki:
„41/A. § (1) Kimaradás annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből fegyházban legalább a büntetés tartamának felét kitöltötte, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, illetőleg, akit átmeneti csoportba helyeztek.
(2) A kimaradás tartama huszonnégy órát nem haladhat meg. A kimaradás idejére - az elítélt letétben lévő pénze terhére - a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti.