1993. évi XXXVI. törvény

a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, Canberrában, az 1990. évi november hó 29. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről1

1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, Canberrában, az 1990. évi november hó 29. napján aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1992. április 10-én megtörtént. Ennek megfelelően az Egyezmény 1992. április 10-én hatályba lépett.)

2. § A Megállapodás magyar nyelvű szövege a következő:

„EGYEZMÉNY
a Magyar Köztársaság és Ausztrália között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén

A Magyar Köztársaság és Ausztrália

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén, és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

megállapodtak a következőkben:

1. cikk

Személyi hatály

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

2. cikk

Az Egyezmény alá eső adók

1. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, a következők:

a) Ausztráliában - az Ausztrál Államszövetség szövetségi törvénye alapján kivetett jövedelemadó és a tengerparti vizekben levő fúrásokból származó kőolajkincs jövedelmének adója;

b) Magyarországon - a Magyar Köztársaság törvénye alapján kivetett személyi jövedelemadó és a nyereségadók.

2. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után az Ausztrál Államszövetség szövetségi törvénye alapján, vagy a Magyar Köztársaság jogszabályai alapján a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást az Egyezmény alá tartozó adókra vonatkozó jogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról, az ilyen változást követő ésszerű időn belül.

3. Az Egyezményben az „ausztráliai adó” és „magyar adó” kifejezések nem foglalják magukban a Szerződő Államoknak az Egyezmény alá tartozó adókra vonatkozó jogszabályai alapján kivetett kötbért vagy kamatot.

3. cikk

Általános meghatározások

1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) az „Ausztrália” kifejezés, földrajzi értelemben nem tartalmazza a külbirtokokat az alábbiak kivételével:

i) a Norfolk-sziget területe;

ii) a Karácsony-sziget területe;

iii) a Kókusz- (Keeling) szigetek területe;

iv) az Ashmore- és Cartier-szigetek területe;

v) a Heard-sziget és McDonald-szigetek területe; és

vi) a Korall-tengeri szigetek területe,

és magában foglalja az Ausztrália területi határai mentén fekvő bármely olyan területet (beleértve az ebben pontban felsorolt területeket), amelyen jelenleg a nemzetközi joggal összhangban Ausztráliának a kontinentális talapzathoz tartozó tengerfenék és altalaj természeti kincseinek kiaknázásával kapcsolatos törvénye van érvényben;

b) a „Magyarország” kifejezés, földrajzi értelemben, a Magyar Köztársaság területét jelenti;

c) „az egyik Szerződő Állam”, „a Szerződő Államok egyike” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés Ausztráliát vagy a Magyar Köztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából társaságnak vagy jogi személynek tekintenek;

f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása”, „a Szerződő Államok egyikének vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés egy Ausztráliában illetőséggel bíró személy, illetőleg egy, a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

g) az „adó” kifejezés az ausztráliai adót vagy a magyar adót jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

h) az „ausztráliai adó” kifejezés Ausztrália által kivetett olyan adót jelent, amelyre az Egyezmény a 2. cikk értelmében alkalmazást nyer;

i) a „magyar adó” kifejezés a Magyar Köztársaság által kivetett olyan adót jelent, amelyre az Egyezmény a 2. cikk értelmében alkalmazást nyer;

j) az „illetékes hatóság” kifejezés Ausztrália esetében az adóügyi főbiztost vagy meghatalmazott képviselőjét, és a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét jelenti.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó, mindenkor érvényben lévő jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. cikk

Lakóhely az adó szempontjából

1. Az Egyezmény értelmében valamely személy akkor bír illetőséggel az egyik Szerződő Államban, ha:

a) Ausztrália esetében ez a személy az ausztráliai adó szempontjából Ausztráliában illetőséggel bíró személy; és

b) a Magyar Köztársaság esetében ez a személy ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.

2. Valamely személy az Egyezmény szempontjából nem tekintendő az egyik Szerződő Államban illetőséggel bírónak, ha ez a személy ebben az Államban csak az ebben az Államban levő forrásokból származó jövedelem alapján adóköteles.

3. Amennyiben e cikk előző rendelkezései szerint egy természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következő szabályok szerint határozandó meg:

a) ez a személy csak abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik,

b) ha a személy mindkét Szerződő Államban vagy egyikben sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja).

4. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint egy személy más mint egy természetes személy, mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy csak abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. cikk

Telephely

1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti székhelyet, illetőleg termelési helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt;

f) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

g) a farmot vagy az erdőt;

h) az olyan építési területet, szerelési vagy berendezési munkálatokat, amelyek 12 hónapnál hosszabb ideig tartanak.

3. A vállalkozás nem tekinthető telephellyel bírónak csupán a következők alapján:

a) olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak; vagy

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak; vagy

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza; vagy

d) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek; vagy

e) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak; vagy

f) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti hely ebből a kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

4. A vállalkozás úgy tekintendő, hogy telephellyel bír az egyik Szerződő Államban és üzleti tevékenységet folytat ezen telephely révén, ha:

a) ebben az Államban 12 hónapnál hosszabb ideig felügyeleti tevékenységet folytat ebben az Államban építési területtel, szerelési vagy berendezési munkálatokkal kapcsolatban; vagy

b) ebben az Államban 12 hónapnál hosszabb ideig a vállalkozás jelentős berendezést használ, vagy jelentős berendezést használnak a vállalkozás nevében, vagy a vállalkozással kötött szerződés alapján természeti kincsek feltárásánál vagy kiaknázásánál, vagy természeti kincsek feltárásával vagy kiaknázásával kapcsolatban, vagy az ilyen feltárással vagy kiaknázással összefüggő tevékenységgel kapcsolatban.

5. Az a személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást -, aki az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása érdekében tevékenykedik, e vállalkozás telephelyének tekintendő az először említett Államban, ha ebben az Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, a célból, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha a személy tevékenysége javaknak vagy áruknak a vállalkozás részére való vásárlására korlátozódik.

6. A Szerződő Államok egyikének vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak telephelye lenne a másik Szerződő Államban csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, és ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében mint alkusz vagy képviselő járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír, vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

8. Az e cikk előző bekezdéseiben foglalt elvek alkalmazandók annak megállapításánál, hogy az Egyezmény szempontjából, van-e telephely a két Szerződő Állam területén kívül, és egy olyan vállalkozásnak, amely nem a Szerződő Államok egyikének a vállalkozása, van-e telephelye az egyik Szerződő Államban.