1993. évi LXXXVI. törvény

a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról1

Az Országgyűlés

- a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elkötelezettségétől vezérelve;

- az ENSZ Alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Helsinki Konferencia Záródokumentumában és Nyilatkozatában, az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Európa Tanács Alapokmányában foglalt, valamint nemzetközi szerződésekben vállalt egyéb kötelezettségek teljesítése, továbbá a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelme érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § E törvény szabályozza a külföldiek magyarországi beutazásával, tartózkodásával és bevándorlásával kapcsolatos ügyekben (a továbbiakban együtt: idegenrendészeti ügy) a természetes személyek és szervezetek jogait és kötelezettségeit, a magyar hatóságok feladat- és hatáskörét, valamint az idegenrendészeti eljárások rendjét.

2. § (1) E törvény alkalmazásában külföldi a nem magyar állampolgár.

(2) Magyar állampolgárságának igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, aki személyazonosító adatait külföldi állam okmányával igazolja.

(3) E törvény hatálya nem terjed ki - kérelmének jogerős elutasításáig - a menedékjogot kérő, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert külföldire.

(4) E törvény szabályait diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvező, illetőleg nemzetközi szerződésben meghatározott célból beutazó külföldire akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik.

3. § (1) A külföldi beutazása, tartózkodása, kiutazása és bevándorlása csak az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható. A Magyar Köztársaságban törvényesen tartózkodó külföldit e törvény keretei között megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a joga és az utazás szabadsága.

(2) A külföldi a magyarországi tartózkodása alatt köteles a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét tiszteletben tartani, jogszabályait megtartani és a magyar hatóságok intézkedéseinek eleget tenni.

(3) A külföldi köteles az e törvényben meghatározott, az eljáráshoz szükséges okmányokat, adatokat és igazolásokat a magyar hatóság eljáró képviselőjének rendelkezésére bocsátani.

(4) A magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit az e törvényben biztosított jogairól és kötelezettségeiről, különösen jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényéről, valamint jogai érvényesítésének módjáról tájékoztatni.

II. Fejezet

A beutazás és a tartózkodás szabályai

4. § (1) A külföldi csak az állampolgárságát (hontalanságot) és személyazonosító adatait igazoló érvényes útlevéllel és - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - a magyar hatóság által kiadott érvényes vízummal lépheti át a magyar államhatárt, és tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

(2) Nemzetközi szerződés alapján a külföldi vízum nélkül utazhat be, és az abban meghatározott ideig külön engedély nélkül tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

(3) E törvény alkalmazásában útlevélnek minősül a nemzetközi szerződés vagy jogszabály alapján a magyar államhatár átlépésére jogosító más igazolvány vagy útiokmány is.

(4) A külföldi a magyar államhatárt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak a nemzetközi vagy a két ország közötti határforgalom számára megnyitott határátkelőhelyen lépheti át.

(5) A belügyminiszter határegyezményben meghatározott feladatok, különösen járványveszély megelőzése és más indokolt esetben az (1) és a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése alól felmentést adhat.

5. § (1) A külföldi a magyar hatóság felhívására - ha a nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - köteles igazolni, hogy magyarországi beutazásához, tartózkodásához és kiutazásához külön jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel, valamint a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges vízummal rendelkezik.

(2) Az anyagi fedezet

a) magyar vagy magyarországi pénzintézetnél átváltható külföldi fizetőeszközzel; vagy

b) érvényes meghívólevéllel (6. §); vagy

c) a külföldit magyarországi pénzintézetnél készpénz felvételére jogosító okirattal (bankszámla szerződés, betétkönyv stb.); vagy

d) magyarországi kereskedelmi forgalomban elfogadott készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel (csekk, hitelkártya stb.); vagy

e) utazási iroda útján lefoglalt és kifizetett szálláshely és ellátás meglétével; vagy

f) más hitelt érdemlő módon

igazolható.

(3) A kiutazás anyagi fedezete a tovább-, illetőleg a visszautazáshoz szükséges érvényes menetjeggyel vagy a külföldi jogszerű használatában lévő és megfelelő módon biztosított közlekedési eszközzel is igazolható.

6. § (1) Az előírt formanyomtatványon magyar állampolgár, bevándorolt, vagy egy évet meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező külföldi, illetőleg jogi személy által kiállított meghívólevél akkor fogadható el az anyagi fedezet igazolásaként, ha

a) a meghívó írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a meghívott külföldi részére magyarországi tartózkodása alatt szállást biztosít, eltartásáról gondoskodik, továbbá - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az elsősegély kivételével egészségügyi ellátásának, valamint - szükség esetén - kiutazásának költségeit fedezi; és

b) azt a meghívó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányság hatósági hozzájárulását igazoló záradékkal látta el.

(2) A hatósági hozzájárulás megtagadása ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van jogorvoslatnak helye.

(3) A meghívó a meghívólevélben vállalt kötelezettsége elmulasztásával a másnak okozott kárt és költségeket köteles megtéríteni.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt hatósági hozzájárulás alól külön jogszabály alapján felmentés adható.

7. § Nem utazhat be és nem tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén az a külföldi, aki a magyar hatóság által elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll (23. §).

III. Fejezet

A beutazásra és tartózkodásra jogosító engedélyek

8. § A külföldi - ha nemzetközi szerződés vagy a belügyminiszter [4. § (5) bekezdés] másként nem rendelkezik - az e törvényben meghatározott beutazásra, illetőleg tartózkodásra jogosító engedély alapján utazhat be, illetőleg tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

Vízum

9. § (1) A vízum - az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a Magyar Köztársaság területére történő beutazásra, átutazásra, az abban meghatározott célú és időtartamú tartózkodásra, valamint a kiutazásra jogosító engedély.

(2) A vízum kiadását meg kell tagadni, ha

a) a kérelmező az előírt adatokat nem közli, illetve az előírt mellékleteket a kérelemhez nem csatolja; vagy

b) az előírt anyagi fedezettel (5. §) nem rendelkezik; vagy

c) a kérelmező beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll; vagy

d) a kérelmezővel szemben a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vízum kiadható, ha a kérelmező a hiányzó adatokat, vagy mellékleteket a hatóság felhívásában meghatározott határidőre pótolja.

(4) A vízumkérelmet elutasító határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

10. § (1) Az egyszeri és a kétszeri beutazásra szolgáló vízum legfeljebb hat hónapig, a többszöri beutazást engedélyező vízum legfeljebb egy évig érvényes. Az érvényességi időt a kiadás napjától kell számítani.

(2) A vízum az abban meghatározott idejű, de legfeljebb 90 napi tartózkodásra jogosít.

(3) A rendőrkapitányság a vízumban meghatározott tartózkodási időt - a vízum érvényességi idején belül - a vízum kibocsátására vonatkozó szabályok szerint a beutazástól számított legfeljebb 90. napig meghosszabbíthatja.

11. § (1) A vízum kiadása

a) a vízumkiadásra feljogosított külképviselet;

b) a Külügyminisztérium;

c) a rendőr-főkapitányság;

d) az Országos Rendőr-főkapitányság;

e) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége

hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik.

(2) A vízumkérelmet az előírt formanyomtatványon a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten személyesen kell benyújtani. A kérelem rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény esetén az (1) bekezdésben említett más vízumkiadó hatóságnál is benyújtható, valamint annak személyes benyújtása alól a vízumkiadó hatóság eltekinthet.

(3) A vízumkérelemhez mellékelni kell az érvényes útlevelet és 3 db arcfényképet. A vízumkérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat a kérelem benyújtásakor kell megfizetni.

(4) A vízumkérelemben meg kell jelölni a személyazonosító adatokat, az állampolgárságot (hontalanságot), az útlevél egyéb adatait, a beutazás célját és a tartózkodás tervezett időtartamát, továbbá igazolni kell az anyagi fedezet (5. §) meglétét.

12. § (1) A jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más adóköteles jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak az e célra kiadott vízummal lehet beutazni (munkavállalási vízum). Az erre irányuló kérelmet a külföldi az állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten nyújthatja be.

(2) A munkavállalási vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a magyarországi foglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi hatóság által kiadott munkavállalási engedélyt vagy az adóköteles jövedelemszerző tevékenységre vonatkozó, jogszabályban előírt hatósági igazolást is. E kötelezettség teljesítése alól jogszabály felmentést adhat.

13. § A bevándorlási vízum a bevándorlási engedély (17. §) kiállításától számított egy éven belül adható ki. Ez a határidő méltányosságból egy ízben 6 hónappal meghosszabbítható.

Tartózkodási engedélyek

14. § (1) Az e törvényben meghatározott kizáró ok hiányában - a jogszerűen Magyarországon tartózkodó külföldi részére -

a) a rendőrkapitányság ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a külföldi tervezett tartózkodásának időtartama az egy évet nem haladja meg;

b) a rendőr-főkapitányság huzamos tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a tartózkodás tervezett időtartama az egy évet meghaladja.