1993. évi CI. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról1

1. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló többször módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) E törvény hatálya a magánszemély adókötelezettségével összefüggő, e törvényben meghatározott esetekben a kifizetőre is kiterjed.”

2. § A Tv. 3. §-ának 17., 18., 27., 35. és 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő 41-48. pontokkal egészül ki, továbbá a 30.2 pontban szereplő jogszabályi hivatkozás „(1985. évi I. törvény 98. §)” helyébe az „(1993. évi LXXX. törvény 13. §)” hivatkozás lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„17. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. A 7. § (1) bekezdésének 35. pontja alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül.

18. Társas vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság, a megszűnéséig az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, a mezőgazdasági szakcsoport, továbbá a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a művészeti alkotóközösség, valamint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

27. Természetbeni juttatás: a kifizető által a magánszemélynek adott termék, nyújtott szolgáltatás értékének [29/A. § (2) bekezdése] az a része, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás.

Nem természetbeni juttatás

a) a természetben adott munkabér;

b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;

c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;

d) az adóköteles tárgynyeremény;

e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak.

Az a)-e) pontokban említett esetben a kapott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek osztja sorsát, amellyel összefüggésben adják.

Az a) pontban említett természetbeni munkabér a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás. Értékének a munkaszerződésben meghatározott összeget kell tekinteni, ennek hiányában a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározottakat kel alkalmazni.

A b)-d) pontokban említett esetekben - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározott piaci érték összegét kell bevételnek tekinteni.

35. A 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti összeg az is, amelyet a munkáltató [41. § (4) bekezdés] a következő esetekben fizet a magánszemélynek:

a) a hivatali gépjármű üzleti célú (hivatali) használatára tekintettel a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet alapján, feltéve, hogy a magánszemély a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel) az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a kormányrendeletben foglalt normához képest;

b) a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 2 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek a 9. § szerinti bevétele, az elszámolt km távolságot pedig egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

37. A 7. § (1) bekezdésének 4. pontja alkalmazásához tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély: a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész és az ejtőernyős.

41. Munkásszállás: a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény 3. § 2. pontjában meghatározott kapcsolat áll fenn. Ilyen esetben a 29. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve a 29/A. §-ban említetteket kell alkalmazni.

42. Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor az 1. számú melléklet B/V. részében foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.

43. A 26. §, valamint a 27. § b) pontja alkalmazásában a társasház (társasüdülő) egészét magánszemélynek kell tekinteni akkor is, ha a társasháznak (társasüdülőnek) nem magánszemély tagja is van.

44. A fegyveres erők, testületek és a rendészeti szervek tagja fogalmába értendő a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, ideértve az Információs Hivatalt, a Tűzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás tagja.

45. A 22-25. §-ok alkalmazásában, ha az önkormányzati tulajdonban lévő lakást az azt bérlő magánszemély megvásárolja, a 23. § (1) bekezdésében említett, a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeg alatt az önkormányzat által megállapított - kedvezménnyel nem csökkentett - teljes forgalmi értéket kell tekinteni, akkor is, ha ez az összeg a vonatkozó szerződésben nem szerepel.

46. A 12. § (3) bekezdésében említett kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva számlaadásra kötelezett.

47. Egyház az, amely ezen a címen az Országgyűlés illetékes bizottságának a döntése alapján költségvetési támogatásban részesül.

48. A kifizető által a magánszemélynek - az értékesítést (vásárlást) kivéve - értékpapír formájában nyújtott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben adják. Abban az esetben, ha a magánszemély a nem adómentes bevételt értékpapír formájában szerzi meg - kivéve a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, figyelemmel a 3/A. §-ra is -, a szerzés időpontjában érvényes kibocsásási (jegyzési) árat, a jegyzés lezárását követően a szerzés időpontjához legközelebb eső napi tőzsdei középárfolyamot, ez utóbbi hiányában a névértéket (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeget) kell bevételnek tekinteni. Az árfolyamnyereség számítása szempontjából az említett értékpapírok előzőek szerint számított értékét megszerzésre fordított összegnek kell tekinteni.”

3. § A Tv. a 3. §-a után a következő 3/A. §-sal egészül ki:

„3/A. § (1) Az 1992. évi II. törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt, részjegyet a 6. § (1) bekezdésének c) 2-5. pontja alkalmazásában az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni. Ha a magánszemély e rendelkezéssel összefüggésben 1992. évben adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonása címén igazoltan adót fizetett, azt az adóhatóságtól visszaigényelheti.

(2) 1994. január 1-jétől a szövetkezet által az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabályok alapján ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) a névérték összegéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni, akkor is, ha a 33. § (5) bekezdésében meghatározott esetek már bekövetkeztek.”

4. § A Tv. 4. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes - a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett - deviza közép-árfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg és az adó kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napjára érvényes USA dollárban megadott deviza árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

(7) A külföldi pénznemben keletkezett jövedelemből az adóelőleget, az adót a külföldi pénznemben kell a kifizetőnek levonnia. Az adóelőleg esetében nem kell az előző szabályt alkalmazni akkor, ha a magánszemély az őt terhelő adóelőlegnek megfelelő forintöszeget a kifizetés időpontjában a kifizető rendelkezésére bocsátja.”

5. § A Tv. 6. § (1) bekezdésének a), f) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg ez a bekezdés a következő i) ponttal egészül ki:

(Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:)

„a) a hitelként vagy kölcsönként, továbbá munkabérelőlegként kapott, illetve az azokat nyújtó részére visszatérített összeg, valamint a pénzintézet által vállalkozási tevékenység indításához vagy folytatásához nyújtott hitel meg nem fizetett része akkor, ha a pénzintézet e hitel visszafizetésétől azért tekint el, mert a hitelnyújtás célja meghiúsult. A 29. § szerinti bevételnek tekintendő - kivéve a 7. § (1) bekezdésének 9. pontjában említetteket - az az összeg, amelyet a magánszemély a kapott hitel, kölcsön, munkabérelőleg összegéből a kifizetőnek az előzőn kívül bármely okból nem fizetett vissza, vagy azt helyette más fizeti vissza;

f) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeg (utalvány értéke), amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, illetve - ha a költséget a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. E rendelkezés azonban nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyek e törvény alapján (1. számú melléklet B/VI. pont) nem minősülnek a magánszemélynél költségnek, illetőleg a magánszemély adóköteles jövedelmének tekintendők (pl. 29/A. § szerinti adóköteles juttatások). A kiküldetési rendelvény alapján kifizetett saját gépjármű költségtérítés a magánszemély 30. § (1) bekezdésében említett bevételnek minősül;