(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazását az összevont (konszolidált) kiegészítő mellékletben indokolni kell.

(4) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésébe az (1)-(2) bekezdés szerint be nem vont leányvállalatnál szerzett részesedés értékének megállapítására a 61/G. § rendelkezéseit alkalmazni kell.”

4. § Az Szt. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) A 8. § szerinti vállalkozó, illetve ezen vállalkozó leányvállalata, nem készíthet a 7. § szerinti egyszerűsített éves beszámolót. Az ilyen vállalkozónak a 3. számú melléklet szerint továbbrészletezett éves beszámolót kell készítenie, és a 8/D. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően minden olyan adatot szolgáltatni köteles, amely adat az összevont (konszolidált) éves beszámoló, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentés készítéséhez az anyavállalatnak szükséges.”

5. § Az Szt. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A Magyar Nemzeti Bank, a pénzintézet (ideértve az Állami Fejlesztési Intézet Rt.-t is), az értékpapír-forgalmazó, a biztosítóintézet könyvvezetésének és éves beszámoló készítésének sajátosságait a kormányrendelet szabályozza.”

6. § Az Szt. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A könyvvezetés a 77-87. §-okban foglaltak figyelembevételével az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében, illetve a bevételek nyilvántartása alapján, csak magyar nyelven történhet.”

7. § Az Szt. 24. §-ának számozása 24. § (1) bekezdésre változik, egyidejűleg az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a Magyar Nemzeti Bank és más pénzintézetek tulajdonában lévő, állam, illetőleg a nemzetközi szervezetek által kibocsátott, garantált és névérték alatt vásárolt értékpapírok adott évre, időarányosan járó árfolyamnyereségét mindaddig, amíg ezen értékpapírokat nem értékesítik, nem váltják be, a könyvekből nem vezetik ki. Az ide sorolandó értékpapírok körét a törvény 94. § c) pontja alapján kormányrendelet határozza meg.”

8. § Az Szt. 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A mérleg szerinti eredmény kiegészítéséhez a meglévő eredménytartalék csak akkor vehető igénybe, ha azt e törvény, illetve más törvény szerint nem kötötték le, és az igénybevétel után a saját tőke összege meghaladja a jegyzett tőke összegét.”

9. § (1) Az Szt. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adózás előtti eredmény terhére céltartalék képezhető a vonatkozó szerződés szerinti fizetési határidőn túli követelések és a kétes követelések (ideértve a pénzintézetekkel szembeni pénzköveteléseket is), továbbá a kölcsönként, az előlegként adott összegek miatt várható veszteségek fedezetére. A céltartalék képzése a mérleg fordulónapján hátralékos vevők, adósok fizetőképességének minősítésével történik. A kiegészítő mellékletben részletezni kell a képzett céltartalék összegét a felsorolt jogcímek szerint.”

(2) Az Szt. 27. §-ának (2) bekezdése első mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:

„Céltartalék képezhető jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek, korkedvezményes nyugdíj, végkielégítés fedezetére.”

(3) Az Szt. 27. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok után a tárgyévben időarányosan elszámolt kamatból a beszerzési árban elismert kamat összegéig. Az így képzett céltartalékot az adott értékpapír eladásakor, beváltásakor, a könyvekből történő kivezetéskor kell megszüntetni.”

10. § Az Szt. 29. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni)

„b) a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban jelentkezik kiadásként,”

11. § Az Szt. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségüknél magasabb értéken nem szabad a mérlegbe felvenni.”

12. § Az Szt. 32. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Ha a valutapénztárban lévő valutakészletnek, illetve a devizaszámlán lévő devizának a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, az év utolsó napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyamon átszámított forintértéke kevesebb, mint a könyvekben szereplő érték, akkor a könyvekben szereplő értéket - az előbbiek szerinti - az év utolsó napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyamon átszámított forintértékre kell helyesbíteni.

(3) Ha a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek által nem jegyzett és nem transzferálható helyi valuta az év utolsó napjára vonatkozó szabadpiaci árfolyamon átszámított forintértéke kevesebb, mint a könyvekben szereplő érték, akkor a könyvekben szereplő értéket az év utolsó napjára vonatkozó szabadpiaci árfolyamon átszámított forintértékre kell helyesbíteni.”

13. § (1) Az Szt. 33. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A külföldi pénzértékre szóló követelést a mérlegben a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizavételi árfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni akkor, ha az előbbiek szerinti devizavételi árfolyam nem csökkent, és a pénzügyi teljesítés (a számla részbeni vagy teljes kiegyenlítése) a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti követelés pénzügyi teljesítése a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg, és a (2) bekezdés szerint figyelembe vett devizavételi árfolyam - az év utolsó napjára vonatkozó árfolyam szerint - csökkent, a külföldi pénzértékre szóló követelést a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, az év utolsó napjára vonatkozó devizavételi árfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegben szerepeltetni.

(4) Ha a (2) bekezdés szerinti - a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézet által nem jegyzett és nem transzferálható helyi valutára szóló - követelés pénzügyi teljesítése a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg, és az év utolsó napjára vonatkozó szabadpiaci árfolyamon átszámított forintértéke kevesebb, mint a könyvekben szereplő érték, akkor a követelés könyvekben szereplő értékét az év utolsó napjára vonatkozó szabadpiaci árfolyamon átszámított forintértékre kell helyesbíteni.

(5) Ha a (2) bekezdés szerinti követelés pénzügyi teljesítése a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént, a külföldi pénzértékre szóló követelést a számlát vezető pénzintézet által ténylegesen forintban jóváírt összegben, illetve a devizaszámlán történő jóváírás esetén a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, a pénzügyi teljesítés napjára vonatkozó devizavételi árfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegbe felvenni.”

(2) Az Szt. 33. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A külföldi szállítónak devizában adott és a külföldi szállítóval még el nem számolt előlegek forintértékét az adott ügyletet lebonyolító pénzintézetnek ténylegesen fizetett forintösszegben, illetve a devizaszámláról történő átutalás esetén a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett, a pénzügyi teljesítés napjára vonatkozó devizaeladási árfolyam vagy a deviza könyv szerinti árfolyama alapján kell meghatározni.”

14. § Az Szt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A gazdasági társaságokban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést a társasági szerződésben (alapszabályban) meghatározott alapításkori értéken, vásárlás esetén vételi áron, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett könyv szerinti értéken kell értékelni, ha

a) a gazdasági társaság piaci megítélése tartósan - a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül - nem csökken;

b) a gazdasági társaságba befektetett összeg a gazdasági társaság megszűnésekor várhatóan megtérül;

c) a gazdasági társaság saját tőke értékének a befektetés névértékével arányos része nem csökken a befektetés könyv szerinti értéke alá.”

15. § Az Szt. 35. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő (4)-(6) bekezdés lép, egyúttal a (4) és (5) bekezdés számozása (7)-(8) bekezdésre módosul:

„(4) Importbeszerzésként kell elszámolni az eszközöknek a külkereskedelmi áruforgalomban külföldről történő beszerzését (termékimport), továbbá azokat a belföldön, illetve külföldön igénybe vett, külföldiek által nyújtott szolgáltatásokat, amelyeknél a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye külföldön van (szolgáltatásimport), függetlenül attól, hogy az ellenértéket devizában, valutában, exportáruval, exportszolgáltatással vagy külkereskedelmi szerződésben meghatározott forintszámláról forintban egyenlítik ki. Az importbeszerzés elszámolása szempontjából külföld a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület.

(5) Nem minősül importbeszerzésnek az export értékesítéséhez kapcsolódóan a magyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó - egyébként szolgáltatásimportnak tekintendő - devizában, valutában vagy forintban számlázott, fizetett szállítási és rakodási-raktározási költség. Nem minősül importbeszerzésnek a vámszabad- és a tranzitterületen lévő vállalkozótól történő közvetlen beszerzés.

(6) Az importbeszerzés értéke

a) ha a (4) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján forintban történik, akkor a számla szerinti - általános forgalmi adót nem tartalmazó - forintérték az importtermék, -anyag, -áru, illetve az importszolgáltatás értéke;

b) ha a (4) bekezdés szerinti importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti - általános forgalmi adót nem tartalmazó - devizának, valutának az importbeszerzéskor, az importszolgáltatás igénybevételekor (teljesítésekor) érvényes, a devizaműveletek végzésére felhatalmazott - az adott ügyletet lebonyolító - pénzintézet által meghirdetett (a pénzintézetek által nem jegyzett deviza, valuta esetén a szabadpiaci) deviza-, valutaeladási árfolyamon átszámított forintérték az importtermék, -anyag, -áru, illetve importszolgáltatás értéke;

c) ha a vállalkozó a b) pont szerinti importbeszerzés, importszolgáltatás kiegyenlítéséhez rendelkezik devizával, valutával, akkor az importbeszerzés, az importszolgáltatás forintértékét a meglévő deviza, valuta könyv szerinti árfolyama alapján is meghatározhatja;