1994. évi VII. törvény
egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról1
A Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítése, a szellemi tulajdon különböző formáira vonatkozó szabályozás korszerűsítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I. fejezet
IPARJOGVÉDELMI JOGSZABÁLYOK
MÓDOSÍTÁSAI
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló
1969. évi II. törvény módosításai
1. § (1) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt.) 11. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a találmány tárgyának gazdasági tevékenység körében való előállítására, használatára, behozatalára és forgalomba hozatalára.”
(2) Az Szt. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A terméket - az ellenkező bizonyításáig - a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagy mértékben valószínűsíthető, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínűsíthető nagy mértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismeretessé vált eljárás.”
2. § Az Szt. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § Ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve - ha ez a hosszabb - a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek [Ptk. 685. § c) pont] - kérelmére - kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.”
3. § Az Szt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) Ha a szabadalmazott találmány másik szabadalom (a továbbiakban: gátló szabadalom) megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának - kérelmére - a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a gátló szabadalom szerinti találmányhoz viszonyítva a függő szabadalom szerinti találmány számottevő gazdasági jelentőségű műszaki előrelépést jelent.
(2) A gátló szabadalom jogosultja - ha a szabadalmára az (1) bekezdés alapján kényszerengedélyt adnak - a kényszerengedélyre vonatkozó közös szabályok szerint igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására.”
4. § (1) Az Szt. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Aki kényszerengedélyt kér, igazolnia kell, hogy a kényszerengedély adásának feltétele fennáll, és hogy)
„a) a szabadalmas megfelelő feltételek mellett, ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá, hogy”
(2) Az Szt. 23. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kényszerengedély terjedelmét és időtartamát - a kényszerengedéllyel lehetővé tett hasznosítás célját figyelembe véve - a bíróság állapítja meg; a kényszerengedély korlátozással vagy anélkül adható. A kényszerengedély - lemondás vagy visszavonás esetét kivéve - a bíróság által megszabott időtartam lejártáig, illetőleg a szabadalmi oltalom megszűnéséig áll fenn. A kényszerengedély nem lehet kizárólagos. A kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba.”
(3) Az Szt. 23. §-ának (3) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
„A díjnak ki kell fejeznie a kényszerengedély gazdasági értékét, így különösen arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a kényszerengedélyesnek - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna.”
(4) Az Szt. 23. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kényszerengedélyes gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a kényszerengedély a jogutódra száll át. A gátló szabadalomra adott kényszerengedély csak a függő szabadalommal együtt ruházható át. A kényszerengedély egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. A kényszerengedélyes hasznosítási engedélyt nem adhat.”
(5) Az Szt. 23. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását akkor is kérheti, ha az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megszűntek és várhatóan nem következnek be újból. A módosításról vagy a visszavonásról úgy kell rendelkezni, hogy az a kényszerengedélyes jogos érdekeit ne sértse.”
5. § Az Szt. 40. §-ának (2) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályait külön jogszabály állapítja meg.”
6. § Az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 24. §-a, 45. §-ának b) pontjában az „a) vagy” szövegrész és 66. §-ának (1) bekezdésében az „..., az igénybevétel ellenében járó kártalanítás összegének megállapítására” szövegrész, valamint az Szt. végrehajtásáról szóló 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése 6., 9. és 10. §-ai hatályukat vesztik.
A védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény módosításai
7. § A védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: Vt.) 21. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Országos Találmányi Hivatal a védjegyügyekben hozott érdemi határozatát csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig vonhatja vissza vagy módosíthatja.”
8. § A Vt. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kérelem az Országos Találmányi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a védjegyügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.”
Az ipari minták oltalmáról szóló
1978. évi 28. törvényerejű rendelet módosításai
9. § (1) Az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Imtvr.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintaoltalom jogosultját a hasznosítás engedélyezése esetén licenciadíj, átruházás esetén vételár, a szolgálati minta szerzőjét a minta értékesítése esetén díjazás illeti meg a gazdasági eredménnyel arányosan. A mintaoltalom jogosultját megillető licenciadíj, vételár, továbbá a minta szerzőjének járó díjazás mértékére és egyéb feltételeire a hasznosítóval, a jogszerzővel, illetőleg a munkáltatóval kötött szerződés az irányadó.”
(2) Az Imtvr. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szolgálati minta szerzőjének díjazásával kapcsolatos jogviták eldöntése bírósági útra tartozik.”
10. § Az Imtvr. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának - a jogszabályok keretei között - kizárólagos joga van arra, hogy a minta szerinti terméket gazdasági tevékenység körében előállítsa, forgalomba hozza, az országba behozza (hasznosítás), vagy arra másnak engedélyt adjon.”
11. § (1) Az Imtvr. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kérelem az Országos Találmányi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a mintaoltalmi ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.”
(2) Az Imtvr. 16. §-ának (3) bekezdésében „az Országos Találmányi Hivatalnál vagy a bíróságnál” szövegrész hatályát veszti.
A használati minták oltalmáról szóló
1991. évi XXXVIII. törvény módosításai
12. § A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 12. §-ában a „kereskedelmi célú” szövegrész helyébe a „gazdasági tevékenység körében való” szövegrész lép, 17. §-ának (2) bekezdésében pedig „..., a mintaoltalom honvédelmi érdekből történő igénybevételére” szövegrész hatályát veszti.
II. fejezet
SZERZŐI JOGI JOGSZABÁLYOK MÓDOSÍTÁSAI
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításai
13. § A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A törvény védelemben részesíti a szerzői alkotómunkával rokon más tevékenységet (51. §), valamint az előadóművészek, a hangfelvételt előállítók, a rádió- és televízió-szervezetek, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivők tevékenységét is.”
14. § Az Szjt. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A vagyoni jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.
(2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak [5. § (1) bek.] esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani.
(3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalának évét követő hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani.
(4) A filmek védelmi ideje a bemutatást követő év első napjától számított hetven év.”
15. § (1) Az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mű egyes példányainak haszonkölcsönbe adása - a számítógépi programok kivételével, valamint a (3) bekezdésben foglalt korlátozással - a szabad felhasználás körébe tartozik.”
(2) Az Szjt. 18. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A filmalkotások és más audiovizuális művek, valamint a hangfelvételekben foglalt művek példányainak haszonkölcsönbe adása csak a költségvetési szervként működő nyilvános közkönyvtárakban minősül szabad felhasználásnak.”
16. § Az Szjt. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) Sugárzási szerződés alapján a szerző köteles a művet a rádió- vagy a televízió-szervezet rendelkezésére bocsátani. A rádió- vagy a televízió-szervezet a szerződésben meghatározott időtartamra megszerzi a mű sugárzásának jogát, továbbá azt a jogot, hogy a műről saját felhasználás céljára saját eszközeivel hang-, illetve képfelvételt készítsen és a felvételt feliratozza.