1994. évi XCI. törvény
az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról1
1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, továbbá a jövedéki szabályozásra és ellenőrzésre, valamint a bérfőzési szeszadóra.”
2. § Az Art. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önkormányzat által bevezetett adó (a továbbiakban: helyi adó) esetében - az önadózás és az adóbeszedés kivételével - az adózó bevallás benyújtásával jelenti be adókötelezettségét. Az az adózó, aki ideiglenes, alkalmi jelleggel folytatja iparűzési tevékenységét, tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni.”
3. § (1) Az Art. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jogi személy és egyéb szervezet az adót és a költségvetési támogatást - a 78. § (1) és (2) bekezdésében felsoroltak kivételével - önadózással állapítja meg.”
(2) Az Art. 18. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha)
„a) vállalkozó, a 78. § (1) és (2) bekezdésben említettek kivételével,”
4. § (1) Az Art. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozók kommunális adójáról és az iparűzési adóról az adóévet követő év május 31-ig kell bevallást tenni.”
(2) Az Art. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóbeszedésre kötelezettnek az általa beszedett helyi adóról a tárgyhónapot követő hó 15-ig kell bevallást tennie.”
5. § Az Art. 27. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan.”
6. § Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelőleg fizetési kötelezettséget írhat elő, amelynek összegét az adóhatóság az előző adóévre vonatkozó adóbevallást, illetőleg törvényben előírt bejelentést követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály előírhatja az adóelőleg-fizetési kötelezettségnek önadózás útján történő teljesítését is.”
7. § Az Art. 32. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerős fizetési értesítésben előírt késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság adótartozásként tartja nyilván.
(7) Az állami adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be.”
8. § Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés a feltárt adó, költségvetési támogatás és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót számlahelyesbítés vagy a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.”
9. § Az Art. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - első fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi, megyei szerve (elsőfokú állami adóhatóság) jár el.”
10. § Az Art. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A befizetett önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a 73. § (1) bekezdésének alkalmazásával a bírságmérséklést is.”
11. § Az Art. 72. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (4) és (5) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre változik:
„(4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmi adó hiány.”
12. § (1) Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha az adózó - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleget az e törvény 2. mellékletében előírt esedékességig nem egészítette ki a fizetendő adó 90%-ának megfelelő összegre, a befizetett előleg és az adó különbözete után 20% mulasztási bírságot fizet. Az adózó 20%-os mértékű bírságot fizet akkor is, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.”
(2) Az Art. 74. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Amennyiben az (1), (5) és (6) bekezdésben meghatározott mértékkel számított bírság összege nem éri el a 10 000 forintot, magánszemélyek esetében az 1000 forintot, a bírság ezen összeghatárokig emelten szabható ki.”
13. § Az Art. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -, továbbá az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót, valamint a termékimportot terhelő adót (kivetés).”
14. § Az Art. 81. §-ának (1)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy [25. § (2) bekezdés] kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető. A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség
a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá
b) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.
(2) A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
(3) Nem engedélyezhető fizetési könnyítés
a) a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra,
b) a beszedett helyi adóra,
c) a termékimport után fizetendő általános forgalmi és fogyasztási adóra, kivéve, ha a fizetésre kötelezett adózó annak az adónak nem alanya.
(4) Magánszemély esetében a fizetési könnyítés az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
(5) Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a következő pótlékokat kell felszámítani, valamint az a) és c) pont alkalmazásakor határozatban közölni:
a) a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben,
b) a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén a 67. §-ban meghatározott késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsőfokú határozat keltének napjáig,
c) a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az elsőfokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben.
A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Az a) és c) pontban említett pótlékokra egyebekben a késedelmi pótlékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A tartozást, illetve annak azt a részét, amelyre a fizetési könnyítést engedélyezték, a pótlékalap számítása [69. § (1) bekezdés] során figyelmen kívül kell hagyni.”
15. § (1) Az Art. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adó-, bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.”
(2) Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.”