1995. évi XLVIII. törvény
a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról1
Az Országgyűlés - a külső és belső gazdasági-pénzügyi egyensúlyi helyzet javítására és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek kibontakoztatása végett - egyes törvények módosítására a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
A GAZDASÁGI FOLYAMATOK BEFOLYÁSOLÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK
I. Fejezet
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosítása
1. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - többször módosított - 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-a 19. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő 54. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve az üzletrész megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó részét. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az értékpapír, illetőleg a kft. üzletrész megszerzését igazoló - a 2. számú melléklet B/2/e) pontjában meghatározott nyilvántartás alapjául szolgáló - dokumentumban vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ilyen dokumentum hiányában a megszerzésre fordított összeg nulla. A 6. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ingyenesen megszerzett értékpapír elidegenítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összegnek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték szerinti összeget kell tekinteni.”
„54. A várandóssági pótlék alatt az anyasági támogatást is érteni kell.”
2. § Az Szja tv. 15. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„... A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: e törvény) hatálybalépését követően alkalmazottként felvett - korábban munkanélküli - magánszemély foglalkoztatása esetén az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti kedvezményt csak akkor veheti igénybe, ha ez a magánszemély az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem állt munkaviszonyban az előzőekben említett egyéni vállalkozónál.”
3. § Az Szja tv. 29/A. §-ának (7)-(15) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(7) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija e törvény által vélelmezett magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.
(8) A (7) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (9)-(15) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzemben tartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzemben tartóval az adott személygépkocsi (10) bekezdés szerinti beszerzési árát.
(9) A (7) bekezdés alkalmazásában
a) nem tartozik a kifizető fogalmába a nem a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó;
b) személygépkocsinak minősül a vezetőn kívül kettőnél több személy szállítására alkalmas minden olyan gépjármű, amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.
(10) A (7) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:
| A személygépkocsi beszerzési ára (forint) | A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (forint) | A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (forint) |
| 1- | 500 000 | 3 000 | 1 500 |
| 500 001- | 1 000 000 | 4 000 | 2 000 |
| 1 000 001- | 2 000 000 | 6 000 | 3 000 |
| 2 000 001- | 3 000 000 | 8 000 | 4 000 |
| 3 000 001- | 4 000 000 | 10 000 | 5 000 |
| 4 000 001- | 5 000 000 | 12 000 | 6 000 |
| 5 000 001- | 6 000 000 | 14 000 | 7 000 |
| 6 000 001- | 8 000 000 | 18 000 | 9 000 |
| 8 000 001- | 10 000 000 | 22 000 | 11 000 |
| 10 000 001- | 13 000 000 | 28 000 | 14 000 |
| 13 000 001- | 16 000 000 | 34 000 | 17 000 |
| 16 000 000 felett | 40 000 | 20 000 |
Beszerzési ár - ide nem értve a térítés nélküli eszközátadással (ingyenesen) történő beszerzést - az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (8) bekezdés, illetőleg a (15) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Abban az esetben pedig, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte, akkor a megszerzéshez bármely módon kapcsolódó teljes lízingdíj és a maradványérték vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni. Térítés nélküli (ingyenes) szerzés esetén beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti - a beszerzés időpontját is figyelembe vevő - összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is.2
A beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzemben tartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve.
A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.
(11) A (10) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően - az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos-(üzemeltető-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség.
(12) A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a (10) bekezdésben említett adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető a (11) bekezdés szerint továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek a (11) bekezdés rendelkezései szerint kell az adót megfizetnie.
(13) Nem kell a (10)-(12) bekezdések szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,
a) amelyet megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel a 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet alapján;
b) amelyet üzletszerű (taxi-rendszerű) személyszállítás, illetőleg üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;
c) amelyet az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a 8/1983. (IV. 29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B. §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására használ, és ez a tevékenység az üzleti (hivatali) dokumentumokból, nyilvántartásokból kétséget kizáróan igazolható;
d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az 52/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;
e) amelyet a kifizető magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (10) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli;
f) amelyet az egyházak kizárólag a feladataik ellátása érdekében üzemeltetnek.
(14) A (13) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (10)-(12) bekezdések szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem más kifizetőnek vagy a magánszemélynek nem jogszabályban előírt céllal magáncélú használatra (is) átadnak. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos hivatali (üzleti) célú használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.
(15) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzemben tartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit, üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (10) és (12) bekezdések rendelkezései - kivéve a (14) bekezdésben említett esetet - nem vonatkoznak. A bérbe vevőre a (9)-(14) bekezdések rendelkezéseit - ha az adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (10) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbe vevővel a személygépkocsi beszerzési árát.”