4. § Az Szja tv. 29/A. §-a a következő (16)-(17) bekezdésekkel egészül ki:
„(16) Természetbeni juttatásnak minősül - a személygépkocsi használatára tekintettel - a kifizető által számla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja a 3. § 35. pontja a) alpontjában hivatkozott kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével számított költséget.
(17) A (16) bekezdésben említett összeg után az adó 44%, amelyet a minden hónap első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján a következő hónapban kell - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.”
5. § Az e törvény 1. és 2. §-ának rendelkezéseit, amelyek az Szja tv. 3. § 19. és 54. pontját állapítják meg, valamint a 15. § (4) bekezdését egészítik ki, az e törvény hatálybalépése napjától kell alkalmazni. A 3. § és 4. § rendelkezéseit, amelyek az Szja tv. 29/A. § (7)-(17) bekezdéseinek rendelkezéseit állapítják meg, az e törvény hatálybalépését követő hónap első napjától kell alkalmazni azzal, hogy az utóbb említett időponttól az Szja tv. 7. számú melléklete hatályát veszti.
II. Fejezet
A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosítása
6. § (1) A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja a következő 3. alponttal egészül ki:
[(2) Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:
n) az adóalany által a korábban munkanélküli munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék, ha]
„3. az érintett munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem volt munkaviszonyban az adóalannyal.”
(2) Az (1) bekezdésben írt rendelkezést a törvény hatálybalépését követően munkaviszonyt létesítő volt munkanélküliek után befizetett társadalombiztosítási járulékra kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény hatálybalépése előtt létesített munkaviszony esetében a korábban hatályos társasági adó törvény 4. §-a (2) bekezdésének n) pontja szerint kell eljárni.
III. Fejezet
A szerencsejátékokról szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása
7. § A szerencsejáték szervezéséről szóló - többször módosított - 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény alkalmazásában szerencsejátéknak minősül a fogadás és a pénznyerő automata üzemeltetése is. E törvényt kell alkalmazni - a törvényben külön szabályozott esetekben - a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is.”
8. § Az Szjt. 2. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 1. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tevékenységek közül a 16. §-ban meghatározott tevékenység, valamint az 1. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott tevékenység liberalizált tevékenység.”
9. § Az Szjt. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) A nem liberalizált szerencsejátékok szervezését
a) az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, illetve központi költségvetési szerv végezheti, vagy
b) e tevékenység gyakorlásának jogát az állam koncessziós szerződésben időlegesen másnak átengedheti.
(2) Az államot az (1) bekezdés a)-b) pontjai tekintetében a pénzügyminiszter képviseli.
(3) A számsorsjáték és a totó szervezésére kizárólagos állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet vagy központi költségvetési szerv (a továbbiakban: állami játékszervező) jogosult.”
10. § Az Szjt. 7. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az SZF feladata a szerencsejáték-szervezésre vonatkozó kérelem alapján engedélyek kiadása, nyilvántartása, az engedélyben foglaltak és a törvény rendelkezései betartásának ellenőrzése. Ennek keretében az SZF jogosult közterületen, illetve bármely, a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben ellenőrizni azt, hogy nem folyik-e ott az e törvény rendelkezéseibe ütköző tevékenység.”
11. § Az Szjt. 12. §-a (2)-(3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A bírság összege a 6. § (1) bekezdésében foglalt szabályok megszegése esetén
a) a fogadást szervezővel szemben 200 ezer forinttól 4 millió forintig,
b) a játékkaszinó üzemeltetőjével szemben 1 millió forinttól 10 millió forintig
terjedhet.
(3) A bírság
a) 20 ezer forinttól 50 ezer forintig terjedhet a 16. § (2) bekezdésébe, a 17. § (1)-(2) bekezdéseibe, a 18. § (1) bekezdésébe és - az ajándéksorsolást szervezővel szemben - a 23. §-ba,
b) 20 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedhet a 9. § (3) bekezdésébe, a 11. § (2) bekezdésébe, a 17. § (3)-(4) bekezdéseibe, a 26. § (2) és (7) bekezdéseibe, a 29. § (7) bekezdésébe és a 36. § (3) bekezdésébe,
c) 20 ezer forinttól 250 ezer forintig terjedhet a 26. § (12) bekezdésébe és a 27. § (8) bekezdésébe,
d) 20 ezer forinttól 500 ezer forintig terjedhet a 9. § (1) bekezdésébe, a 19. § (1) bekezdésébe és a 28. § (2) bekezdésébe,
e) 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet a 9. § (2) bekezdésébe, a 11. § (1) bekezdésébe, a 13. § (1) bekezdés f) pontjába, a 18. § (2) bekezdésébe, a 28. § (1) bekezdésébe és a 30. § (4) bekezdésébe,
f) 200 ezer forinttól 4 millió forintig terjedhet a 2. § (2) és (5) bekezdéseibe, a 26. § (3) bekezdésébe, a 30. § (3) bekezdésébe és a 39. §-ba
ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén.”
12. § Az Szjt. 17. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyertes kérésére a szerencsejáték-szervező köteles a nyereményről annak jogcímét és forintértékét tanúsító igazolást adni. Az igazolásnak a nyereményérték és a nyeremény után a szerencsejáték-szervező által levont személyi jövedelemadó összegét együttesen kell tartalmaznia.”
13. § Az Szjt. 23. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ajándéksorsolás lebonyolítása során a 15. § (2) bekezdését, a 16. § (2) bekezdését és a 17-19. §-okat megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy pénznyeremény sorsolására nincs lehetőség.”
14. § Az Szjt. 24. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A keno olyan számsorsjáték, melyben a játékos nyerés esetén a játéktervben összegszerűen meghatározott nyereményre válik jogosulttá.
(4) A joker olyan folyamatosan szervezett számsorsjáték, amelyben a játékos nyerés esetén a játéktervben összegszerűen vagy arányosan meghatározott nyereményre válik jogosulttá. A joker a totóval és a lottóval együtt is játszható. Ebben az esetben a jokerben való részvétel a kapcsolt másik játékban való részvételtől függővé tehető.”
15. § (1) Az Szjt. 26. §-a (1)-(5) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Pénznyerő automatának minősül a tétfizetés fejében játék céljára alkalmas mechanikusan vagy elektronikusan vezérelt berendezés, ha nyerés esetén a játékos bármely formában vagyoni értékű nyereményre válhat jogosulttá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés pénznyerő automatának minősül-e.
(2) Az SZF az engedélyben a pénznyerő automatát I. vagy II. kategóriába sorolja:
a) I. kategóriába tartozó pénznyerő automatának az a berendezés minősül, amely
1. 100 000 játékonként az összes tét legalább 80%-át nyereményként kiadja,
2. az e kategóriára jogszabályban előírt szempontok alapján hitelesíthető, és
3. biztosítja, hogy egy tét megtételével, egy játék alkalmával - a játékkaszinóban elhelyezett pénznyerő automatát kivéve - a nyeremény a tét kétszázszorosát nem haladja meg;
b) II. kategóriába tartozó pénznyerő automatának az a berendezés minősül, amelynél
1. az egy játékhelyen maximálisan megtehető tét 100 forint,
2. az elérhető nyeremény a tét huszonötszörösét nem haladja meg, és
3. az e kategóriára jogszabályban előírt hitelesítési feltételek fennállnak.
Nem adható engedély olyan pénznyerő automatára, amely az e bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételeknek nem felel meg.
(3) Pénznyerő automata csak játékkaszinóban vagy - kizárólag e célból alapított gazdasági társaság által - játékteremben üzemeltethető. Egy játékkaszinó-egységben vagy egy játékteremben kizárólag egy gazdasági társaság üzemeltethet pénznyerő automatákat.
(4) Játékterem működéséhez a játékterem helye szerinti települési önkormányzat, a főváros területén a kerületi önkormányzat jegyzőjének előzetes hozzájárulása szükséges.
(5) A játéktermet az SZF az engedélyben I. vagy II. kategóriába sorolja be. A II. kategóriába tartozó játékteremben kizárólag 2 db II. kategóriába tartozó pénznyerő automata üzemeltethető.”
(2) Az Szjt. 26. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) I. kategóriába tartozó játékteremnek minősül a közterület felől saját bejárattal rendelkező épület vagy olyan külön bejárattal rendelkező, építészetileg zárt helyiség, amely - gépenként legalább 2 m2 figyelembevételével - legalább 10 pénznyerő automata elhelyezésére alkalmas. II. kategóriába tartozó játékteremnek minősíthető a külön jogszabályban meghatározott vendéglátóipari üzlet.”
(3) Az Szjt. 26. §-a (9) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Pénznyerő automata üzemeltetésére csak olyan gazdasági társaságnak adható engedély, amely)
„b) az engedély megadása előtt - felhívásra - a külön jogszabályban meghatározott összegű engedélyezési díjat megfizeti.”
16. § Az Szjt. a következő 26/A. §-sal egészül ki:
„26/A. § A települési önkormányzat jegyzője az általa az üzlet működtetésére kiadott engedélyt köteles bevonni, ha megállapítást nyer, hogy az üzletben engedély nélkül pénznyerő automatát működtetnek, vagy a szerencsejáték-szervező a játékadó-fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A határozatot a fellebbezésre tekintet nélkül végre kell hajtani.”
17. § Az Szjt. 29. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Folyamatosan szervezett fogadás esetében a szerencsejáték-szervező a fogadót megillető, de át nem vett nyereményeket nyeremények céljára köteles felhasználni. A totófogadás során át nem vett nyeremények sorsolás útján is visszajuttathatók a fogadók részére.”
18. § Az Szjt. a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
„Játékautomaták üzemeltetése
29/A. § (1) Játékautomatának minősül az az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folytatására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem tartozik a 26. § (1) bekezdésének hatálya alá. Az SZF dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés játékautomatának minősül-e.