1995. évi LII. törvény
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról1
Az Országgyűlés a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt a következők szerint módosítja:
1. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az a munkaadó, aki külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat, köteles a Foglalkoztatási Alapba befizetni az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) kétszeresének megfelelő összeget. Az engedély nélküli foglalkoztatásnak - a korábbi megállapítástól számított - három éven belüli újabb esetében, a munkaadó befizetési kötelezettségének mértéke a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás újbóli megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) ötszöröse. A munkaadó által befizetendő összeg első esetben az ellenőrzés időpontjában hatályos kötelező legkisebb munkabér ötszörösénél, az engedély nélküli foglalkoztatás második és további esetében tízszeresénél nem lehet kevesebb. Ez irányadó akkor is, ha a külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg. A kötelezettség a munkaadót az engedély nélkül foglalkoztatott személyenként és annyiszor terheli, ahányszor az engedély nélküli foglalkoztatást megállapítják.”
(2) Az Flt. 7. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A munkaügyi miniszter - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - rendeletben meghatározhatja
a) a Magyarországon egyidejűleg összesen, valamint a megyékben és a fővárosban, továbbá az egyes foglalkozásokban foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számát,
b) azokat a foglalkozásokat, amelyekben a magyarországi munkanélküliség alakulására és összetételére tekintettel külföldi nem foglalkoztatható.”
(3) Az Flt. 7. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A fővárosban, valamint az egyes megyékben foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számának meghatározásához az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi tanács előzetes véleményét be kell szerezni.”
2. § (1) Az Flt. 8. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A Kormány az éves költségvetéshez igazodva naptári évenként foglalkoztatáspolitikai irányelveket ad ki a várható munkaerőhelyzetről és az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről.”
(2) Az Flt. 8. §-ának (4) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi a)-c) pont megjelölése b)-d) pontra változik:
[(4) A helyi önkormányzat döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai következményeit. Ezen túlmenően:]
„a) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben meghatározott foglalkoztatási feladatainak ellátása során, részt vesz a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők részére közhasznú foglalkoztatás szervezésében,”
3. § Az Flt. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Munkaerőpiaci Bizottság meghatározza a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjából az Országos Munkaügyi Központ, valamint a megyei (fővárosi) munkaügyi központok működésére fordítható pénzösszeg mértékét.”
4. § Az Flt. 14. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Nem állapítható meg keresetpótló juttatás a 32. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott pályakezdő részére.”
5. § Az Flt. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaadó részére a munkavállaló munkabére 50-100 százalékáig terjedő mértékű támogatás nyújtható legfeljebb egy évi időtartamra, ha
a) vállalja legalább hat hónapja - pályakezdők esetében legalább három hónapja - munkanélküli foglalkoztatását legalább a támogatás folyósítása időtartamának kétszeresére úgy, hogy ez alatt az időtartam alatt a munkaviszonya megszüntetésére a b) pontban meghatározott módon nem kerül sor,
b) a támogatott munkanélküli alkalmazását megelőző hat hónapban hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát a működésével összefüggő okból, rendes felmondással nem szüntette meg, továbbá
c) kötelezettséget vállal arra, hogy a b) pont szerinti munkaviszony megszüntetésére a munkanélküli alkalmazása idején nem kerül sor.”
6. § (1) Az Flt. 16/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre változik:
„(3) A statisztikai állományi létszám bővítésére vonatkozó, (1)-(2) bekezdésben meghatározott feltétel fennállásától rendkívül indokolt esetben el lehet tekinteni.”
(2) Az Flt. 16/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az e paragrafusban szabályozott támogatásban elsősorban azt a munkaadót kell részesíteni, aki munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő munkanélküli foglalkoztatását vállalja.”
(3) Az Flt. 16/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Annak a települési önkormányzatnak, amely jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküli (1) bekezdés szerinti foglalkoztatását vállalja - a Foglalkoztatási Alapba, külön törvény szerint céltámogatásként erre a célra adott keretből - a munkaügyi központ a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség 70 százalékát térítheti meg.”
7. § Az Flt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - ellátásként munkanélküli járadék, előnyugdíj, nyugdíj előtti munkanélküli segély, pályakezdők munkanélküli segélye, valamint költségtérítés (a továbbiakban együtt: munkanélküli ellátás) jár.”
8. § (1) Az Flt. 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) Annak részére, aki a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítette, ezt követően munkanélküli járadék - a 25. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően ismételten akkor folyósítható, ha legalább 180 nap járulékfizetési idővel rendelkezik. Ennek megfelelően a munkanélküli járadék folyósításának időtartama 180 naptól 359 napig terjedő járulékfizetési idő esetén, 45 nap. Erre az időtartamra munkanélküli járadékként a 26. § (1)-(4) bekezdése alapján meghatározott járadékalap 60 százalékát kell fizetni azzal, hogy megfelelően alkalmazni kell a 26. § (6) bekezdésében foglaltakat.”
(2) Az Flt. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(5) Ha a munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző 90 napon belül a munkavállaló rendes felmondással, továbbá a munkáltató rendkívüli felmondással szüntette meg, a munkanélküli részére munkanélküli járadék az előbbiekben meghatározott módon megszüntetett munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy a munkanélküli járadék folyósításához szükséges feltételekkel rendelkezik.”
(3) Az Flt. 27. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a bekezdés számozása (6) bekezdésre, a (6)-(7) bekezdés számozása (7)-(8) bekezdésre változik:
„(6) Ha a munkanélküli a munkaviszonyának megszűnésekor a munkaadótól végkielégítésben részesült, munkanélküli járadék részére a munkaviszony megszűnését követő annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) megfelelő összegű végkielégítést kapott. A munkanélküli járadékra jogosultság megállapításának napjától ezt az időtartamot a munkanélkülit egyébként megillető jogosultságok (ideértve a társadalombiztosítási szabályok szerinti jogosultságokat is) és kötelezettségek szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ez alatt a munkanélküli munkanélküli ellátásban részesült volna. A 25. § (3) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség megszegése esetén a munkanélküli járadék további 90 nap elteltével folyósítható.”
9. § Az Flt. 28. §-ának (1) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi a)-d) pont megjelölése b)-e) pontra változik:
(Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli)
„a) kéri,”
10. § Az Flt. 30. §-át megelőző „Előnyugdíj” alcím „Nyugdíj előtti munkanélküli segély” alcímre változik, egyidejűleg az Flt. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha
a) a kérelem benyújtásának időpontjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik,
b) legalább 180 napon át munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamát kimerítette,
c) a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követő egy éven belül betöltötte az a) pont szerinti életkort,
d) rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel,
e) és részére megfelelő munkahely biztosítására nincs kilátás.
(2) Ha a munkanélküli járadék folyósítására az Flt. 27. §-ának (6) bekezdése szerint került sor, a nyugdíj előtti munkanélküli segély akkor állapítható meg, ha munkanélküli járadék folyósítása ténylegesen befejeződött.
(3) A nyugdíj előtti munkanélküli segélyre való jogosultság megállapításánál alkalmazni kell a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 40/A. §-ában foglaltakat.
(4) A nyugdíj előtti munkanélküli segély összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékával.
(5) A nyugdíj előtti munkanélküli segélyt a kérelem benyújtását követő naptól kell folyósítani. Töredék hónap esetén az egy napra járó nyugdíj előtti munkanélküli segély összege a (4) bekezdésben meghatározott összeg harmincad része.
(6) Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását
a) a keresőtevékenység időtartamára, ha az abból származó jövedelem havi összege meghaladja a kötelező legkisebb munkabér 50 százalékát,
b) 90 napra, ha a munkanélküli a 36. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettségét elmulasztotta.
(7) Meg kell szüntetni a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását, ha a munkanélküli