(4) Visszahívásra irányuló indítvány egy éven belül ismételten nem tehető.

(5) Az üzemi tanács visszahívására a megválasztására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

17. § Az Mt. a következő 55/A. §-sal egészül ki:

„55/A. § (1) Ha az üzemi tanács tagjának a megbízatása megszűnik, a kieső tag helyére az üzemi tanácsba a megválasztott póttagok közül megfelelő számban üzemi tanácstagot kell behívni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kieső tag helyére annak a szakszervezetnek a legtöbb szavazatot megszerzett póttagját kell behívni, amelynek a kieső üzemi tanácstag tagja volt. Ha a kieső üzemi tanácstag nem szakszervezeti tag, a szakszervezethez nem tartozó, legtöbb szavazattal rendelkező póttagok közül (független póttag) kell az üzemi tanácsba tagot behívni.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha a szakszervezet póttaggal nem rendelkezik, illetve független póttag nincs, a delegálás sorrendjét a póttagok között megszerzett nagyobb számú érvényes szavazat határozza meg.”

18. § (1) Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az üzemi tanács az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontjában meghatározott ok miatt szűnik meg, a megszűnéstől számított három hónapon belül üzemi megbízottat, illetőleg üzemi tanácsot kell választani.”

(2) Az Mt. 56. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az üzemi megbízott megbízatásának megszűnése esetére is.”

19. § Az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az üzemi tanács tagját havi munkaideje tíz százalékának, elnökét havi munkaideje tizenöt százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. Az üzemi tanács tagjai és elnöke részére járó összesített munkaidő-kedvezmény felhasználását az üzemi megállapodás e törvénytől eltérően is meghatározhatja. A kedvezmény mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a tag, illetve az elnök teljes munkaidejének felét. A munkaidő-kedvezmény időtartamára távolléti díj jár.”

20. § Az Mt. a következő 62/A. §-sal egészül ki:

„62/A. § (1) A 62. § (3) bekezdésben megállapított munkajogi védelmet az üzemi megbízott tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 28. § szerint a szakszervezeti szervet megillető jogosultságot - ha az üzemi megbízott nem szakszervezeti tisztségviselő - a munkavállalók közössége gyakorolja.

(2) Az egyetértésről a munkáltató tájékoztatását követő tizenöt napon belül a munkavállalók szavazással döntenek; a szavazás akkor érvényes, ha ezen a választásra jogosult munkavállalók több mint fele részt vett. A szavazásra egyebekben a megválasztásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szavazás elmaradását vagy érvénytelenségét az egyetértés megadásának kell tekinteni.

(3) A munkavállalók előzetes értesítéséről a munkáltatónak megfelelően gondoskodnia kell.”

21. § Az Mt. a következő 64/A. §-sal egészül ki:

„64/A. § Az üzemi tanács egyes jogosítványai gyakorlását és a munkáltatóval való kapcsolatrendszerét érintő kérdések az üzemi megállapodásban határozhatók meg.”

22. § Az Mt. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„67. § A 65. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat sértő munkáltatói intézkedés érvénytelen. Ennek megállapítása iránt az üzemi tanács bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, tizenöt napon belül határoz.”

23. § Az Mt. 76. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló hivatkozhat, a munkába állását követő harminc napon belül.”

24. § Az Mt. 84. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„84. § A munkavállaló személyi alapbérét a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés a) pont], továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság (139. §) megszűnését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.”

25. § Az Mt. a következő 86/A. §-sal egészül ki:

„86/A. § Ha a munkaviszony a 86. § b) pontjában foglaltak alapján szűnik meg, a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni, kivéve, ha rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult.”

26. § Az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(A munkaviszony megszüntethető:)

„e) A 88. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint.”

27. § Az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően is megszüntetheti a munkáltató a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót azonban egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete megilleti.”

28. § Az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„c) a terhesség, a szülést követő három hónap, illetőleg a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (4) bekezdés b) pont],”

29. § Az Mt. 96. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdés számozása (3)-(7) bekezdésre változik:

„(2) A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.”

30. § Az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon, kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.”

31. § Az Mt. 105. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig.”

32. § Az Mt. 106. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben meg kell jelölni a munkáltatói jogkör gyakorlóját is. Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a munkavállalót kirendelő munkáltató gyakorolhatja.”

33. § Az Mt. 107. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e) és f) pontok megjelölése f) és g) pontra változik:

(Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól)

„d) a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára,

e) a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára,”

34. § Az Mt. 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítő, a polgári repülésben a hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerű közúti személyszállítás forgalmi utazó munkaköreiben foglalkoztatott munkavállalók munka-, illetve pihenőidejét a kollektív szerződés e törvényben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.”

35. § Az Mt. 118. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A napi munkaidő az (1) bekezdés esetében nem haladhatja meg a tizenkét órát és annak két hónap, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb négy hónap, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb hat hónap átlagában - az idénymunkát kivéve - a teljes munkaidőnek meg kell felelnie.”

36. § Az Mt. 129. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az elrendelhető túlmunka felső határa négy egymást követő napon összesen nyolc óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként száznegyvennégy, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb kétszáz, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb háromszáz óra.”

37. § Az Mt. 130. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:)

„f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.”

38. § Az Mt. 134. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő január 31-ig, a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. Ettől a rendelkezéstől eltérni nem lehet. A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.”

39. § Az Mt. 137. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, valamint a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (4)-(6) bekezdés megjelölése (5)-(7) bekezdésre módosul:

„(1) A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget - naptári évenként huszonöt munkanap betegszabadság illeti meg.

(2) A munkavállaló keresőképtelenségét - a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően - a kezelőorvos igazolja.

(3) A betegszabadság időtartamára - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a munkavállaló részére távolléti díjának hetvenöt százaléka jár.

(4) A betegszabadság első öt napjára a munkavállalót díjazás nem illeti meg. A munkáltató azonban e napokra, a munkavállaló kérésére a munkavállalót megillető rendes szabadság terhére, köteles szabadságot kiadni.”