1995. évi XCII. törvény

a takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról1

Az Országgyűlés annak érdekében, hogy a takarmányok biztosítsák az állatok korcsoportjának és hasznosítási irányának megfelelő táplálóanyag-tartalmat, és a gazdasági haszonállatok esetében szolgálják a genetikai potenciál hatékony kihasználását, valamint ne károsítsák az állatok egészségét és megfeleljenek az állattartás állatvédelmi előírásainak, továbbá, hogy az állati eredetű termékek megfeleljenek az előírt minőségi követelményeknek, tekintettel az emberi egészségre való ártalmatlanságukra, valamint, hogy védje a takarmány-felhasználók érdekeit, a takarmányok előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának feltételeiről a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Bevezető rendelkezések

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed

a) a takarmányok, takarmány-alapanyagok, takarmánykiegészítő anyagok, takarmány-adalékanyagok, gyógyszeres takarmányok, előkeverékek, takarmánykeverékek, tápok, tápszerek előállítására, importjára, forgalomba hozatalára, forgalmazására, felhasználására, minőségvizsgálatára és -ellenőrzésére;

b) a takarmányok előállításával, importálásával, forgalomba hozatalával, forgalmazásával és felhasználásával foglalkozó valamennyi természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra.

(2) A törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a forgalomba hozott és az importált szálas- és tömegtakarmányok esetében is.

2. § E törvény alkalmazása szempontjából

1. takarmány: az állatok táplálására, etetésére szolgáló növényi vagy állati termék természetes állapotban, frissen vagy tartósítva, valamint ezek iparilag feldolgozott készítményei, melléktermékei, továbbá szerves és szervetlen anyag, önmagában vagy keverék formájában, adalékanyagokkal vagy azok nélkül;

2. takarmány-alapanyag: azok a természetes eredetű vagy mesterséges folyamatok eredményeként keletkező növényi, állati, ásványi vagy szintetikus, fermentációs, illetve egyéb technológiával előállított takarmányok, amelyek meghatározott arányú összekeverésével előkeveréket, takarmánykeveréket, tápot és tápszert lehet előállítani;

3. takarmány-kiegészítőanyag: olyan anyag, amely növeli a takarmány tápértékét, élettani hatását, és nem tartozik az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó szabályok hatálya alá;

4. nem nutritív testidegen takarmány-kiegészítőanyag: tápláló értékkel nem rendelkező, maradék képző anyag - a hozamfokozókat is ideértve - az állati testnek nem természetes alkotója, amely a takarmánykihasználás fokozására szolgál;

5. takarmány-adalékanyag: olyan anyag, amely a takarmány tulajdonságait kedvezően befolyásolja, különös tekintettel a takarmány külső megjelenésére, szagára, ízére, állományára és eltarthatóságára;

6. gyógyszeres takarmány: olyan takarmány, amely az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó anyagot is tartalmaz;

7. előkeverék: különböző takarmány-alapanyagok, takarmány-kiegészítőanyagok és takarmány-adalékanyagok olyan keveréke, amely a teljes értékű takarmánykeverék gyártásához alapanyagul szolgál;

8. takarmánykeverék: állatok etetésére vagy további feldolgozás céljára a takarmány-alapanyagok összekeverésével előállított nem teljes értékű, önállóan etethető takarmány;

9. táp: teljes értékű takarmánykeverék, amely a meghatározott fajú, korú és hasznosítási irányú állat táplálóanyag szükségletét önmagában etetve kielégíti;

10. tápszer: olyan takarmány, amely anyatej helyettesítésére szolgál, és önmagában etetve alkalmas fiatal állatok felnevelésére;

11. szálas- és tömegtakarmány: természetes állapotú friss vagy tartósított kis energiatartalmú, többségében sok nyersrostot tartalmazó takarmány;

12. a takarmány nem kívánatos, mérgező anyagai: azok az anyagok, amelyek nem az állat táplálóanyag szükségletének kielégítését szolgálják, és jelenlétük az állat egészségét, termelőképességét, illetve az állati eredetű élelmiszereket fogyasztó ember egészségét veszélyeztetheti;

13. takarmány-előállítás: takarmányok előkészítése, feldolgozása, keverése és kiszerelése;

14. új takarmány: engedély vagy szabvány nélkül, a korábbitól eltérő eljárással készült, vagy eltérő módon felhasználható, illetve új takarmányozás-élettani hatással rendelkező takarmány;

15. takarmánykezelés: a takarmány mérése, ki- és betöltése, csomagolása, hőkezelése, hűtése, tárolása, megőrzése, valamint egyéb kezelése, és minden olyan ezekhez kapcsolódó tevékenység, amely nem minősül előállításnak vagy forgalomba hozatalnak;

16. takarmányforgalmazás: a takarmányok értékesítés előtti tárolása és értékesítése;

17. takarmányelőállító üzem: az az üzem, amely takarmány-alapanyagot, takarmány-kiegészítőanyagot, takarmány-adalékanyagot, előkeveréket, vagy ezekből takarmánykeveréket, tápot, tápszert, gyógyszeres takarmányt, illetve nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyagot állít elő;

18. takarmányhigiénia: a takarmány előállításának, tárolásának, forgalomba hozatalának az állatbetegségekkel és az állategészségügyi szempontból való fogyaszthatósággal összefüggő követelményrendszere, a takarmánnyal terjeszthető fertőzés, takarmányártalom, továbbá a termék révén az emberi megbetegedés megelőzése és elhárítása;

19. takarmányellenőrzés: a takarmány előállításának, importálásának, tárolásának, forgalmazásának, felhasználásának, előzetesen megállapított tulajdonságainak, valamint a nem kívánatos, mérgező anyagoktól való mentességének és a takarmány higiéniai állapotának ellenőrzése.

II. Fejezet

A takarmány előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának feltételei

3. § (1) A takarmány, a takarmány-alapanyag, a takarmány-kiegészítőanyag, a takarmány-adalékanyag, a gyógyszeres takarmány, az előkeverék, a takarmánykeverék, a táp, a tápszer és a szálas- és tömegtakarmány előállításával, forgalmazásával, forgalomba hozatalával kapcsolatos minősítési, engedélyezési, nyilvántartási és ellenőrzési feladatokat takarmányozási hatósági jogkörben a mezőgazdasági minősítő feladatokat ellátó intézet (a továbbiakban: minősítő intézet), valamint a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) (a minősítő intézet és az Állomás a továbbiakban együtt: takarmányozási hatóság) látja el, a törvényben meghatározott esetekben az állatgyógyászati oltóanyag, gyógyszer- és takarmányvizsgáló feladatokat ellátó intézet, mint országos hatáskörű szakértői intézmény (a továbbiakban: szakértő intézet) véleménye alapján.

(2) A törvényben meghatározott esetekben takarmányozási hatósági feladatokat lát el a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) és a takarmányfelügyelő is.

A takarmányelőállító üzem létesítése

4. § (1) A takarmányelőállító üzem létesítésének engedélyezéséhez az Állomás szakhatósági hozzájárulása is szükséges.

(2) A környezetvédelmi és közegészségügyi feltételek biztosítása az új takarmányelőállító üzem létesítésének előfeltétele. A takarmányelőállító üzemek létesítéséhez az illetékes környezetvédelmi felügyelőség és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) szakhatósági állásfoglalását is be kell szerezni.

(3) A takarmányelőállító üzem működésének megkezdése előtt legalább 30 nappal engedélyt kell kérni az Állomástól a takarmányelőállítási tevékenység megkezdésére és az előállítani kívánt takarmányok körére. A takarmányelőállító üzem működését az ÁNTSZ-szel és az illetékes szakhatóságokkal egyetértésben kell engedélyezni.

(4) Az engedélyben feltüntetett takarmányok körét csak az Állomás hozzájárulásával lehet bővíteni.

(5) Az Állomás legalább ötévenként felülvizsgálja, hogy a takarmányelőállító üzem megfelel-e az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek.

A takarmányelőállítás és forgalomba hozatal

5. § (1) Takarmány előállításához csak engedélyezett takarmány-alapanyagot, takarmány-kiegészítőanyagot, takarmány-adalékanyagot lehet felhasználni. Nincs szükség engedélyre a természetes állapotú, növényi eredetű, illetve szabvánnyal rendelkező alapanyagok esetében.

(2) Takarmány előállításának további feltétele:

a) a takarmány minőségi követelményeinek megfelelő előállításra alkalmas, a 4. § szerinti takarmányelőállító üzem és berendezés, valamint

b) a tevékenység folytatásához előírt szakképzettség.

(3) Takarmányt csak nyilvántartásba vett gyártmánylap alapján lehet forgalomba hozni.

(4) Tilos takarmányt, takarmány-alapanyagot, takarmánykiegészítő anyagot, takarmány-adalékanyagot, gyógyszeres takarmányt, előkeveréket, takarmánykeveréket, tápot és tápszert, továbbá szálas- és tömegtakarmányt úgy előállítani, kezelni, forgalomba hozni, valamint felhasználni, hogy

a) a termék minősége károsan megváltozzon;

b) az állat, illetve közvetve az ember egészségét veszélyeztesse;

c) az állat termelőképességét károsan befolyásolja;

d) az a minőségében károsult takarmányok hibáit elfedje.

(5) A minőségében károsult takarmányok felhasználhatóságáról a takarmányozási hatóság dönt.

A takarmány minősítése

6. § (1) A forgalomba hozatalt, illetve a felhasználást megelőzően az új takarmányt, takarmány-alapanyagot, takarmány-kiegészítőanyagot, takarmány-adalékanyagot, valamint a hazai engedéllyel vagy szabvánnyal nem rendelkező import takarmányt a takarmányozási célú hasznosíthatóság szempontjából minősíteni kell. A minősítés iránti kérelmet a minősítő intézethez kell benyújtani, amely a minősítésről határozatot ad ki, ami egyben a termék forgalombahozatali engedélye.

(2) A minősítést megelőző vizsgálatoknak ki kell terjednie

a) a szükséges laboratóriumi vizsgálatokra;

b) szükség szerint az állatetetési kísérletekre.

(3) Gyógyszeres takarmány esetén az engedély a szakértő intézet szakvéleménye alapján adható ki.

(4) A hazai és nemzetközi takarmányozásban ismeretlen, illetve tisztázatlan hatású új takarmányok minősítéséhez a minősítő intézet szakértőt kérhet fel.

7. § (1) A minősítő intézet kérelem alapján engedélyezheti a nem minősített takarmányok felhasználását

a) kutatómunkák és kísérletek céljára;

b) a takarmányelőállító üzemek által végzett kísérleti programok időtartamára, a takarmány minősítéséig;