b) a vámterületen létesített külföldi vámhivatalt pedig a vámterületen kívül működőnek

kell tekinteni.

(3) A vámszabad területre és a tranzitterületre az e törvényben foglalt külön szabályok irányadók.

(4) A törvény hatálya kiterjed

a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az ezekkel kapcsolatos eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;

b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos minden eljárásra - ideértve a vámterhek kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését, helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenőrzését, a vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint ha e törvény lehetővé teszi, elengedését és mérséklését is -, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.

Vámterület

3. § (1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete, beleértve a vámszabad területeket is.

(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával. Vámellenőrzés szempontjából vámhatárnak minősül továbbá a tranzitterület és a vámszabad terület határa is.

(3) Külföldi területek - nemzetközi szerződés alapján - a magyar vámterület részét képezhetik.

(4) Tranzitterület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren kialakított, a vámszervezet központi szerve által, a BM Határőrség Országos Parancsnokságával egyetértésben engedélyezett és vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és az átszállítás alatt lévő áruk, postaküldemények, poggyász tárolására kijelölt hely. A tranzitterület - ideértve a tranzitterületen működő létesítményeket is - a vám- és devizarendelkezések alkalmazása szempontjából külföldnek minősül. A tranzitterület létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

(5) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az első hazai kikötőbe érkezés előtt, illetve a hazai kikötő elhagyása után a tranzitterületre vonatkozó szabályok irányadók.

(6) A vámszabad terület a vámterület elkülönített része, amely a vám-, deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából - amennyiben jogszabály kivételt nem tesz - külföldnek minősül.

Vámút

4. § (1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a kishatárforgalomban történő áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.

(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi víziutak, a határvízi kikötők, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek. Vámútnak minősül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték.

(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér, mellékútnak minősül.

(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a Kormány hatáskörébe tartozik.

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

5. § (1) A vámáru/áru származási országára, az azt küldő országra, illetőleg a rendeltetés országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad - a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembevételével - a vámterületre behozni, onnan kivinni, illetőleg azon átszállítani.

(2) Nemzetközi szerződésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi) és kulturális vagy hasonló jellegű érdek védelme céljából, illetve veszélyhelyzet esetén, egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény, a Kormány vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.

(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi szerződés állandó vagy eseti felmentést adhat.

(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezőtlenebb elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú szállítóeszközöket, az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben felemelt vám, tilalom, korlátozás vagy más intézkedés alkalmazását rendelheti el.

Áru elhelyezése szállítóeszközön

6. § (1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak az arra a célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik az utasok kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntartott helyen is elhelyezhető.

(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel (vámzár) alatt történő árufuvarozásra nemzetközi áruforgalomban csak olyan szárazföldi, vízi és légi járművet vagy szállítótartályt szabad használni, amelynek vámbiztosító berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak.

(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a műszaki okból beépített részeit, amelyek személy vagy áru elrejtésére is alkalmasak, szembetűnően meg kell jelölni.

(5) A vámhivatal az ellenőrző vizsgálat vagy az áru berakása alkalmával köteles ellenőrizni, hogy az áruszállításhoz használt jármű vagy szállítótartály vámbiztosító berendezése a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak megfelel-e, illetőleg az áru elhelyezése az (1) és (2) bekezdésben meghatározott helyre történt-e.

(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően történt, ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat megkezdése előtt a vámhivatalnak be kell jelenteni.

Vámbiztosíték

7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében

a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,

b) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén,

c) az ideiglenes behozatalban,

d) a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől lefelé 20%-ot meghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5% lehet,

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termelési célból importált adózatlan termékre,

f) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó kiviteli célból továbbított adózatlan termék esetén

a vámáru/áru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.

(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.

(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása, vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétől az MNB állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.

(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerűen foglalkozik nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi székhelyű, vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal a kezességvállalásból keletkező vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért.

(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:

a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen ötszázezer forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;

b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen két és fél millió forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;

c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta összesen tízmillió forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;

d) ha a bankgarancia összege húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat készfizető kezességet összeghatárra tekintet nélkül;

e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésére kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.

(6) A kezességvállalási engedély halasztott vámfizetésre vonatkozó készfizető kezesség vállalásra csak az e törvény 132. §-ának (5) bekezdésében meghatározott mértékű bankgarancia nyújtása esetén jogosít fel.

(7) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény előírásai szerint vámszempontból nem megbízható.

(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és formáit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

8. § (1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.

(2) A vámbiztosíték mértékét

a) a 7. § (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő összegben,

b) az átviteli rendeltetésű vámáru esetén 15%-os vámtétel, míg a fogyasztási adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15%-os vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,

c) a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontja esetében a vámteher összegében,

d) a 7. § (1) bekezdésének d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és megfizetendő, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított vámteher összegének különbözetében,