1995. évi CX. törvény

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról1

1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik adóazonosító számmal, jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése előtt - adóazonosító jelének közlése végett - az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti nevét, születési helyét, idejét, lakóhelyét és anyja leánykori nevét, nem magyar állampolgárságú magánszemély útlevélszámát és állampolgárságát is. A bejelentés alapján az adóhatóság a magánszemély adóazonosító jelét haladéktalanul közli.”

2. § Az Art. 14. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély adózót nem terheli e címen bejelentési kötelezettség, ha kizárólag termőföld művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik az 1992. évi II. törvény szerinti részarány-földtulajdonosra, amennyiben földtulajdonát a szövetkezet közös használatában hagyja, illetve ha kizárólag a részére kiadott földtulajdonának bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.”

3. § (1) Az Art. 16. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az állami adóhatóság az adóazonosító számról - megkeresésre - az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja.”

(2) Az Art. 16. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén, ennek hiányában - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemélyt - útlevélszámán, állampolgárságát is feltüntetve, tartja nyilván.”

(3) Az Art. 16. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az önkormányzati adóhatóság megkeresésére az állami adóhatóság a 12. § (1) bekezdésében foglalt adatok közlése esetén az adóazonosító számmal nem rendelkező magánszemély adóazonosító jelét megállapítja, és erről az önkormányzati adóhatóságot értesíti. Az önkormányzati adóhatóság a magánszemélyt erről tájékoztatja.”

(4) Az Art. 16. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Az adóhatóság törli a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók közül azt a 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint bejelentésre köteles adózót, aki (amely) az adószámának kiadását követő 2 hónapon belül a cégbejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány megszerzése érdekében szükséges eljárás megindítását a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője által kiállított okirattal nem igazolja. A nyilvántartásból való törlésről az adóhatóság az adózót, a cégbíróságot és az önkormányzat jegyzőjét haladéktalanul értesíti.”

4. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Nem kell éves adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról a magánszemélynek, ha nem vállalkozó és ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett.”

5. § Az Art. 23. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A magánszemélynek - a személyi jövedelemadóról szóló törvény eltérő rendelkezésének hiányában - bevallást kell adnia a jövedelemadó alá tartozó összevont adóalapjáról, kivéve:

a) ha kizárólag nyugdíjból vagy ezzel azonosan adóztatott jövedelemből származó jövedelme van,

b) ha adóját jogszerű nyilatkozata alapján a munkáltatója állapította meg.

Az előzőektől függetlenül nem kell a bevallásban feltüntetni az adómentes, a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, illetőleg azokat az elkülönítetten adóztatott jövedelmeket, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivételektől függetlenül bevallást kell adnia a magánszemélynek, ha van osztalékból, árfolyamnyereségből, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelme vagy befektetési adóhitel-állománya.

(3) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie - a magánszemélynek a jövedelemadóját kivéve -, ha

a) felszámolását (végelszámolását) rendelték el, a felszámolás (végelszámolás) kezdő időpontját megelőző nappal,

b) átalakul, az átalakulás napjával,

c) felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül megszűnik, vagy az adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával,

d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt, a megszűnés napjával,

e) a számvitelről szóló törvény szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával,

f) a cégbírósági bejegyzés, illetve az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmet az adózó elmulasztotta benyújtani, vagy azt a cégbíróság, illetve az önkormányzat jegyzője jogerősen elutasította.”

6. § Az Art. 23. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A (3) bekezdés f) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt az adóhatóság nyilvántartásából való törlés közlésének, illetve a cégbírósági végzés, illetve az önkormányzat jegyzője határozatának jogerőre emelkedése napjától kell számítani.”

7. § Az Art. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve az adótartozást más átvállalhatja, ha azt adót, költségvetési támogatást megállapító törvény lehetővé teszi.”

8. § Az Art. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást az általa nyilvántartott adótartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel az adótartozás megfizetettnek minősül. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adóhatóság a határozat kiadása előtt az adózót folyószámlája egyeztetésére hívja fel. Ha az adózó e felhívásnak nem tesz eleget az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján dönt.”

9. § Az Art. 32. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) Az állami és az önkormányzati adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról - feltéve, hogy az adószámla tartozást vagy túlfizetést mutat - évente, augusztus 31-ig fizetési értesítést ad ki. Ha az adózó a jogerős fizetési értesítésben előírt késedelmi pótlékot az esedékességig nem fizeti meg, azt az adóhatóság adótartozásként tartja nyilván.

(7) Az állami és önkormányzati adóhatóság a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően a fizetési értesítést október 31-ig adja ki, ha az adózó valamely adójáról adóbevallását május 31-ig nyújthatja be.”

10. § Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig összesített igazolást ad az önadózó magánszemélyeknek. A vállalkozó részére e minőségben teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik.”

11. § Az Art. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az állami vagy törvényben meghatározott más végkielégítés kifizetése esetén az igazolásnak tartalmaznia kell a végkielégítés teljes összegét, a kifizetéskor az ebből levont adóelőleg összegét, továbbá - ha a magánszemély nyilatkozatában kéri - azt is, hogy a végkielégítést mely adóévekre és milyen összegben kell a magánszemély jövedelmének tekinteni, illetve a már levont adóelőlegből milyen összeget kell az egyes adóévek adóelőlegeként számításba venni.”

12. § Az Art. 35. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-éig kell kiadni.”

13. § Az Art. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (3)-(5) bekezdéssel:

„(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély, az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni.

(3) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.

(4) Az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire.

(5) Az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását.”

14. § Az Art. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.”