c) a kapott hitelt, kölcsönt;

d) a hitelt (kölcsönt) nyújtó magánszemélynél a nyújtott összeget meg nem haladóan visszafizetett összeget;

e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy ezt korábban költségként nem érvényesítették;

f) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták;

g) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) - ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára szolgáló összeget is -, amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy - ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek.

8. § (1) Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.

(2) Bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe költségként.

Az adókötelezettség keletkezése

9. § (1) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony korábbi folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg.

(3) Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait az 5. számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait - ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg - az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

A jövedelem megszerzésének időpontja

10. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott vagy az a rendelkezésére állt. A nem pénzbeli formában kapott bevételt a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalja, vagy postai úton küldi el a magánszemély részére és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt az adóbevallása benyújtásáig vagy az adóbevallást helyettesítő nyilatkozata megtételéig ténylegesen megkapta. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) A kifizető által a magánszemély helyett vállalt azon kiadás, viselt költség, továbbá átvállalt vagy elengedett kötelezettség, amely e törvény alapján a magánszemélynél adóköteles, abban az adóévben számít bevételnek, amely év a vállalt (átvállalt) kiadás, a viselt költség bizonylatán a keltezésben szerepel, kötelezettség elengedése esetén az elengedés időpontja szerinti évben.

V. Fejezet

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Önadózás

11. § (1) A magánszemély az összevont adóalapját és a külön adózó egyes jövedelmeit bevallja, adóját megállapítja, az adót befizeti.

(2) A magánszemély az adóévben megszerzett jövedelméből - kivéve, amely után a Harmadik részben meghatározottak szerint adózik - a VI. Fejezet rendelkezései szerint összevont adóalapot képez, és ez után jövedelemsávonként növekvő adómértékek szerint adózik.

(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni - kivéve ez alól a kistermelői átalány elszámolási módot választó mezőgazdasági kistermelő által szerzett bevételt, ha egyébként adóbevallás adására kötelezett -, továbbá a 0 százalékos adómérték alá eső jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségből származó jövedelmet, valamint a külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelmet, akkor is, ha a magánszemély annak elkülönült adózását választotta.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül az egyéni vállalkozónak minden adóévről, beleértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének évét is, adóbevallást kell adnia akkor is, ha nincs adóköteles bevétele, egyébként pedig az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek akkor kell adóbevallást adnia - figyelemmel azonban az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolás szabályaira is -, ha e tevékenységéből adóköteles bevétele van.

(5) Nem kell adóbevallást adnia annak a magánszemélynek, akinek csak nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme van, és/vagy olyan jövedelme van, amelyet a (3) bekezdés rendelkezései szerint nem kell bevallani, és/vagy olyan bevétele van, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

(6) A magánszemélynek adóbevallást kell adnia, ha befektetési adóhitel-állománya van, vagy adóhitel visszafizetésére kötelezett, akkor is, ha egyébként nem lenne adóbevallás adására kötelezett.

(7) A magánszemély az adókötelezettségének a törvényben meghatározott esetekben a kifizető (munkáltató) közreműködésével tesz eleget.

Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás

12. § (1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Ez a nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából az adóbevallással egyenértékű.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha

a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységből bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is, ha kizárólag a munkáltatójától szerez kamat, osztalék, árfolyamnyereség címén jövedelmet;

b) a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott az a) pontban említett jövedelme, és erről a korábbi munkáltató(k) által szolgáltatott igazolást átadja az adó megállapítására jogosult munkáltatónak;

c) az a) vagy b) pontban foglaltak mellett akkor is, ha a magánszemély nyugdíj, más adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetmény, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás címén szerzett jövedelmet;

d) összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon bérszámfejtési körbe tartozó más kifizetőtől önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez;

e) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a magánszemély tagjának önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet fizet ki - és a magánszemély egyébként nem kötelezett adóbevallás adására - e jövedelmek vonatkozásában.

(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat akkor, ha

a) a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója;

b) a magánszemély bármely bevételéből a jövedelmet tételes költségelszámolással kívánja megállapítani;

c) a magánszemélynek egyes külön adózó jövedelmei után adómegállapítási és/vagy adófizetési kötelezettsége van;

d) a magánszemély a végkielégítésből származó jövedelmét évek között megosztja;

e) a magánszemély egyéni vállalkozó;

f) a mezőgazdasági kistermelő a kistermelői átalány elszámolási módot választotta és bevétele meghaladja az egymillió forintot.

13. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege a fizetendő adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság visszatéríti, kivéve, ha a magánszemélynek az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget - a munkáltató által történő adómegállapítást kivéve - nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság - az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

14. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeiből az adót a kifizető állapítja meg és vonja le, akkor a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett kifizető a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

15. § Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA

VI. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység, illetve azon tevékenységek körébe, amelyek adózására törvény külön szabályokat állapít meg. Így önálló tevékenység különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági kistermelő, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.