(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól

a) az általa üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel az üzemanyag-fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve, hogy a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;

b) a saját gépjárművel történő munkábajárás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

26. § (1) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év január 15-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették.

(3) A törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni.

(4) A (2)-(3) bekezdés végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényerejű rendelet 45. §-a alapján folyósított leszerelési segélyre is.

27. § A nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során levonható

a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is;

b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség;

c) a külszolgálat címén kapott összeg - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százaléka, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem az önálló tevékenység és a nem önálló tevékenység körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem tartalmaz.

(2) Ha a magánszemélynek a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származik bevétele - ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget -, akkor annak összegéből levonható - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százalék, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Az összevont adóalap megállapítása

29. § (1) Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege.

(2) Az összevont adóalap részét képezi a külföldről származó (1) bekezdésben említett jövedelem

a) nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában, vagy

b) ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldről származó és külföldi pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni, hogy az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta-középárfolyamon kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

VII. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Az adótábla

30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

A számított adó és az összevont adóalap adója

31. § (1) A számított adó az összevont adóalap után az adótábla szerint megállapított adó.

(2) Az összevont adóalap adóját a számított adóból a 32-34. § rendelkezéseinek figyelembevételével kell meghatározni.

A külföldön megfizetett adó beszámítása

32. § (1) Ha az összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított adót csökkenti.

(2) A külföldön megfizetett adót az év utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta-középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha a jövedelmet olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

Az adójóváírás

33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amelyet az adóévben megszerzett bér után a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell kiszámítani.

(2) Ha a magánszemély összevont adóalapjának az (1) bekezdésben említett béren kívül más jövedelem is részét képezi, és/vagy a bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén volt bevétele, akkor az adójóváírást a következők szerint kell meghatároznia:

a) meg kell állapítania, hogy a bért az adótábla szerint milyen adóösszeg terhelné;

b) meg kell állapítania, hogy a bér adóelőlegének kiszámításához előírt sávos kulcsok szerint a bért milyen adóösszeg terhelné;

c) ki kell számítania az a) pont szerint megállapított összegnek és a b) pont szerint megállapított összegnek a különbségét;

d) a bért el kell osztania az összevont adóalapnak, a bevallásra kötelezett osztaléknak, árfolyamnyereségnek, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelemnek az együttes összegével;

e) az adójóváírás egyenlő a c) pont szerinti összeg és a d) pont szerinti hányados szorzatával.

(3) Ha az összevont adóalapot kizárólag bér képezi és a magánszemélynek az adóévben nincs osztalék és/vagy árfolyamnyereség és/vagy külterületi termőföld bérbeadása címén jövedelme, akkor a (2) bekezdésben előírt számítás mellőzésével ezen összevont adóalap adója a bér adóelőlegének kiszámítására előírt sávos kulcsokkal kiszámított adóval egyezik meg.

A nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek adójának levonása

34. § A számított adót csökkenti:

a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, a nyugdíj, és/vagy

b) a gyermekgondozási segély, ideértve az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot, és/vagy

c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás, és/vagy

d) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott ápolási díj, és/vagy

e) az ösztöndíj, és/vagy

f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de legfeljebb évi 36 ezer forint

összegének az adótábla szerint kiszámított adója.

VIII. Fejezet

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTŐ KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba történő befizetés kedvezménye

35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély tag munkáltatójának munkáltatói hozzájárulása, valamint a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50 százaléka, a kiegészítő önsegélyező pénztár, az egészségpénztár esetében a 25-25 százaléka, de együttesen legfeljebb 100 ezer forint.

(2) A kedvezményt az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár igazolása alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, a befizetett munkáltatói hozzájárulást és a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét. Az adóévben történt befizetésnek kell tekinteni azt a befizetést, amelynek bizonylata az adóévben az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár rendelkezésére áll.

A tandíj kedvezménye