(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, akkor tőle, valamint a mezőgazdasági kistermelőtől az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia.

A munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg-megállapítás

47. § (1) A munkáltatónak, a bér kifizetőjének - a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - az általa havonta rendszeresen kifizetett bérből, annak tizenkétszerese után megállapított várható adóösszeg egytizenketted részét kell adóelőlegként levonnia.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a várható adó összegét a következők szerint kell kiszámítani:

a) Ha a magánszemély adóévben várható összevont adóalapjának a béren kívül más jövedelem nem képezi részét és várhatóan bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem egyike címén sem lesz bevétele, akkor a (3) bekezdésben előírt sávos kulcsokat kell alkalmazni.

b) Ha az a) pontban meghatározott feltétel nem áll fenn, akkor az összevont adóalap adójának kiszámítására előírt adótáblát kell figyelembe venni.

(3) A (2) bekezdésben említett sávos kulcsok a következők:

Ha az évi bér

a) nem több, mint 185 ezer forint, akkor 2 százalék az adó;

b) több, mint 185 ezer forint, de legfeljebb 250 ezer forint, akkor 3700 forint és a 185 ezer forintot meghaladó rész 16 százaléka együttesen az adó;

c) több, mint 250 ezer forint, de legfeljebb 390 ezer forint, akkor 14 100 forint és a 250 ezer forintot meghaladó rész 32 százaléka együttesen az adó;

d) több, mint 390 ezer forint, de legfeljebb 550 ezer forint, akkor 58 900 forint és a 390 ezer forintot meghaladó rész 35 százaléka együttesen az adó;

e) több, mint 550 ezer forint, de legfeljebb 900 ezer forint, akkor 114 900 forint és az 550 ezer forintot meghaladó rész 44 százaléka együttesen az adó;

f) több, mint 900 ezer forint, akkor 268 900 forint és a 900 ezer forintot meghaladó rész 48 százaléka együttesen az adó.

(4) A munkáltatónak, illetőleg a bér kifizetőjének - a (12) bekezdés rendelkezése szerinti eset kivételével - a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését kell alkalmaznia, ha nyilvántartásai alapján megállapítható, hogy a magánszemélynek a béren kívül az összevont adóalapba számító más jövedelme és/vagy bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén is lesz bevétele. Ha a munkáltató, illetőleg a bér kifizetője nyilvántartásai alapján ez nem állapítható meg, akkor a (2) bekezdés a) pontjának rendelkezésében említett sávos kulcsok abban az esetben alkalmazhatók, ha a magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várhatóan csak bér címén lesz jövedelme, és a nyilatkozatban azt is vállalja, hogy bejelenti, ha ez a feltétel már nem áll fenn. Ez utóbbi esetben a bejelentést követően a munkáltatónak, a bér kifizetőjének - a (12) bekezdés rendelkezése szerinti eset kivételével - az adóév további időszakában esedékes kifizetéseknél a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint kell az adóelőleget megállapítania.

(5) A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg megállapításánál figyelembe veszi

a) a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását,

b) igazolás alapján a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni,

c) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt.

(6) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik -, az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a (2)-(5) bekezdés értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(7) A havonta nem rendszeres bér kifizetése esetén az (1)-(5) bekezdés szerint meg kell határozni a várható adó összegét ezen kifizetés nélkül, valamint ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell levonni a nem rendszeres bér összegéből. Így kell eljárni a munkáltató által kötött olyan biztosítás esetében is, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, ha annak adóköteles díját nem havi rendszerességgel fizeti a munkáltató, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba nem havi rendszerességgel fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében is.

(8) Nem rendszeres bér különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb bérkifizetéseket is nem rendszeres bérnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(9) Ha a havi rendszeres bért a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges bér megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatarthatja.

(10) A több havi rendszeres bér egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a bért a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(11) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az előző munkáltató a bérre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett bére után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az előző munkáltató(k) által már levont adóelőleggel.

(12) A munkáltató, a bér kifizetője az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelőleget az e §-ban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. E rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizető esetében is.

(13) E § értelemszerű alkalmazásával az összevont adóalap adójának kiszámítására előírt adótábla szerint kell az adóelőleget kiszámítani a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja részére, annak nem önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelemből, valamint a szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme utáni adóelőleg kiszámításánál.

Egyéb adóelőleg-megállapítási szabályok

48. § (1) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az év közben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés összegéből 20 százalék adóelőleget kell levonni.

(3) A nem pénzbeli formában juttatott, de az összevont adóalapba beszámító jövedelem - kivéve a természetbeni munkabért - adóelőlege 20 százalék, amelyet a kifizetőnek a juttatást követően az adóévben kifizetett összeg(ek) adóelőlegéhez hozzáadva kell levonnia. Ha az ilyen juttatást követően az adóévben nem történik kifizetés, akkor a magánszemélynek a kifizető erről szóló igazolása alapján adóbevallásában kell az adót megállapítania és megfizetnie.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a munkáltató által kötött olyan - nem adómentes - biztosítás havonta rendszeresen fizetett díjára, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói hozzájárulásra.

(5) A magánszemély kérésére az e fejezet rendelkezéseiben előírtnál több adóelőleg is levonható.

(6) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

A magánszemély és a kifizető adóelőleg-megfizetése

49. § (1) Az egyéni vállalkozónak, a mezőgazdasági kistermelőnek, továbbá annak az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére tekintettel kapott bevétele nem kifizetőtől származik, az e tevékenységéből származó jövedelméből negyedévenként adóelőleget kell fizetnie. Az adóelőleg összege legalább az év elejétől keletkezett jövedelem adótábla szerinti adójának és az év során már befizetett adóelőlegnek a különbözete. Az adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell az adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó negyedévre esedékes adóelőleget az erről az adóévről szóló adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelőleget fizetnie az összevont adóalapba beszámító jövedelme után a belföldi illetőségű magánszemélynek akkor is, ha az külföldről származik és abból adóelőleget vagy adót külföldön nem vontak le - kivéve, ha ez a jövedelem csak külföldön adóztatható -, továbbá, ha a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget.

(3) Az egyéni vállalkozó az adóelőleg kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos részét figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét, és azt az adóévre áthozott veszteség időarányos részével csökkentheti.

(4) Nem kell az e § szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot.

(5) A kifizető az általa levont adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.

HARMADIK RÉSZ

EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK

X. Fejezet

AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ ÁTALÁNYADÓZÁSA

50. § (1) Az egyéni vállalkozó a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett a bejelentés évének első napjától kezdődően átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén: