b) veszélyezteti a munkanélküli ellátások, illetőleg a foglalkoztatást elősegítő támogatások finanszírozásának biztonságát,
c) a Munkaerőpiaci Alap költségvetése, valamint az alaprészek közötti átcsoportosítás tekintetében a munkaadói, a munkavállalói és a kormányoldal részéről nem egyhangú szavazással jött létre.
(3) A munkaügyi miniszter az OMT javaslata nélkül dönt, ha az OMT a Munkaerőpiaci Alap költségvetésére a tárgyévet megelőző év szeptember 30-áig, az egyes alaprészek központi és decentralizált keretre történő felosztására a tárgyév január 30-áig nem tesz javaslatot.
(4) A Munkaerőpiaci Alapot a Munkaügyi Minisztérium kezeli.
(5) A Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról - az alaprészek központi pénzeszközeinek, valamint a jövedelempótló támogatási alaprész kivételével - e törvény, valamint külön jogszabály szerint az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok gondoskodnak.
(6) A Munkaerőpiaci Alap összesített bevételi és kiadási előirányzatát és annak az alaprészek közötti megosztását az Országgyűlés kiemelt előirányzatokként az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá.
(7) Ha a munkanélküli ellátások kifizetése a Munkaerőpiaci Alapból nem biztosítható, akkor a Kincstár a központi költségvetés nevében, terhére annak forrásaiból legfeljebb három hónapra megelőlegezési, likviditási hitelt nyújt.
(8) A Munkaerőpiaci Alap kezelésének és felhasználásának részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.”
10. § Az Flt. a következő 39/B. §-sal egészül ki:
„39/B. § (1) A Munkaerőpiaci Alap maradványának felülvizsgálatáról és jóváhagyásáról - az áthúzódó kötelezettségek figyelembevételével - az OMT javaslatára a munkaügyi miniszter dönt.
(2) A Munkaerőpiaci Alap előző év végén rendelkezésre álló záróállománya
a) az eredeti kiadási előirányzat forrásául elszámolható a költségvetési törvényben meghatározott bármelyik bevételi előirányzat elmaradása esetén, valamint
b) az összes kiadási előirányzat emelésének forrásául elszámolható, ha a munkanélküli ellátások kiadási előirányzata meghaladja a törvényben előírt eredeti kiadási előirányzatot.
(3) A szolidaritási alaprész költségvetési törvényben meghatározott előirányzatát a törvény alapján kifizetett ellátásokhoz igazodóan év közben a munkaügyi miniszter módosíthatja (csökkentheti). A megtakarítás - a Munkaerőpiaci Alap fő kiadási előirányzatának sérelme nélkül - a foglalkoztatási alaprészbe átcsoportosítható.
(4) A foglalkoztatási, valamint bérgarancia alaprész előirányzata megnövelhető, ha
a) az eredeti előirányzatokon felül képződő többletbevételek erre fedezetet biztosítanak, vagy
b) a szolidaritási alaprész, illetve a jövedelempótló alaprész kiadási előirányzatának évközi csökkentése erre várhatóan fedezetet nyújt.
(5) A szakképzési és rehabilitációs alaprész előirányzatának módosítására csak az alaprészhez rendelt bevételi előirányzatok várható teljesülésének - illetve a szakképzési alaprész előző évi záróállományának - figyelembevételével van lehetőség.
(6) A szakképzési és a rehabilitációs alaprész bevételeként a Munkaerőpiaci Alap többi alaprészének megtakarítása nem vehető igénybe, illetve az alaprészek kiadási előirányzata sem csökkenthető a Munkaerőpiaci Alap más alaprészei javára.
(7) Az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok tervezési, működési, finanszírozási és beszámolási rendjére - az alapból történő finanszírozás sajátosságainak figyelembevételével - a központi költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok előírásai az irányadóak. A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének biztosított hatásköröket a munkaügyi miniszter gyakorolja.”
11. § Az Flt. a következő 39/C. §-sal egészül ki:
„39/C. § (1) A Munkaerőpiaci Alap bevétele:
a) a munkaadói járulék;
b) a munkavállalói járulék;
c) a rehabilitációs hozzájárulás;
d) a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvényben meghatározott szakképzési hozzájárulás;
e) a központi költségvetési támogatás;
f) a privatizációból származó bevételek;
g) egyéb bevételek: a Munkaerőpiaci Alap javára teljesített visszafizetések, a hatósági eljárás alapján befolyt bevételek, bírságok, kamatbevételek, a Munkaerőpiaci Alap javára teljesített önkéntes befizetések, támogatások, valamint az Országos Munkaügyi Központ és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok működésével összefüggő bevételek.
(2) A Munkaerőpiaci Alapba teljesített visszafizetések azt az alaprészt növelik, amelyből a támogatást, illetőleg az ellátást folyósították.
(3) A Munkaerőpiaci Alapba önkéntes befizetések is teljesíthetők, amelyek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek.”
12. § Az Flt. 40. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„40. § (1) A munkaadó - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az általa bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset) 4,2 százalékát köteles munkaadói járulékként fizetni.
(2) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet esetén a munkaadói járulék mértéke az (1) bekezdés szerinti kifizetések 4,5 százaléka.”
13. § Az Flt. 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált.”
14. § Az Flt. 41. §-át követően a következő alcímmel és 41/A. §-sal egészül ki:
„Rehabilitációs hozzájárulás
41/A. § (1) A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles:
a) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott adóalany,
b) a szociális foglalkoztató [a továbbiakban az a)-b) pont együtt: gazdálkodó szervezet];
ha a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatott, megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a gazdálkodó szervezet tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámának öt százalékát (a továbbiakban: kötelező foglalkoztatási szint).
(2) A rehabilitációs hozzájárulást a kötelező foglalkoztatási szint figyelembevételével, a foglalkoztatandó létszám és az adott gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámának különbsége alapján kell számítani.
(3) A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a (2) bekezdés alapján számított létszámkülönbség és a költségvetési törvényben évente meghatározott összeg szorzata.
(4) Nem kell hozzájárulást fizetni, ha a gazdálkodó szervezetnél a foglalkoztatottak tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszáma a harminc főt nem haladja meg.”
15. § Az Flt. 42. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A munkaadói, munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség teljesítése
42. § (1) A munkaadói és munkavállalói járulék bevallásának, befizetésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladata.
(2) A munkaadói járulékot a munkaadó állapítja meg, vallja be, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál kezelt számlára.
(3) A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le, és fizeti meg, valamint saját bevallása keretében vallja be.
(4) A munkaadó a munkaadói és a levont munkavállalói járulékot az elszámolt hónapot követő hó 20. napjáig köteles befizetni.
(5) Az állami adóhatóság a munkaadók által befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Munkaerőpiaci Alap javára folyamatosan utalja át.
(6) Ha a munkaadó külföldi állam Magyarországon működő diplomáciai, illetőleg konzuli képviselete, továbbá nemzetközi szervezet vagy külföldön bejegyzett alapítvány magyarországi képviselete, az általa megállapított munkaadói, továbbá az általa megállapított és levont munkavállalói járulékot közvetlenül a Munkaerőpiaci Alap számlájára fizeti be.
(7) A munkaadói és munkavállalói járulék befizetésének e törvény által nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(8) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a munkaadói és munkavállalói járulék bevallásáról és befizetésének teljesítéséről negyedévenként, az ellenőrzések tapasztalatairól félévenként tájékoztatja a Munkaügyi Minisztériumot.”
16. § Az Flt. a 42. § után a következő 42/A. §-sal egészül ki:
„42/A. § (1) A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett gazdálkodó szervezet maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett „Rehabilitációs hozzájárulás” számla javára.
(2) A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a tárgyévet megelőző év tényleges kötelezettségének huszonöt százaléka. Az előleg összegét a gazdálkodó szervezet maga állapítja meg és fizeti be. A negyedik negyedévre előleget fizetni nem kell.
(3) A rehabilitációs hozzájárulás e törvény által nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
17. § Az Flt. 43. §-a és az azt megelőző alcím helyére a következő alcím és rendelkezés lép:
„A Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei felhasználására vonatkozó sajátos szabályok
43. § (1) A foglalkoztatási alaprészben központi és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi keretet (decentralizált keret) kell elkülöníteni.
(2) A központi pénzügyi keret felhasználható:
a) foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére;
b) foglalkoztatási és képzési célú alapítványok, közalapítványok támogatására;
c) központi foglalkoztatási és képzési programok támogatására;
d) munkaerőfejlesztő és -képző központok létrehozásának támogatására;
e) foglalkoztatást elősegítő támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó kutatások és programok finanszírozására;
f) 1996. január 1. előtt, a Foglalkoztatási Alap terhére vállalt kötelezettségek teljesítéséből adódó kifizetésekre.