1996. évi XXXVIII. törvény

a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről1

I. Fejezet

Általános szabályok

1. § E törvény célja, hogy szabályozza a büntetőügyekben más államokkal folytatott együttműködést.

2. § (1) A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügyminiszter, illetve a legfőbb ügyész hatáskörébe tartozik.

3. § E törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

4. § (1) A bűnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetőeljárás átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.

(2) A bűnügyi jogsegélyt az igazságügyminiszter vagy a legfőbb ügyész teljesíti, illetve kéri.

5. § (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha

a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő;

b) a jogsegély nem politikai bűncselekményre, vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekményre és nem katonai bűncselekményre vonatkozik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthető politikai bűncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett eszközökre, a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz képest.

(3) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bűncselekmény köztörvényi jellege mindig túlnyomó a politikaihoz képest.

6. § (1) Az igazságügyminiszter a külföldi államtól viszonossági nyilatkozatot kérhet, és a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági nyilatkozatot tehet.

(2) Viszonosság hiányában a jogsegély iránti külföldi megkeresés teljesítéséről az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész a külügyminiszterrel egyetértésben dönt.

7. § A jogsegély iránti megkeresés teljesítését az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész megfelelő garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás elutasítása esetén pedig megtagadhatja a teljesítést, ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.

8. § A más állam által a magyar bűnügyi jogsegélykérelem teljesítéséül szabott azokat a feltételeket, melyek e törvény alapján a külföldi jogsegélykérelmek teljesítésének feltételéül szabhatók, a Magyar Köztársaság nevében az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész elvállalhatja. Az igazságszolgáltatás megfelelő működésének érdekében egyéb ésszerű, és a 2. § rendelkezéseivel nem ellentétes feltétel is elvállalható. A külföldi állam által a jogsegélykérelem teljesítéséül szabott, és a Magyar Köztársaság által elvállalt feltételeket teljesíteni kell.

9. § Ha a jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, az útlevél-, vízum-, deviza- és vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát a személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének.

10. § E törvény eltérő rendelkezésének hiányában a büntetőeljárásról szóló törvényt a nemzetközi bűnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelően alkalmazni kell.

II. Fejezet

A kiadatás

1. Cím

Kiadatás Magyarországról

11. § (1) Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam megkeresésére büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadható.

(2) Büntetőeljárás lefolytatása céljából akkor van helye kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, mind a magyar törvény, mind a megkereső állam törvénye szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő; szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtás céljából pedig akkor, ha a kiszabott szabadságvesztés vagy az alkalmazott intézkedés még végrehajtható része hat hónapot meghalad.

12. § Nincs helye a kiadatásnak, ha

a) az a bűncselekmény, illetőleg az a büntetés, amely miatt a kiadatást kérik, akár a megkereső államban, akár Magyarországon elévült,

b) a kiadni kért személy e bűncselekményre vagy büntetésre nézve kegyelemben részesült,

c) a megkereső államban a büntetőeljárás lefolytatásához szükséges magánindítványt, vagy más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették elő, illetve hozzájárulást nem adtak meg,

d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt jogerősen elbírálta.

13. § (1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye külföldön van.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási eljárás lefolytatásának mellőzésével továbbadható külföldi államnak az a magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás, illetőleg kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követően e külföldi állam kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.

14. § (1) Meg kell tagadni annak a kiadatását, aki menedékjogot kapott.

(2) A menekültként elismert személy és a menedéket kérő személy annak az államnak, ahonnan elmenekült, nem adható ki.

15. § Ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a megkereső állam törvényei halálbüntetés kiszabását teszik lehetővé, az igazságügyminiszter a kiadatást csak abban az esetben engedélyezheti, ha a megkereső állam kellő biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben a kiadott személlyel szemben halálbüntetést szabnak ki, azt vele szemben nem hajtják végre.

16. § (1) A kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor engedélyezhető, ha biztosított, hogy

a) a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelőzően elkövetett olyan más bűncselekmény miatt, amelyre a kiadatást nem engedélyezték, a megkereső államban nem folytatnak le büntetőeljárást, vagy nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem adják ki, és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt,

b) a kiadott személy a vele szemben a kiadatását követően lefolytatott büntetőeljárás vagy büntetés végrehajtásának befejezése után elhagyhatja a megkereső állam területét.

(2) Az igazságügyminiszter a kiadatást engedélyező döntést követően a megkereső állam kérésére hozzájárulhat az (1) bekezdés a) pontban meghatározott korlátozások feloldásához, ha a kiadatás feltételei e tekintetben is fennállnak.

17. § Ha ugyanazon személy kiadatása iránt több állam terjeszt elő kérelmet, a kiadatásról szóló döntésnél figyelemmel kell lenni különösen az elkövetés helyére, a kiadni kért személy állampolgárságára, a megkeresések érkezési sorrendjére, és ha a megkeresések különböző bűncselekményekre vonatkoznak, azok súlyára.

18. § (1) A kiadatás iránti megkereséseket az igazságügyminiszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki annak teljesítését, haladéktalanul megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

(2) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó ügyben kizárólag a Fővárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

19. § (1) Ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a Fővárosi Bíróság elrendeli a kiadni kért személy felkutatását. Ha ez az intézkedés sikerre vezet, a rendőrség a kiadni kért személyt őrizetbe veszi, és a Fővárosi Bíróság elé állítja. A kiadatási őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat.

(2) Ha a megkereső állam ezt kéri, a Fővárosi Bíróság elrendeli a 30. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendőrség általi felkutatását és lefoglalását.

20. § (1) A Fővárosi Bíróság

a) a kiadni kért személlyel kapcsolatos iratokat indítványtétel végett megküldi az ügyésznek;

b) ha az eljárásban a védő részvétele kötelező, és a kiadni kért személynek nincs meghatalmazott védője, védőt rendel ki számára;

c) a kiadatás kérdésében meghallgatást tart; fiatalkorú esetében a védő részvétele a meghallgatáson kötelező;

d) a meghallgatásról az ügyészt értesíti, a védőt értesíti vagy idézi;

e) a kiadni kért személyt meghallgatja, különösen személyazonosságára, állampolgárságára; és a kiadatás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre, ha erre nyilatkozni kíván;

f) tájékoztatja a kiadni kért személyt az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségéről (23. §) és annak jogkövetkezményeiről; jegyzőkönyvben rögzíti a kioktatást, és a kiadni kért személy nyilatkozatát arról, hogy élni kíván-e az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével;

g) ha a kiadni kért személy nem kíván élni az egyszerűsített kiadatási eljárás lehetőségével, megállapítja, hogy a kiadatásnak az 5. §-ban és a 11-14. §-ban meghatározott feltételei fennállnak-e;

h) amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni kért személy kiadatási letartóztatását.

(2) Ha a kiadni kért személy nem tartózkodik Magyarországon, vagy a felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre, értesíteni kell az igazságügyminisztert, aki erről tájékoztatja a megkeresést előterjesztő államot.

21. § A 20. § és a 23. § szerinti eljárásban, ha a védő a Fővárosi Bíróság értesítése ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védő távollétében is megtartható. A védő értesítéséről feljegyzést kell készíteni.

22. § (1) A kiadatási letartóztatás legfeljebb hat hónapig tarthat, azt a Fővárosi Bíróság egy alkalommal legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha a kiadatást szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kérik, a kiadatási letartóztatás tartama nem haladhatja meg a végrehajtandó szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartamát.

(2) A kiadatási letartóztatást az igazságügyminiszter haladéktalanul megszünteti, ha

a) a kiadatást megtagadta,

b) a kiadatási kérelmet visszavonták,

c) a kiadott személyt a megjelölt időpontot követő tizenöt napon belül a megkereső állam nem vette át.