1996. évi LIX. törvény

az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról1

Az Országgyűlés az öregségi nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatosan a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása

1. § Az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61.

betöltött életév.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,

b) 1938-ban született, a 61.

betöltött életév.

(4) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az, aki a születése évének, illetve az életkorának megfelelő (a továbbiakban: a reá irányadó) öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 20 évi szolgálati időt szerzett.

(5) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi teljes nyugdíjra jogosult továbbá az 1991. január 1-je előtt az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időpontig legalább 10 évi szolgálati időt szerzett.

(6) Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 15 évi szolgálati időt szerzett.

(7) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi résznyugdíjra jogosult továbbá az 1990. december 31-ét követő és 1993. július 1-jét megelőző időszakban az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időszakban legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezett.

(8) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a nőnek, ha

a) 1945. december 31-e után született és 38 évi,

b) 1945-ben született és 37 évi,

c) 1944-ben született és 36 évi,

d) 1943-ban született és 35 évi,

e) 1943. január 1-je előtt született és 34 évi

szolgálati időt szerzett, illetőleg

f) az a)-e) pontokban előírtnál

- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,

- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,

- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy

gyermeket szült, illetve - külön jogszabályban meghatározott módon - háztartásában felnevelt.

Amennyiben a gyermek (gyermekek) tartósan beteg (betegek), illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(9) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a férfinek, ha legalább 38 év - az 1938. december 31-ig születettek esetében 37 év - szolgálati időt szerzett, illetve ha

- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,

- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,

- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy

gyermeket - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - háztartásában egyedül felnevelt.

Amennyiben a gyermek (gyermekek) tartósan beteg (betegek), illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(10) Csökkentett előrehozott nyugdíj jár - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a (8)-(9) bekezdésekben előírt - a reá irányadó - szolgálati időből legfeljebb öt év hiányzik.

A csökkentés mértéke annak, aki

a) az előírtnál 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalék,

b) az előírtnál 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalék,

c) az előírtnál 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalék,

d) az előírtnál 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalék,

e) az előírtnál 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalék,

ahányszor 30 nap hiányzik a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. Az (1)-(3) bekezdésben szereplő életkorok betöltése a csökkentést nem érinti.”

2. § (1) A T. 40. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül”

(2) A T. 40. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A korkedvezményt szerzett személynek a (2)-(3) bekezdés szerint reá irányadó öregségi korhatárhoz képest annyi évvel alacsonyabb életkorban jár az előrehozott öregségi nyugdíj, ahány évvel korábban a 39. § (8)-(9) bekezdése szerint - korkedvezményre jogosultság nélkül - az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné.

(6) A korkedvezményt szerzett személy előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságánál, valamint a 39. § (10) bekezdése szerinti nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásánál a tényleges szolgálati időt a megszerzett korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.”

3. § (1) A T. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ. Ezek figyelembevételével az öregségi teljes nyugdíj összege:

és minden további évre további 1,0-1,0 százalék.

és minden további évre 1,5-1,5 százalék.”

(2) A T. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő (4)-(8) bekezdés lép:

„(4) Az, aki a 39. § (4) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjra jogosultság megszerzése, valamint a 62. életév betöltése után és nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után a nyugdíj 0,3 százaléka.

(5) A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a (4) bekezdés szerinti nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

(6) Az, aki a 39. § szerint reá irányadó öregségi korhatárt betöltötte, illetve a korkedvezménnyel csökkentett, reá irányadó korhatárt elérte, és eddig az időpontig az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel is rendelkezik, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. Amennyiben a nyugdíjkorhatáron túl továbbdolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ezalatt az idő alatt nem kéri nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején - ha számára kedvezőbb - választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésekor kiszámított és évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett. Az, aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kérte, nem minősül öregségi nyugdíjban részesülőnek.

(7) Nem vonatkoznak a (6) bekezdésben foglaltak arra, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől állandó özvegyi nyugdíjat folyósítottak.