(8) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy (6)-(7) bekezdésben foglaltak végrehajtását rendeletben szabályozza.”
4. § A T. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § Az öregségi - ideértve az előrehozott öregségi nyugdíjast is - és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a 39. § (1)-(3) bekezdése szerint, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.”
5. § A T. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. A 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.”
6. § A T. 60. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §-a) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor]
„a) a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, vagy”
7. § A T. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § (1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott, reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - a bármelyikükre irányadó korhatár betöltése után - ismét házasságot kötöttek.”
8. § A T. a következő 68/A. §-sal egészül ki:
„68/A. § Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., a nő az 55. életévét eléri.”
9. § A T. 118/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az egyéni vállalkozót [103/D. § (1) bekezdés a)-d) pont] az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni, ha egyidejűleg társas vállalkozás tagjaként [10. § (2) bekezdés] járulék fizetésére kötelezett.”
MÁSODIK RÉSZ
I. Fejezet
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása
10. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 30. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az 1997. január 1. és 1997. december 31. között szerzett jogosultság alapján az előnyugdíjat
a) az előrehozott nyugdíjhoz a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. §-ának (8)-(9) bekezdése szerint szükséges szolgálati idővel rendelkező munkanélküli számára csökkentés nélkül,
b) a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. §-ának (10) bekezdése szerint szükséges szolgálati idővel rendelkező munkanélküli számára e bekezdés szerint csökkentett összegben,
c) az előrehozott nyugdíjhoz a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. §-ának (10) bekezdése szerint szükséges szolgálati idővel nem rendelkező munkanélküli számára havonként 0,5%-kal csökkentett összegben
kell megállapítani.”
(2) Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következő h)-i) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„h) öregségi nyugdíjkorhatár: a személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár, a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével,
i) öregségi nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki előrehozott öregségi nyugdíjban részesül.”
11. § (1) Az Flt. - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LII. törvény (a továbbiakban: Fltm.) 10. §-ával megállapított - 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]
„a) a kérelem benyújtásának időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik,”
(2) Az Flt. - Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]
„c) a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követően három éven belül betöltötte az a) pont szerinti életkort,”
(3) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha]
„f) vállalja, hogy a munkaügyi központtal a 25. § (3) bekezdésében foglaltak szerint együttműködik.”
(4) Az Flt. - az Fltm. 10. §-ával megállapított - 30. §-ának (6) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását]
„c) ha a munkanélküli a 25. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget a mulasztás időtartamára.”
II. Fejezet
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
12. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 91. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 90. §-ban felsorolt felmondási tilalmak nem vonatkoznak a felmondás közlésének, illetőleg legkésőbb a felmondási idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő munkavállaló munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására.”
13. § (1) Az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.”
(2) Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A végkielégítés (4) bekezdésben meghatározott mértéke három havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.”
14. § Az Mt. 97. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének megjelölése (2) bekezdésre változik:
„97. § (1) A 90. § (2) bekezdése, a 91. § (2) bekezdése, valamint a 95. § (2) és (5) bekezdése alkalmazása szempontjából a munkavállaló öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.”
III. Fejezet
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása
15. §2 A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha]
„e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.”
16. § (1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, valamint a további munkaviszony megszűnésekor.”
(2)3 A Kjt. 37. §-a (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A végkielégítés (6) bekezdésben meghatározott mértéke négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá.”
17. §4 A Kjt. a következő 37/B. §-sal egészül ki:
„37/B. § A 30. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a 37. § (2) és (7) bekezdése alkalmazása szempontjából a közalkalmazott öregségi nyugdíjra akkor jogosult, ha - a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.”
IV. Fejezet
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
18. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közszolgálati jogviszony - a (3) és (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntethető meg, ha]
„f) a köztisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.”
19. § A Ktv. 19. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha]
„b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül;”