1996. évi LXXVII. törvény

a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról1

A nemzetgazdaság által igényelt korszerűen képzett szakemberek számának növelése és az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatása céljából az Országgyűlés a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

A szakképzési hozzájárulás

1. § A szakképzés költségeihez való hozzájárulás (a továbbiakban: szakképzési hozzájárulás) célja a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, az állam által elismert szakképesítés megszerzését biztosító szakképzés támogatása.

2. § (1) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a belföldi székhelyű

a) gazdasági társaság,

b) szövetkezet, a lakásszövetkezet és az iskolai szövetkezet, iskolai szövetkezeti csoport kivételével,

c) állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, a vízgazdálkodási társulat, a víziközmű-társulat kivételével, a vízgazdálkodási társulatok társulása, egyes jogi személy vállalata és a leányvállalat,

d) ügyvédi iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége és az erdőbirtokossági társulat,

e) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, ha magánszemélyt munkaviszony keretében foglalkoztat [a továbbiakban az a)-e) pont alattiak együtt: hozzájárulásra kötelezett].

(2) Hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, ha belföldön telephellyel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).

(3) Nem köteles szakképzési hozzájárulásra az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási vállalat és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja, a kizárólag fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság, a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az a hozzájárulásra kötelezett, amelyik szakközépiskolát, szakmunkásképző iskolát és szakiskolát (a továbbiakban: szakképző iskola) létesít és tart fenn.

3. § (1) A szakképzési hozzájárulás alapja és mértéke - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -

a) a kettős könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezettnél az éves (egyszerűsített éves) beszámolóban kimutatott bérköltségnek, illetőleg külföldi vállalkozó esetén az általa elszámolt bérköltségnek,

b) az egyszeres könyvvitelt vezető és egyszerűsített mérleget készítő hozzájárulásra kötelezettnél - a tag személyes közreműködésének ellenértéke kivételével - a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt bérköltségnek,

c) az egyéni vállalkozó esetében a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély számára kifizetett bérköltségnek [a továbbiakban az a)-c) pont alattiak együtt: a hozzájárulás alapja]

1,5 százaléka (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).

(2) Az agrártevékenységet is folytató hozzájárulásra kötelezett hozzájárulásának alapja a KSH mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása szerinti alaptevékenység árbevétele és az összes árbevétel aránya szerint számított bérköltség, a bruttó kötelezettsége pedig a hozzájárulás alapjának 1,1 százaléka. Az arány számításánál árbevétel a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) előírása szerinti nettó árbevételnek az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozók teljesítményével csökkentett összege.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott bruttó kötelezettség mértéke 1998. január hó 1. napjától évente 0,1 százalékkal növekszik 1,5 százalék mértékig.

4. § (1) A szakképzési hozzájárulás az Szt. 19. és 27. §-a alapján kötött együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésének megszervezésével (a továbbiakban: gyakorlati képzés) teljesíthető.

(2) A szakképzési hozzájárulást gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét - legfeljebb annak mértékéig - csökkentheti

a) a tárgyévben elszámolt (kifizetett) - a mellékletben meghatározott - költségek (kiadások) összegével,

b) a csoportos gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszköz, szerszám, kisgép, műszer, az agrártevékenységet folytató a gyakorlati képzést szolgáló egyéb eszköz (tenyészállat, szaporító anyag) beszerzésére, karbantartására, felújítására, pótlására, illetőleg bővítésére a tárgyévben kifizetett összeggel,

c) az alapképzés céljait szolgáló tanműhely, laboratórium, egyéb gyakorló területnek a bérleti és a közüzemi szolgáltatások díjára a tárgyévben fordított ellenőrizhető költségek (kiadások) összegével,

d) szakképző iskola számára - együttműködési megállapodás alapján - a szakképzés tárgyi feltételeinek javítását szolgáló, egyéb ráfordításként elszámolt támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával, amelynek összege azonban csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként,

e) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára - az állam által elismert szakképesítés megszerzése érdekében az Szt. 52. §-ában előírt képzési szerződés, illetőleg tanulmányi szerződés alapján - megszervezett szakképzés költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2 százaléka mértékéig.

(3) A (2) bekezdés b) és c) pontjában szereplő költségcsökkentő kiadások mértékének arányban kell állnia a hozzájárulásra kötelezettnél gyakorlati képzésben részesülő tanulók létszámával.

(4) A gyakorlati képzésnek több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett gyakorlati célú létesítményben (üzemközi tanműhelyben) történő megszervezése esetén a hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdésben meghatározott tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét.

(5) Gyakorlati képzés megszervezésének kell tekinteni azt is, ha a hozzájárulásra kötelezett megállapodás alapján másik hozzájárulásra kötelezettnek (a továbbiakban: költség-hozzájárulásban részesített) - az általa végzett gyakorlati képzésnek - a melléklet szerint elszámolható költségeit (kiadásait) téríti meg. Ebben az esetben a hozzájárulásra kötelezett csak a (2) bekezdés a), valamint d)-e) pontjaiban meghatározott tételekkel csökkentheti a bruttó kötelezettségét. A költséghozzájárulásban részesített nem veheti figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként azt a költséget (kiadást), amelyet részére a másik hozzájárulásra kötelezett a megállapodás alapján megtérített.

(6) Ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségcsökkentő tételek éves szinten együttesen sem érik el a bruttó kötelezettséget, akkor a különbségnek megfelelő összeget (a továbbiakban: nettó kötelezettség) a tárgyévet követő év február hó 15. napjáig kell befizetni a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Flt.) meghatározott Munkaerőpiaci Alap Magyar Államkincstárnál (a továbbiakban: Kincstár) vezetett számlájára.

(7) A hozzájárulásra kötelezett az (1)-(5) bekezdésben előírt megállapodások és módosításaik egy-egy példányát megküldi a megállapodás megkötését, illetőleg a módosítást követő harminc napon belül a Munkaerőpiaci Alap kezelőjének (a továbbiakban: alapkezelő), a (2) bekezdés d) pontjában előírt megállapodás egy példányát ezenkívül a tagsága szerint illetékes területi gazdasági kamarának is.

(8) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett az éves szakképzési hozzájárulásról a tárgyévet követő február hó 15. napjáig a munkaügyi miniszter rendeletében előírt elszámolást az alapkezelő részére megküldi. Az elszámolás és a (7) bekezdésben előírt iratok alapján a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítését az alapkezelő ellenőrizheti.

(9) Ha a hozzájárulásra kötelezett utólag feltárja, hogy éves elszámolását helytelenül állapította meg, akkor a különbözetet - a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott elszámolásnak az alapkezelő részére történő megküldésével egyidejűleg - közvetlenül a Munkaerőpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlájára kell befizetnie, illetőleg onnan visszaigényelnie.

(10) A szakképzési hozzájárulást a gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezettnek az állami adóhatósággal szemben nem keletkezik bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége, azonban az állami adóhatóság a helyszíni ellenőrzés során ezeket a dokumentumokat is ellenőrzi.

5. § (1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez a 4. § szerint gyakorlati képzést, köteles bruttó kötelezettségét - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára befizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét csökkentheti

a) a szakképző iskola számára - együttműködési megállapodás alapján - nyújtott, egyéb ráfordításként elszámolt fejlesztési támogatás összegével, amely azonban csak a bruttó kötelezettség legfeljebb 75 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként,

b) a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára - az állam által elismert szakképesítés megszerzése érdekében az Szt. 52. §-ában előírt képzési szerződés, illetőleg tanulmányi szerződés alapján - megszervezett szakképzés költségeivel (kiadásaival) a hozzájárulás alapjának legfeljebb 0,2 százaléka mértékéig.

(3) Ha a fejlesztési támogatás összege nem éri el a bruttó kötelezettség 75 százalékát, akkor a bruttó kötelezettség és a fejlesztési támogatás különbözetét - figyelembe véve a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat is - kell befizetni az állami adóhatóságnál vezetett szakképzési hozzájárulás számlára.

(4) Az állami adóhatóság a befizetett szakképzési hozzájárulást az alapkezelővel történt megállapodás szerinti időpontban utalja át a Munkaerőpiaci Alap Kincstárnál vezetett számlájára.

(5) A hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdés a) pontjában említett együttműködési megállapodás egy példányát megküldi a megállapodás megkötését követő harminc napon belül az alapkezelőnek, illetőleg a tagsága szerint illetékes területi gazdasági kamarának.

6. § (1) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki nem szervez gyakorlati képzést