1996. évi LXXX. törvény
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról1
Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) a következők szerint módosul:
1. § Az áfa-törvény 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem minősül termékértékesítésnek:)
„a) az alapítvány részére és a közérdekű célú kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben a természetbeni adomány pénzben kifejezett összegét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, illetve a társasági és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény adót csökkentő kedvezménynek, illetve adóalapot nem növelő tételnek minősíti;”
2. § Az áfa-törvény 9. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § Szolgáltatásnyújtásnak minősül az is, ha az adóalany
a) a terméket - gazdasági tevékenysége köréből kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek, és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;
b) jogokat és más immateriális javakat gazdasági társaságnak nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.”
3. § Az áfa-törvény a következő 9/A. §-sal egészül ki:
„9/A. § (1) A 6-9. §-okban foglaltaktól eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha a költségvetési szerv adóalany a gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyon egészét ellenérték fejében vagy ellenérték nélkül egy másik adóalanynak (a továbbiakban: kedvezményezett adóalany) átadja, feltéve, hogy a kedvezményezett adóalany az átadott vagyon egészét szintén gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja, és nem választott alanyi adómentességet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyonhoz fűződő, e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében a kedvezményezett adóalanyt az átadó adóalany jogutódjának kell tekinteni.
(3) Ha a kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyont egészben vagy részben adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja, akkor az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok (38-39. §-ok) alkalmazásával kiszámított, pótlólag le nem vonható adót fizetendő adóként köteles elszámolni.
(4) A kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.”
4. § (1) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„7. készpénz-helyettesítő eszköz: a csekk és a csekk-kártya, a hitellevél, a hitelkártya és a terhelési kártya, az utalványok, így különösen: a könyvutalvány, a vásárlási utalvány, az ajándékutalvány, az étkezési utalvány;”
(2) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő 22. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„21. lakóingatlan: lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakóépülethez tartozó földrészlet, valamint az azon létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület;
22. értékpapír: minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, kivéve azt a dolgot helyettesítő okiratot, melynek megszerzése egyúttal a benne megjelölt dolog feletti tulajdonjog megszerzését is jelenti.”
5. § (1) Az áfa-törvény 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A 6. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott termékértékesítésnél a teljesítés időpontja az a nap, melytől kezdve a bérlő vagy a vevő tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve - ha az korábban történik - a terméket birtokba veszi.”
(2) Az áfa-törvény 16. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6) és (7) bekezdés számozása (7) és (8) bekezdésre változik:
„(6) Az (5) bekezdésben nem említett folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.”
6. § Az áfa-törvény 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti halasztás - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - legkésőbb addig az időpontig tart, ameddig az adóalany az adó alapjának megállapításához szükséges okiratot kézhez kapja, illetve - ha az korábban történik - az ellenértéket megfizeti.
(3) A halasztás haladéktalanul lejár, ha
a) az adóalanynak a szolgáltatás nyújtójával szemben fennálló tartozását átvállalják;
b) az adóalany adóalanyisága megszűnik;
c) az adóalany jogállása oly módon változik, hogy tőle ezen a jogcímen adófizetés a továbbiakban nem lenne követelhető.”
7. § Az áfa-törvény 20. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A halasztás haladéktalanul lejár, ha
a) az adóalany követelését engedményezi;
b) az adóalany adóalanyisága megszűnik;
c) az adóalany jogállása oly módon változik, hogy tőle ezen a jogcímen adófizetés a továbbiakban nem lenne követelhető;
d) az ellenértéket egészben vagy részben az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától számított 60 napon belül nem fizették meg.”
8. § Az áfa-törvény 22. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, az adó alapját csökkentheti az ellenérték azon részével, mely igazoltan az általa importált termék adóalapjába épül be.”
9. § Az áfa-törvény 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó akkor sem, ha az adóalany az ellenértéket - ideértve a 17. § szerinti előleget is - egészben vagy részben készpénzben fizette ki, s az így kifizetett összeg túllépi a készpénzzel történő fizetés - külön jogszabályban meghatározott módon számított - összeghatárát.”
10. § Az áfa-törvény 40. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az adólevonásra jogosult adóalany - a levonható előzetesen felszámított adó erejéig - kezesként felel az adó megfizetéséért azzal az adóalannyal szemben, aki (amely) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítése során rá adót hárított át, feltéve, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az ellenérték adóval növelt összegét egészben vagy részben nem fizette meg, vagy annak megfizetése egészben vagy részben engedményezéssel szerzett követelés mérséklésével történt.
(6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) olyan bizonylatot bocsát ki, amely adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmaz.”
11. § Az áfa-törvény a 48/A. § után a következő címmel és 48/B. §-sal egészül ki:
„A tételes átalányadózást választó adóalany
48/B. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti tételes átalányadózást választó adóalany (a továbbiakban: tételes átalányadózást választó adóalany) - a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogot sem gyakorolhat.
(2) A tételes átalányadózást választó adóalanyt - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - nem terheli adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség.
(3) A tételes átalányadózást választó adóalanyt
a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása tekintetében adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség,
b) a termékimport tekintetében adónyilvántartási és -elszámolási kötelezettség
terheli.”
12. § Az áfa-törvény 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár 2 000 000 forint.”
13. § (1) Az áfa-törvény 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) Az alanyi adómentességet választó adóalany - a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.”
(2) Az áfa-törvény 50. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt
a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása tekintetében adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség,
b) a termékimport tekintetében adónyilvántartási és -elszámolási kötelezettség
terheli.”
14. § Az áfa-törvény 61. §-a után a XV. fejezet címe a következőkre változik, egyidejűleg a 62. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„A KÜLÖNBÖZET SZERINTI ADÓZÁS
62. § (1) Az az adóalany, aki (amely)
a) adó fizetésére nem kötelezett személytől, szervezettől, vagy
b) olyan adóalanytól, aki (amely) a különbözet szerinti adózást választotta,
terméket továbbértékesítési céllal vesz át, vagy árverés szervezőjeként a terméket árverés útján értékesíti, jogosult arra, hogy jogainak és kötelezettségeinek az e fejezetben meghatározott eltérésekkel tegyen eleget.
(2) E fejezet alkalmazásában:
1. termék: a 6. számú mellékletben meghatározott műalkotás, gyűjtemény és régiség, valamint az a birtokba vehető dolog, amely eredeti rendeltetésének megfelelően ismételt felhasználásra, hasznosításra még alkalmas;