1996. évi LXXXVII. törvény
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról1
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul:
1. § (1) A T. 10. §-a (1) bekezdésének f)-g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alapján biztosított)
„f) az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság - ide nem értve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget - természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, kivéve azt, aki e törvény vagy külön jogszabály, illetőleg államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülő személyt is, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is;
g) keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban részesülő munkanélküli személy.”
(2) A T. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed
a) a bedolgozóra,
b) a megbízási, valamint a 103/D. § (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen munkát végző személyre,
c) az alapítvány, a társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, a társasház-közösség, az egyesület, a köztestület, a közhasznú társaság, a kamara, a biztosítási önkormányzat, a gazdálkodó szerv - ide nem értve a korlátolt felelősségű társaság esetében a 10. § (2) bekezdés d) pontja szerint biztosított tagot, továbbá a 11. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában említett külföldi állampolgárokat - választott tisztségviselőjére, a választott bíróság bírájára, továbbá a helyi (települési) önkormányzat választott képviselőjére (tisztségviselőjére) és a társadalmi megbízatású polgármesterre.”
2. § A T. a következő 10/A. §-sal egészül ki:
„10/A. § Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy biztosításának a fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.”
3. § A T. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § A biztosítás nem terjed ki:
a) a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek külföldi állampolgárságú alkalmazottjára,
b) a külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő személyre (a továbbiakban: külföldi),
c) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott - a 14. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó - arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára), aki külföldinek minősül.”
4. § A T. a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § E törvény alkalmazásánál
a) munkáltatónak kell tekinteni:
1. a biztosítottakat [T. 10. § (1) bekezdés a)-b) és f) pont és (3) bekezdés] foglalkoztató jogi személyt, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetet, magánszemélyt, költségvetés alapján gazdálkodó szervezetet, továbbá egyéb szervezeteket,
2. a tanulószerződéssel szakképző iskolai tanulót vagy ösztöndíjas szakmunkástanulót foglalkoztató gazdálkodó szervezetet - ideértve az egyéni vállalkozót is -,
3. a társas vállalkozás [T. 103/E. § (1) bekezdés] tagja esetében a társas vállalkozást,
4. a T. 10. §-a (1) bekezdésének g) pontjában említett magánszemélyek esetében a munkanélküli-ellátást folyósító szervet,
5. a gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülő személyek esetében a támogatást, illetőleg a díjat folyósító szervet;
b) adóköteles jövedelem: az SZJA törvény szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek, valamint az egyéb jogcímen szerzett bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, továbbá az SZJA törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke.”
5. § (1) A T. 16/A. §-ának (1) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a (3) bekezdés a következő ad) ponttal egészül ki:
„(1) A biztosított egészségügyi szolgáltatásra a biztosítás fennállása alatt és annak megszűnését követő 30 napon belül jogosult:”
[(3) A biztosított az egészségügyi szolgáltatás keretében - az e törvényben foglalt kivételekkel - térítés nélkül jogosult:
a) a betegségek megelőzését szolgáló orvosi és lélektani vizsgálat keretében, külön jogszabályban foglaltak szerint]
„ad) az egészségügyi alapellátás keretében szervezett
1. iskolaegészségügyi orvosi ellátásra,
2. a védőnői szolgálat által nyújtott gondozási tevékenységre, ennek keretén belül
- a várandós és gyermekágyas anyák gondozására,
- a 0-6 éves korú gyermekek gondozására,
- tanköteles korú gyermekek gondozására,
- családgondozásra,”
„(6) A társadalombiztosítás a biztosítottnak az orvosilag indokolt esetben és szükséges mértékben gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és az orvosi rehabilitációs céllal rendelt gyógyfürdőellátás árához támogatást nyújt. A gyógyászati céllal rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árához társadalombiztosítási támogatás akkor jár, ha azt az egészségügyi szolgáltatás nyújtására finanszírozási szerződést kötött intézmény kijelölt orvosa, vagy a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatással való rendelésére az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárral szerződést kötött orvos rendeli. Társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, rehabilitációs céllal rendelt gyógyfürdőellátások körét és a támogatás mértékét (összegét) külön jogszabály állapítja meg.”
(2) A T. 16/C. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A magyar állampolgár biztosított indokolt külföldi gyógykezeléséhez a társadalombiztosítási támogatás feltételeit és rendjét a Kormány rendeletben szabályozza.”
6. § A T. 22/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22/A. § A táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után az irányadó időszakban a biztosított 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot fizetett.”
7. § (1) A T. 44. §-a (1) bekezdésének első három mondata helyébe a következő szövegrész lép:
„Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért keresetnek - 1987. december 31. utáni és 1997. január 1-je előtti időtartam alatt a főfoglalkozás keretében elért keresetnek - (az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedésnek, prémiumnak, jutalomnak), jövedelemnek a havi átlaga alapján kell megállapítani. Kereset alatt a kifizetés időpontjában érvényes rendelkezések szerinti nyugdíjjárulék-köteles keresetet, jövedelem alatt pedig a 103/D-103/E. §-ok szerinti nyugdíjbiztosítási, illetőleg nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet kell érteni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kell fizetni, ez az összeg számít keresetnek. Az 1996. december 31-ét követően elért, nyugdíjjárulék-köteles keresetet, jövedelmet az e törvényben meghatározott [103/B. § (2) bek., 103/D. § (2) és (4)-(5) bek., 103/E. § (2) és (4)-(5) bek.] összeghatárig együttesen kell figyelembe venni. A nyugdíj alapját képező kereseteket (jövedelmeket) a magánszemélyek jövedelemadójának - kormányrendeletben meghatározottak szerint számított (képzett) - összegével kell csökkenteni.”
(2) A T. 44. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az 1988-ban elért keresetet 3,651-del, az 1989-ben elért keresetet 3,123-del, az 1990-ben elért keresetet 2,568-del, az 1991-ben elért keresetet 2,046-del, az 1992-ben elért keresetet 1,687-del, az 1993-ban elért keresetet 1,433-del kell szorozni, ha az ellátást 1996. december 31-ét követő és 1998. január 1-jét megelőző időponttól kell megállapítani.”
(3) A T. 44. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép:
„Ha az (1)-(5) bekezdés szerint az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem állapítható meg, illetve kereseteit az igénylő nem tudja igazolni, azoknak a napoknak a számát, amelyekre az igénylőnek keresete volt - a külön jogszabályban általánosan meghatározott -, annak a minimálbérnek az alapulvételével kell 1620 napra kiegészíteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amelytől a nyugdíjat megállapítják. Az 1997. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetén az 1620 napot naptári évenként további 180-180 nappal kell növelni.”
(4) A T. 44/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 30 000 forintnál több:
a 30 001-35 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,
a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,
a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,
a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,
a 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,
a 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,
a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,
a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát,
a 80 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát
kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.”
8. § A T. 54. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és az alábbi (6) és (7) bekezdésekkel egészül ki:
„(2) Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban és a polgári szolgálatban töltött idő.”
„(6) Ha a 10. § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban és a (3) bekezdésben említett biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete (jövedelme) a külön jogszabályban meghatározott minimális bérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és a mindenkor érvényes minimálbér arányával.