1996. évi XCI. törvény

a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Tiranában, 1992. november 14-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Tiranában, 1992. november 14-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995. augusztus 24-én megtörtént, és az Egyezmény 1995. augusztus 24-én hatályba lépett.)

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

„Egyezmény
a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén

A Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén, és hogy továbbfejlesszék és megkönnyítsék gazdasági kapcsolataikat,

az alábbiakban állapodtak meg:

1. Cikk

Személyi hatály

Az Egyezmény azokra a személyekre alkalmazandó, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

2. Cikk

Az egyezmény alá eső adók

1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra alkalmazandó, amelyeket a jövedelem és vagyon után az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

2. Jövedelem- és vagyonadónak kell tekinteni a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem, illetve a vagyon részei után beszedett minden adót, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény alkalmazásra kerül, különösen a következők:

a) Magyarországon

(i) a személyi jövedelemadó,

(ii) a társasági adó,

(iii) a földtulajdonnal kapcsolatos adók,

(iv) az építményadó,

(v) a helyi iparűzési adó

(a továbbiakban: magyar adó);

b) Albániában

(i) a vállalati nyereségadó,

(ii)) a személyek jövedelemadója a magánszektorbeli kereskedelem, kézművesség és más szolgáltatások területén

(a továbbiakban: albán adó).

4. Az Egyezmény azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is alkalmazandó, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesítik egymást bármely olyan jelentős változtatásról, amelyet a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtottak.

3. Cikk

Általános meghatározások

1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a „Magyarország” kifejezés, földrajzi értelemben jelenti a Magyar Köztársaság területét;

b) az „Albánia” kifejezés az Albán Köztársaság területét, parti tengerét és altalaját jelenti, valamint azt a kontinentális talapzatot, amely felett az Albán Köztársaság a nemzetközi joggal összhangban szuverén jogokat vagy joghatóságot gyakorol;

c) „az egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezések Magyarországot, illetve Albániát jelentik, ahogyan azt a szövegösszefüggés megkívánja;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyegyesülést;

e) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyek adóztatási szempontból jogi személynek tekintendők;

f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

g) az „állampolgárok” kifejezés az alábbiakat jelenti:

(i) az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkező minden természetes személyt,

(ii) minden olyan jogi személyt, egyesülést és társulást, amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Államban hatályos jogszabályokból származik;

h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű bonyolít le, amelynek tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a hajót, a légi járművet vagy közúti szállító járművet kizárólag a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés

(i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,

(ii) Albánia esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét

jelenti.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek, hacsak a szövegösszefüggés mást nem kíván, olyan értelme van, mint amilyent ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazásra kerül.

4. Cikk

Illetőséggel bíró személy

1. Az Egyezmény szempontjából „az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában az olyan személyt, aki ebben az Államban csak az ebben az Államban levő forrásokból származó jövedelme vagy az ott levő vagyon alapján adóköteles.

2. Ha az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben létérdekeinek központja van;

b) ha nem lehet meghatározni, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) ha mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;

d) ha mindkét Államnak állampolgára vagy egyiknek sem, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodással rendezik a kérdést.

3. Ha az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

Telephely

1. Az Egyezmény szempontjából „telephely” kifejezés állandó üzleti székhelyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés különösen az alábbiakat foglalja magában:

a) az üzletvezetés helyét,

b) a fiókot,

c) az irodát,

d) a gyártelepet,

e) a műhelyt, és

f) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. Az építési terület, vagy a szerelési vagy berendezési munkálatok csak akkor képeznek telephelyet, ha 12 hónapnál hosszabb ideig tartanak.

4. Tekintet nélkül e Cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők „telephelynek”:

a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére valamilyen egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet végezzenek;

f) az olyan építési terület, vagy az egyik Szerződő Állam vállalkozása által végzett, olyan szerelési vagy berendezési munkálatok, amelyek anyagoknak, gépeknek vagy berendezéseknek ebből az Államból a másik Szerződő Államba történő szállításával kapcsolatosak;

g) olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-f) pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek ebből a kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

5. Tekintet nélkül az 1. és a 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés alkalmazandó - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik, és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van arra, amellyel ott rendszeresen él, hogy szerződéseket kössön a vállalkozás nevében, úgy ezt a vállalkozást úgy kell tekinteni, hogy ebben az Államban telephellyel bír minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, hacsak az ilyen személy tevékenysége nem korlátozódik a 4. bekezdésben említett tevékenységekre, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé ezen bekezdés rendelkezései alapján.

6. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak telephelye lenne a másik Szerződő Államban csupán azért, mert üzleti tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más, független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy az ilyen személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural, vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan ingatlan vagyonból élvez (beleértve a mező- vagy erdőgazdaságból származó jövedelmet), amely a másik Szerződő Államban van, ebben a másik Államban adóztatható.