6. Nem tekintendő úgy, hogy az egyik Szerződő Állam vállalkozásának telephelye van a másik Szerződő Államban csupán azért, mert ebben a másik Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő révén fejti ki tevékenységét, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, illetve üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban lévő ingatlan vagyonból (beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, a mezőgazdasági és erdészeti üzemekben használatos felszereléseket és az állatállományt, valamint az olyan jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések alkalmazandók, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Hajók, légi járművek, vasúti és közúti szállító járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás céljára szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

7. Cikk

Vállalkozási nyereség

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a nyereség ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerződő Államban ott lévő telephelye révén, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

3. A telephely nyereségének megállapításánál lehetővé kell tenni azoknak a költségeknek a levonását, amelyek a telephellyel kapcsolatban merülnek fel, beleértve az üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol. Ez a rendelkezés a belső jogszabályok korlátozásainak fenntartásával alkalmazandó.

4. Ha az egyik Szerződő Államban a telephelyre eső nyereségrészt oly módon szokták megállapítani, hogy a vállalkozás teljes nyereségét a különböző részegységek között arányosan osztják meg, a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam az adóköteles nyereséget a szokásos arányos megosztás módszerével állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelyre eső nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, e cikk rendelkezései nem érintik azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit.

8. Cikk

Nemzetközi szállítás

1. A hajók, légi járművek, vasút vagy közúti szállító járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó fedélzetén van, akkor úgy tekintendő, hogy az abban a Szerződő Államban van, amelyben a hajó hazai kikötője van, vagy ha nincs ilyen hazai kikötő, abban a Szerződő Államban, amelyben a hajó üzemeltetője belföldi illetőségű.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az üzemközösségben, közös vállalkozásban vagy nemzetközi üzemeltető társaságban való részvételből származó jövedelemre, valamint a hajók, légi járművek, vasút vagy közúti járművek működtetésével kapcsolatos pénzösszegek kamataira is.

4. Az 1. bekezdés és a 7. Cikk rendelkezéseire tekintet nélkül, az egyik Szerződő Állam vállalkozásának hajók, légi járművek, vasút vagy közúti járművek üzemeltetéséből származó nyeresége, amelyeket elsősorban az egyik Szerződő Államban található helyek közötti kizárólagos szállításra használnak, ebben az Államban adóztatható.

9. Cikk

Kapcsolt vállalkozások

Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának a vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és bármelyik esetben a két vállalkozás az egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatokban olyan feltételeket alakít ki, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól a feltételektől, amelyeket független vállalkozások alakítanának ki egymás között, akkor minden olyan nyereség, amely e feltételek hiányában a vállalkozások egyikénél megjelent volna, de e feltételek miatt nem ott jelent meg, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és ennek megfelelően adóztatható.

10. Cikk

Osztalék

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg

a) az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a kedvezményezett olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 40%-át közvetlenül birtokolja;

b) az osztalék bruttó összegének 15%-át minden más esetben.

E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a nyereségre vonatkozóan, amelyből az osztalékot fizetik.

3. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti” részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészvényekből, alapítói részvényekből vagy más nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a hitelezői követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely a részvényekből származó jövedelemmel azonos adójogi elbírálás alá esik annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot kifizető társaság belföldi illetőségű.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék haszonhúzója, aki mint az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik, és az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereségre vagy jövedelemre tesz szert a másik Szerződő Államból, ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik Szerződő Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. Cikk

Kamat

1. Az egyik Szerződő Államban keletkező és a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek kifizetett kamat ebben a másik Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor az ilyen kamat abban a Szerződő Államban és annak az Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15%-át.

3. A 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül:

a) a Magyarországon keletkező és Románia Kormányának vagy Nemzeti Bankjának és bármelyik olyan pénzintézetének kifizetett kamat, melynek tőkéje részben vagy egészben Románia Kormányának a tulajdonában van, mentes a magyar adó alól;

b) a Romániában keletkező és Magyarország Kormányának vagy Nemzeti Bankjának és bármelyik olyan pénzintézetének kifizetett kamat, melynek tőkéje részben vagy egészben Magyarország Kormányának a tulajdonában van, mentes a román adó alól.

4. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta hitelezői követelésből származó jövedelmet jelent, függetlenül attól, hogy jelzáloggal van-e biztosítva, és jogot ad-e az adós nyereségéből való részesedésre, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, valamint a kölcsönzött pénzből származó jövedelemhez hasonló jövedelmet annak az országnak az adójogszabályai szerint, amelyben a jövedelem keletkezik. A késedelmes fizetésért felszámított büntetések nem tekintendők kamatnak e cikk alkalmazásában.

5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat haszonhúzója, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű, a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, ott lévő telephelyén keresztül üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévő állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást űz ebben a másik Államban, és a hitelezői követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben az esettől függően a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.