1996. évi C. törvény
a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Pozsonyban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Pozsonyban, 1994. augusztus 5-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995. december 21-én megtörtént, és az Egyezmény 1995. december 21-én hatályba lépett.)
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
„Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén
A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság,
attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adózás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén,
megállapodtak a következőkben:
1. Cikk
Személyi hatály
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.
2. Cikk
Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók
1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak politikai egységei vagy helyi hatóságai nevében állapítanak meg, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadónak vagy vagyonadónak tekintendők mindazok az adók, amelyekkel a teljes jövedelmet vagy a teljes vagyont, illetve a jövedelem vagy a vagyon egyes elemeit terhelik meg, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon elidegenítéséből származó, valamint a vagyon értéknövekedése utáni adókat.
3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévő következő adókra terjed ki:
a) a Szlovák Köztársaságban
(i) a magánszemélyek jövedelemadójára,
(ii) a jogi személyek jövedelemadójára,
(iii) az ingatlanadóra
(a továbbiakban: szlovák adó);
b) a Magyar Köztársaságban
(i) a magánszemélyek jövedelemadójára,
(ii) a társasági adóra,
(iii) a földadóra,
(iv) az építményadóra
(a továbbiakban: magyar adó).
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges megváltoztatásáról.
3. Cikk
Általános meghatározások
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés a Szlovák Köztársaságot vagy a Magyar Köztársaságot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;
b) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;
c) a „társaság” kifejezés azokat a jogi személyeket vagy egyéb jogalanyokat jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendők;
d) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és a „másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy vállalkozási tevékenységét, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy vállalkozási tevékenységét jelenti;
e) az „állampolgár” kifejezés magában foglalja
(i) az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkező magánszemélyt,
(ii) minden olyan jogi személyt, társulást vagy egyesülést, amely e jogállását az egyik Szerződő Állam érvényes jogszabályaiból meríti;
f) a „nemzetközi szállítás” kifejezés olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, amelynek a tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a hajó, a légi jármű vagy a közúti szállító jármű kizárólag a másik Szerződő Államban levő helyek között közlekedik;
g) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőket jelenti:
(i) a Szlovák Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,
(ii) a Magyar Köztársaság esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezések azt jelentik, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, amit ennek az Államnak a jogszabályaiban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezményt alkalmazzák.
4. Cikk
Belföldi illetőségű személy
1. Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetési helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az Államban adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévő jövedelemforrásuk vagy vagyonuk alapján adókötelesek.
2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, jogállását az alábbiak szerint kell meghatározni:
a) abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
d) ha mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztető eljárás keretében rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének a helye van.
5. Cikk
Telephely
1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, melyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti.
2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét,
b) a fiókot,
c) az irodát,
d) a gyárat,
e) a műhelyt,
f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.
3. A „telephely” kifejezés szintén magában foglalja:
a) az építési területet, az építkezési, összeszerelési vagy berendezési munkálatokat, de csak akkor, ha a munka 12 hónapnál tovább tart;
b) szolgáltatások nyújtását, beleértve a tanácsadói és a vezetői szolgáltatásokat, amelyeket egy vállalkozás alkalmazottai vagy az általa e célra megbízott személyzet lát el, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek az országon belül (az azonos vagy kapcsolódó program keretében) bármelyik 12 hónapos időszakon belül összesen legalább 6 hónapig tartanak.
4. E Cikk előző rendelkezéseire való tekintet nélkül a „telephely” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következőket:
a) az olyan berendezéseket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére különböző javakat és árukat vásároljanak, vagy információt szerezzenek;
e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független jogállású képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni - egy vállalkozás nevében tevékenykedik, és felhatalmazása van arra, hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerződő Államban szerződéseket kössön, és ezzel a jogával rendszeresen él is, akkor ez a vállalkozás olyan vállalkozásnak tekintendő, amelynek telephelye van ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás érdekében végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha állandó üzleti hely igénybevételével végeznék, nem tennék az állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében.
6. Nem tekintendő úgy, hogy az egyik Szerződő Állam vállalkozásának telephelye van a másik Szerződő Államban csupán azért, mert ebben a másik Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független jogállású képviselő révén tevékenységet fejt ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, illetve üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. Cikk
Ingatlan vagyonból származó jövedelem