1996. évi CI. törvény

a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, 1993. március 10-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, 1993. március 10-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995. szeptember 9-én megtörtént, és az Egyezmény 1995. szeptember 9-én hatályba lépett.)

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

„Egyezmény
a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya,

attól az óhajtól vezetve, hogy egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók tekintetében, és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék, és elősegítsék,

megállapodtak a következőkben:

1. Cikk

Személyi hatály

Ezen Egyezmény azon személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

2. Cikk

Az Egyezmény alá eső adók

1. Az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, tekintet nélkül, amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki.

2. Jövedelemadónak tekintendők mindazon adók, melyeket a teljes jövedelemre vagy a jövedelem részeire vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következők:

a) Törökország esetében

(i) a jövedelemadó (Gelir Vergisi),

(ii) a társasági adó (Kurumlar Vergisi),

(iii) a védelmi ipar támogatását szolgáló alap számára beszedett adó (Savuma Sanayii Destekleme Fonu),

(iv) a szociális támogatási és szolidaritási alap számára beszedett adó (Sosyal Yardimlasma ve Dayanismayi Tesvik Fonu), és

(v) az üzleti oktatás, valamint a szakmai és műszaki képzés javítására és kiszélesítésére szolgáló alap számára beszedett adó (Ciraklik, Mesleki ve Teknik Egitimi Gelistirme ve Yayginlastirma Fonu)

(a továbbiakban: török adó);

b) Magyarország esetében

(i) a személyi jövedelemadó,

(ii) a nyereségadók

(a továbbiakban: magyar adó).

4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

Általános meghatározások

1. Ezen Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván

a) (i) a „Törökország” kifejezés a török területet, a felségvizeket, a szárazföldi partszakaszt és az illető Felek közötti kölcsönös egyezmények által kijelölt kizárólagos gazdasági zónákat jelenti,

(ii) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaság területét jelenti;

b) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezések Magyarországot vagy Törökországot jelentik, ahogyan azt a szövegösszefüggés megkívánja;

c) az „adó” kifejezés bármely, ezen Egyezmény 2. Cikkében szereplő adót jelent;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyegyesülést;

e) a „társaság” kifejezés a jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent, amelyek az adózás szempontjából jogi személynek tekintendők;

f) a „bejegyzett székhely” kifejezés a törvényes, török vagy magyar vonatkozó törvények értelmében bejegyzett központi székhelyet jelenti;

g) az „állampolgár” kifejezés jelenti

(i) mindazon természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek,

(ii) mindazon jogi személyeket, egyesüléseket és társulásokat, amelyeknek ezen jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból származik;

h) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása”, illetve a „másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések olyan vállalkozást jelentenek, melyet az egyik Szerződő Állam illetőségével és a másik Szerződő Állam illetőségével rendelkező személy gyakorol;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés jelenti

(i) Törökország esetében a pénz- és vámügyi minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,

(ii) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;

j) a „nemzetközi forgalom” kifejezés bármely, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által működtetett szárazföldi vagy légi szállító járművet jelent, kivéve azt az esetet, ha a légi jármű vagy a közúti szállító jármű kizárólag a másik Szerződő Államon belül található helyek között közlekedik.

2. Ezen Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés másként nem kívánja, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyet arra nézve ezen Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk

Illetőséggel bíró személy

1. Ezen Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy” bármely olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak törvényei értelmében ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, bejegyzett székhelye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.

2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetére a következők érvényesek:

a) ezen személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amely létérdekeinek központja;

b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;

d) amennyiben a személy mindkét Állam állampolgára vagy egyiké sem, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös megegyezés alapján fognak intézkedni az ügyben.

3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

Telephely

1. Ezen Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés állandó üzleti helyet jelent, amely révén a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét,

b) a fiókot,

c) az irodát,

d) a gyártelepet,

e) a műhelyt,

f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

g) az építési területet, az építési, felszerelési vagy összeszerelési projectet, de csak abban az esetben, ha az ilyen terület vagy project több mint tizenkét hónapig működik.

3. Tekintet nélkül a cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők „telephelynek”:

a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;

f) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti helynek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

4. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdésre, ahol egy személy - kivéve azon független képviselőt, akire az 5. bekezdés vonatkozik -, aki egy vállalkozás érdekében tevékenykedik, és az egyik Szerződő Államban felhatalmazása van arra, amellyel rendszeresen él, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, azt a vállalkozást abban az Államban telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni bármely olyan tevékenység tekintetében, melyet ezen személy gyakorol a vállalkozás érdekében, kivéve azt az esetet, ha az ilyen személy tevékenységei a 3. bekezdésben foglaltakra korlátozódnak, melyek ha egy állandó üzleti hely révén folynak, nem teszik ezen állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés intézkedései értelmében.

5. Az egyik Szerződő Állam egy vállalkozása nem tekintendő a másik Szerződő Államban telephellyel rendelkezőnek pusztán azért, mert az a másik Államban bróker, bizományos vagy más, független képviselő révén folytat üzleti tevékenységet, feltéve, ha az ilyen személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

6. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ellenőriz vagy az egy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján vagy más módon) tevékenységet fejt ki, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

1. Az a jövedelem, amelyet az Egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlanból (beleértve a mező- vagy erdőgazdaságból származó jövedelmet is) élvez, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdaságban használt berendezéseket és az állatállományt, minden fajtájú halászati helyeket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; tengeri hajók, folyami hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.