3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései alkalmazandók a vállalkozás ingatlan vagyonából és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

7. Cikk

Vállalkozási nyereség

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak abban az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Szerződő Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

4. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

5. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel ezen Egyezmény más Cikke külön foglalkozik, azon Cikkek rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

Légi és közúti szállítás

1. Az a nyereség, amely az egyik Szerződő Állam egy vállalkozása általi légi járművek és közúti szállító járműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely pool-ban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

9. Cikk

Kapcsolt vállalkozások

1. Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.

2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely vállalkozásának nyereségéhez kiszámítja - és megfelelően megadóztatja - azt a nyereséget, amely után a másik Állam egyik vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az először említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak megfelelően ki kell igazítani az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni ezen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és az Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskozni fognak egymással.

10. Cikk

Osztalék

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

2. Az ilyen osztalék azonban abban a Szerződő Államban és annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, amennyiben azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így kivetett adó nem lépheti túl

a) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát abban az esetben, ha a kedvezményezett egy olyan társaság (kivéve a személyegyesüléseket), mely az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 25 százalékát közvetlenül birtokolja;

b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.

3. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti” részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, alapítói részvényekből vagy más jogokból - kivéve a követeléseket -, nyereségrészesedésből származó jövedelmet jelent, csakúgy, mint egyéb társasági jogokból származó jövedelmet, amely annak az Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel és a befektetési alapokból, valamint befektetési trösztökből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

4. Az egyik Szerződő Állam valamely társaságának jövedelme, mely a másik Szerződő Államban fejti ki tevékenységét egy ottani telephely útján, a 7. Cikk értelmében vett megadóztatása után a fennmaradó összeg után abban a Szerződő Államban, amelyben a telephely található, e cikk második bekezdésének a) pontja alapján adóztatható.

5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott lévő telephely révén tevékenységet fejt ki, és az a holding, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

6. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az az érdekeltség, mely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. Cikk

Kamat

1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ilyen kamat azonban abban az Államban is, amelyikben keletkezik annak az Államnak törvényei szerint adóztatható, amennyiben azonban a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így kivetett adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés intézkedéseire, az a kamat, amely

a) Magyarországon keletkezik és Törökország Kormánya számára, a Török Köztársaság központi bankja (Türkiye Cumhuriyet Merkez Bankasi), vagy a Török Eximbank (Türkiye Ihracat Kredi Bankasi) számára fizetendő, mentes lesz a magyar adó alól,

b) Törökországban keletkezik és a Magyar Köztársaság Kormánya számára vagy Magyarország központi bankja (Magyar Nemzeti Bank) számára fizetendő, mentes lesz a török adó alól.

4. E Cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés államkötvényekből, kötvényekből és adóslevélből származó jövedelmet jelent, akár jelzáloggal való biztosítással, akár anélkül, és akár ad jogot a haszonból való részesedésre, akár nem, továbbá mindenfajta követelésből származó jövedelmet, valamint minden olyan pénzkölcsönből származó jövedelmet, mely annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a kamat keletkezik, a kamattal azonos adóztatási elbírálás alá esik.

5. Az 1. és 2. bekezdés intézkedései nem alkalmazandók, ha a kamat haszonhúzója az egyik Szerződő Államban illetőséggel bír, és a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott lévő telephely útján tevékenységet fejt ki, és a tartozás, mely után a kamatot fizetik, valóságosan egy ilyen telephelyhez kötődik. Az ilyen esetben a 7. Cikket kell alkalmazni.

6. A kamatot az egyik Szerződő Államban felmerültnek kell tekinteni, ha a kifizető maga az Állam, annak valamely politikai egysége, helyi hatósága vagy azon Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot az ilyen telephely viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely található.

7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolat áll fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy a Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint és ezen Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

12. Cikk

Jogdíj

1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ilyen jogdíj azonban abban a Szerződő Államban is megadóztatható, amelyben keletkezik, annak az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát.

3. E Cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek - beleértve a mozgóképfilmeket és a rádió vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket - szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások, továbbá ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használati jogáért vagy ipari, kereskedelmi illetve tudományos tapasztalatok átadásáért fizetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a jogdíj származik, egy ott lévő telephely útján fejt ki tevékenységet, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen az ilyen telephelyhez kötődik. Ebben az esetben a 7. Cikk rendelkezései nyernek alkalmazást.

5. A jogdíj akkor származik az egyik Szerződő Államból, ha a jogdíjat fizető maga az Állam, annak politikai egysége vagy helyhatósága, vagy ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel kapcsolatban a jog vagy tulajdon utáni jogdíj felmerült, és ezt a jogdíjat a telephely viseli, úgy az ilyen jogdíj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely található.