1996. évi CXXXI. törvény

a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról1

Az Országgyűlés

felismerve, hogy a magas színvonalú növénytermelés alapját jelentő genetikai anyagok megőrzéséhez, a megfelelő minőségű vetőmag és szaporítóanyag előállításához és felhasználásához, a korszerű fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fűződik,

annak érdekében hogy a vetőmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok megfeleljenek a hazai és a nemzetközi követelményeknek

a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény tárgya és hatálya

1. § (1) E törvény a növénytermelés biológiai alapjainak megőrzése és fejlesztése érdekében szabályozza a genetikai anyagok megőrzését, a növényfajták állami elismerését, a fajtahasználatot, a fajtajogosultak, a vetőmag-, és a vegetatív szaporítóanyag-termesztők, -feldolgozók, forgalmazók és -felhasználók jogait és kötelezettségeit, a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításának, minősítésének, forgalmazásának, felhasználásának és ezek ellenőrzésének rendjét.

(2) A jogosulatlan fajtahasználat, valamint a vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag hamisítása, a felhasználót megtévesztő, az eredetre, fajra, fajtára, azonosságra, minőségére vonatkozó félrevezető adatok közlése, illetve ilyen adatok alapján való forgalmazás tilos.

(3) A vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag előállítását, minősítését, forgalmazását és felhasználását az állam ellenőrzi.

2. § A törvény hatálya kiterjed

a) a genetikai anyagok megőrzésére,

b) a szántóföldi, kertészeti, erdészeti, gyógy-, fűszer- és dísznövény-fajták állami elismerésére, fajtafenntartására, ezek vetőmagjának és vegetatív szaporítóanyagának továbbszaporítására, minősítésére, forgalmazására és felhasználására,

c) az a)-b) pontokban meghatározott tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra (a továbbiakban együtt: szervezet) és természetes személyekre.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában

1. Biológiai alapok: a törvény hatálya alá tartozó növényfajok, fajták, vetőmagja, vegetatív szaporítóanyaga, továbbá az előállításukat szolgáló növényállományok, szaporítások.

2. Fajta: azonos rendszertani egységhez tartozó, egy genotípus vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető, más populációtól megkülönböztethető, egynemű és tulajdonságaiban állandó növények összessége.

3. Állami elismerés: hivatalos vizsgálatok és eljárások rendszere, amelynek eredményeként a növényfajta a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzésre kerül.

4. Nemzeti Fajtajegyzék: az állami elismerésben részesített fajták lényeges adatait tartalmazó közhitelű nyilvántartás.

5. Leíró Fajtajegyzék: a fajtahasználati információkat tartalmazó, szélesebb körű összehasonlító fajtavizsgálatok alapján készített hivatalos jegyzék.

6. Ajánlott Fajták Jegyzéke: a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett és a Leíró Fajtajegyzék alapján készített meghatározott termőhelyen termesztésre ajánlott fajták jegyzéke.

7. Ideiglenes szaporításra engedélyezett fajták jegyzéke: az állami elismerésre bejelentett, ideiglenesen szaporításra engedélyezett fajták jegyzéke.

8. Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács: a növényfajtát állami elismerésre javasoló szakértői testület.

9. Nemesítő: a növényfajtát előállító természetes személy.

10. Fajtajogosult: a fajtával kizárólagosan rendelkező természetes személy vagy szervezet.

11. Képviselő: a fajtajogosult nevében, annak meghatalmazása alapján eljáró, belföldi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes személy vagy szervezet.

12. Fajtafenntartó: az a természetes személy vagy szervezet, aki (amely) a fajta változatlan formában való megőrzését, fenntartását végzi, és gondoskodik a szaporításához szükséges kiindulási anyag folyamatos előállításáról.

13. Fajtavizsgálat:

a) DUS-vizsgálat: az új fajta állami elismeréséhez szükséges megkülönböztethetőség, egyneműség, állandóság meglétének vizsgálata,

b) gazdasági értékvizsgálat: a fajta gazdasági értékének megállapítására irányuló vizsgálat. A gazdasági érték a növényfajta mennyiségi és minőségi mutatókkal kifejezett termesztési értéke.

14. Vetőmag: generatív szaporítóanyag, ideértve a vetőgumót és dughagymát is.

15. Vegetatív szaporítóanyag: ivartalan módon előállított növényi részek, ideértve az ültetési anyagot, az alanycsemetét és a vadmagoncot is (a továbbiakban: szaporítóanyag).

16. Vetőmag-, szaporítóanyag-minősítés: a hazai szabványok és az érvényben lévő nemzetközi előírások szerinti, állami felügyelettel végzett ellenőrzési és tanúsítási eljárás (certifikálás).

17. Vetőmag, szaporítóanyag forgalmazás: szaporítóanyag-készletezés, bemutatás, eladásra való felkínálás, eladás vagy szállítás más részére bármilyen formában.

18. Vetőmag-szaporítási zárt körzet: a vetőmag-előállítás genetikai tisztaságának megőrzése céljából a jogszabályban előírt korlátozásokkal elrendelt termelési körzet.

19. Védőtávolság:

a) elválasztó sáv: az a távolság, amely a vetőmag-előállítás mechnaikai keveredésmentességét szolgálja,

b) izolációs távolság: az a távolság, amely az idegen beporzás, valamint növényegészségügyi fertőzésmentes vetőmag-, illetve szaporítóanyag-előállítást szolgálja.

II. Fejezet

A genetikai anyagok megőrzése és fenntartása

4. § (1) A genetikai változatosság és a hazai mezőgazdaság genetikai anyagainak védelme, a jogszabályban meghatározott jelentős növényfajok, változatok, fajták és vad rokonfajok, mint génforrások fenntartása és megőrzése nemzetgazdasági érdek és állami feladat.

(2) A genetikai tartalékként megőrzött növényanyagokat és az ezekre vonatkozó teljes információt külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint nemesítési, oktatási és kutatási célra szabadon hozzáférhetővé kell tenni.

(3) Állami elismerésben részesített, illetve szabadalmi oltalommal védett növényfajták esetében genetikai tartalékként csak olyan növényanyagokat lehet a fajtajogosult, illetve a szabadalmas hozzájárulása nélkül szabadon hozzáférhetővé tenni, amelyeknél az állami elismerés, illetve szabadalmi oltalom időtartama lejárt.

(4) A genetikai anyagok megőrzésének, fenntartásának feltételeit és részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

III. Fejezet

A növényfajták állami elismerése

5. § (1) Magyarországon csak állami elismerésben részesült, vagy ideiglenes szaporításra engedélyezett növényfaj és növényfajta termeszthető árutermelés és forgalomba hozatal céljából. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 15. § (2) bekezdése szerinti export céltermeltetésre.

(2) Az állami elismerés növényfajonkénti, valamint a növényfajon belüli felhasználási cél szerinti feltételeit, továbbá az ideiglenes szaporítás engedélyezési rendjét külön jogszabály határozza meg.

(3) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta meghatározott ideig, legfeljebb az állami elismerés időpontjáig kaphat ideiglenes szaporítási engedélyt.

6. § (1) Állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely

a) más növényfajtától megkülönböztethető, egynemű, állandó,

b) bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik, továbbá

c) jogszabályban meghatározott növényfajok fajtái esetében megfelelő gazdasági értéke is van.

(2) A növényfajta

a) megkülönböztethető, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhető tulajdonsága tekintetében határozottan eltér a közismert növényfajtáktól,

b) egynemű, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak,

c) állandó, ha az egymást követő szaporítások után vagy a szaporítási ciklusok végén a lényeges fajtajellemzők változatlanok.

(3) Bejegyezhető az a fajtanév, amely lehetővé teszi a fajta kétséget kizáró azonosítását, és megfelel a vonatkozó külön előírásoknak.

(4) A fajta gazdasági értéke akkor megfelelő, ha meghatározó tulajdonságainak összesített eredménye jobb mint a már állami elismerésben részesített fajtáké.

7. § (1) A növényfajtát a fajtajogosult jelentheti be állami elismerésre a mezőgazdasági minősítő feladatokat ellátó intézetnek (a továbbiakban: minősítő intézet). Ha a fajtajogosult külföldi, csak hazai képviselő útján jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.

(2) A minősítő intézet, valamint a minősítő intézettel, illetve a Földművelésügyi Minisztériummal (a továbbiakban: minisztérium) közszolgálati jogviszonyban lévő személy e jogviszonyának megszűnéséig, valamint az azt követő 3 évben, továbbá az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagja nem jelenthet be növényfajtát állami elismerésre.

8. § A növényfajta állami elismerésre való bejelentésekor nyilatkozni kell arról, hogy a bejelentett növényfajta géntechnológiával módosított szervezet-e, és a módosítás milyen célra irányult. A géntechnológiával módosított növényfajták esetében a minősítő intézet csak a külön törvényben foglalt előírások teljesítését követően kezdheti meg a kísérleti vizsgálatokat.

9. § (1) Az állami elismeréshez szükséges vizsgálatokról a minősítő intézet gondoskodik. A minősítő intézet a DUS-vizsgálatok módszereit a vonatkozó nemzetközi előírások, a gazdasági értékvizsgálat módszereit pedig a minősítő intézet által kidolgozott és az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács által jóváhagyott módszer alapján határozza meg. Az egyes növényfajok fajtáinak állami elismeréséhez szükséges kísérleti vizsgálatok számát és időtartamát külön jogszabály határozza meg. A kísérleti vizsgálatok időtartama nem lehet hosszabb 3 évnél, évelő növények esetében egy termelési ciklusnál, illetve fásszárú növények esetében pedig a termőre fordulást követő 3 évnél.

(2) Az állami elismerésre bejelentett növényfajta jogszabályban előírt vizsgálatának eredményeit a minősítő intézet a javaslatával együtt az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács elé terjeszti.

10. § (1) Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács szakágazatonkénti szekciókból áll. Az egyes szekcióknak 15 tagja van. Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács tagjai: a Magyar Agrárkamara, a termékpálya szerinti terméktanácsok, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a szakmai érdekképviseletek, valamint az agrárkutató és felsőoktatási intézmények, továbbá a minisztérium és a minősítő intézet képviselői.