A kinevezés tartalmának módosítása

17. § (1) A kinevezés tartalmát módosítani - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - csak a munkáltatói jogkör gyakorlója és az igazságügyi alkalmazott közös megegyezésével lehet. E szempontból nem minősül módosításnak a szolgálati viszony tartalmának törvény kötelező jellegű rendelkezésén alapuló megváltozása, ideértve az illetmény változását is.

(2) Nem szükséges közös megegyezés

a) a vezetői megbízás visszavonásához,

b) az igazságügyi alkalmazottnak - illetménye és munkaköre megváltoztatása nélkül - az adott igazságügyi szerven belüli más egységhez való beosztásához,

c) a munkakör ellátásához szükséges képesítés megszerzésére való kötelezéshez,

d) a fegyelmi határozat végrehajtásához,

e) a helyettesítésre és a kirendelésre vonatkozó döntéshez,

f) a munkáltatói jogkör gyakorlójának mindazon egyéb döntéseihez, amelyekre e törvény alapján egyoldalúan jogosult.

(3) Az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott, valamint egy másik igazságügyi szerv megállapodhat az igazságügyi alkalmazottnak a másik igazságügyi szervhez történő határozott idejű vagy végleges áthelyezésében. Az áthelyezéskor a 29. § rendelkezései szerint kell eljárni.

18. § (1) Ha az igazságügyi alkalmazott álláshelye

a) az igazságügyi szerv jogutód nélküli megszűnése,

b) szervezeti változás, az igazságügyi szerv hatáskörének vagy illetékességi területének a megváltozása,

c) létszámcsökkentés vagy a munkaköri feladatok megszűnése

miatt megszűnik, részére - amennyiben erre lehetőség van - más megfelelő munkakört kell felajánlani.

(2) A felajánlott új munkakör akkor megfelelő, ha az megfelel az igazságügyi alkalmazott iskolai végzettségének és besorolásának, valamint elfogadása nem okoz a részére méltánytalan sérelmet.

A szolgálati viszony megszűnése

19. § A szolgálati viszony megszűnik

a) a felek közös megegyezésével,

b) az igazságügyi alkalmazott lemondásával,

c) felmentéssel,

d) hivatalvesztés (elbocsátás) fegyelmi büntetés jogerős kiszabásával,

e) az e törvényben meghatározott egyéb esetekben, a törvény erejénél fogva,

f) határozott idejű kinevezés esetén a kinevezés idejének a lejártával is.

20. § (1) A szolgálati viszonyt az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti. A megszüntetést bármelyik fél kezdeményezheti.

(2) A közös megegyezést tartalmazó megállapodásnak tartalmaznia kell a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó együttes nyilatkozatot és a megszűnés időpontját. A megállapodásban a szolgálati viszony megszűnéséből eredő jogokat és kötelezettségeket is lehetőleg rögzíteni kell, az e kérdésekben való megállapodás hiánya azonban nem feltétele a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének.

21. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyáról bármikor lemondhat.

(2) A lemondási idő 2 hónap, a felek azonban ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű kinevezés esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.

(3) Az igazságügyi alkalmazott a lemondási idő alatt köteles a munkaköri feladatait ellátni, kivéve, ha a munkavégzés alól részben vagy egészben mentesítették.

(4) A munkavégzés alóli mentesítés idejére az igazságügyi alkalmazott az illetményére, illetve annak időarányos részére jogosult. Nem jár illetmény arra az időre, amely alatt az igazságügyi alkalmazott illetményre egyébként sem lenne jogosult.

22. § (1) Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

a) saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot,

b) munkakörének az ellátására alkalmatlan,

c) a 18. § (1) bekezdése szerinti esetekben a részére felajánlott megfelelő új munkakört nem fogadta el, vagy ilyen munkakört a részére nem lehetett felajánlani.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban foglalt okok fennállása esetén sem szüntethető meg a szolgálati viszony felmentéssel a következő időtartamok és az azt követő 30 nap alatt:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év, gümőkóros megbetegedés esetén 2 év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje,

b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, vagy ilyen célból, illetőleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság ideje,

c) a terhesség ideje, a szülést követő 6. hónap vége, valamint a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság ideje,

d) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívó parancs, vagy a polgári szolgálat teljesítésére vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított ideje.

(3) Ha az alkalmatlanság egészségügyi ok következménye és az igazságügyi alkalmazott rokkantsági nyugellátásra nem szerzett jogosultságot, a szolgálati viszony csak akkor szüntethető meg, ha részére az egészségi állapotának és a 18. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő más munkakört nem ajánlottak fel, vagy a megfelelő új munkakört nem fogadta el.

(4) Ha az egészségügyi alkalmatlanságra okot adó körülmény felmerülése esetén az igazságügyi alkalmazott a munkáltató által elrendelt orvosi vizsgálaton nem vesz részt, ezt úgy kell tekinteni, hogy alkalmatlanságát nem vitatja.

23. § (1) A munkáltatónak a felmentést meg kell indokolnia. Az indoklásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A felmentés indokának a valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

(2) Ha az alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, az alkalmatlanság tényét - az e törvényben meghatározott munkakört ellátó igazságügyi alkalmazottak esetén - az értékelésnek kell tartalmaznia.

24. § (1) A felmentési idő - a (2)-(4) bekezdésben írt kivételtől eltekintve - 6 hónap.

(2) A felmentési idő 3 hónap, ha a felmentésre azért került sor, mert az igazságügyi alkalmazott a részére felajánlott megfelelő más munkakört nem fogadta el.

(3) A felmentési idő 1 hónap, ha a felmentés az igazságügyi alkalmazott nem egészségügyi okból történő alkalmatlansága miatt történt.

(4) Határozott idejű igazságügyi szolgálati viszony megszűnésekor a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor az a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.

25. § (1) A 24. § (1)-(2) és (4) bekezdései szerinti felmentési idő megállapítása esetén az igazságügyi alkalmazottat legalább a felmentési idő felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell. Indokolt esetben az igazságügyi alkalmazott a felmentési idő teljes időtartamára is mentesíthető a munkavégzési kötelezettség alól.

(2) A 24. § (3) bekezdésében meghatározott esetben az igazságügyi alkalmazottat a felmentési idő teljes tartamára a munkavégzési kötelezettség alól fel kell menteni.

(3) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára az igazságügyi alkalmazott az átlagilletményére jogosult.

26. § (1) A szolgálati viszony a 19. § e) pontja alapján szűnik meg, ha

a) a kinevezés feltételeinek a hiánya utóbb következik be, vagy a feltételek hiányát utóbb állapították meg,

b) az igazságügyi alkalmazott az esküjét a 16. § (1) bekezdésében meghatározottak szerinti határidőben nem tette le,

c) az igazságügyi alkalmazott az összeférhetetlenségi helyzetét (36. §) a felszólítástól számított határidőn belül nem szüntette meg,

d) az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyának jogellenes megszüntetésére irányuló magatartást tanúsított.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alapján szűnik meg a szolgálati viszony, ha az igazságügyi alkalmazott közös megegyezés hiányában, lemondás nélkül vagy az irányadó lemondási és felmentési idő megszegésével a szolgálati viszony egyoldalú és egyértelmű megszüntetésére irányuló magatartást tanúsított.

(3) A szolgálati viszony az azt követő napon szűnik meg, amikor

a) a kinevezési feltételek valamelyikének a hiányát az igazságügyi szerv, illetőleg az arra jogosult más szerv megállapította,

b) az igazságügyi alkalmazott az esküt még letehette volna,

c) az összeférhetetlenségi helyzetet az erre kötelezett még megszüntethette volna,

d) az igazságügyi alkalmazott az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségeinek még eleget tett.

A végkielégítés

27. § (1) Az igazságügyi alkalmazott felmentése esetén végkielégítésre jogosult, ha a felmentés egészségügyi alkalmatlansága miatt vagy a 22. § (1) bekezdésének c) pontja alapján történt.

(2) Végkielégítés jár a 30. § (2) bekezdésében meghatározott esetben is.

(3) Nem jár végkielégítés, ha az igazságügyi alkalmazott saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot.

28. § (1) A végkielégítés mértéke, ha a szolgálati viszony ideje

a) az 5 évet nem haladja meg, a 2 havi,

b) a 8 évet nem haladja meg, a 3 havi,

c) a 12 évet nem haladja meg, a 6 havi,

d) a 20 évet nem haladja meg, a 9 havi,

e) a 20 évet meghaladja, a 12 havi

illetménynek megfelelő összeg.

(2) A végkielégítés összegének a meghatározásánál szolgálati viszonyban töltött időként az igazságügyi és az ügyészi szerveknél megszakítás nélkül eltöltött idő, az ismételten létesített szolgálati viszony megszűnésekor pedig csak a korábbi végkielégítést követően e szerveknél eltöltött idő vehető figyelembe.

Eljárás a szolgálati viszony megszűnésekor

29. § (1) A szolgálati viszony megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon az igazságügyi alkalmazott részére ki kell fizetni az illetményt, az e törvény szerinti kötelező járandóságokat, pénzben meg kell váltani a ki nem vett szabadságot, és át kell adni a szolgálati viszonyra vonatkozó igazolást.

(2) Az (1) bekezdés szerinti igazolás

a) a szolgálati viszony megszűnésének a jogcímét,

b) a szolgálati viszony kezdő és végső időpontját,

c) az illetményből jogszerűen levonható tartozások összegét és jogcímét, valamint ezek jogosultját, illetve azt, hogy az igazságügyi alkalmazottnak nincs tartozása,

d) a szolgálati viszony megszűnésének az évében igénybe vett betegszabadság napjainak a számát,

e) a kifizetett végkielégítés, külön juttatás és ruházati költségtérítés összegét

tartalmazza.

A szolgálati viszony jogellenes megszüntetése esetén követendő eljárás

30. § (1) Ha a bíróság jogerősen megállapítja, hogy az igazságügyi szerv a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntette meg, az igazságügyi alkalmazottat az eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Meg kell téríteni az elmaradt illetményét és az egyéb juttatásokat, valamint a jogellenes megszüntetésből eredő kárát. Nem kell megtéríteni azt az összeget, amely máshonnan megtérült.