1997. évi LXXIX. törvény
a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről1
Az Országgyűlés az Alkotmány 39. §-a (2) bekezdésének végrehajtására a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. § A törvény hatálya kiterjed a miniszterelnökre, a miniszterekre, a politikai és a közigazgatási államtitkárokra, valamint a helyettes államtitkárokra (a továbbiakban együtt: állami vezetők).
A választhatóság és a kinevezés feltételei
2. § Miniszterelnökké megválasztható, illetőleg egyéb állami vezetővé kinevezhető minden büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár. A közigazgatási államtitkári, valamint a helyettes államtitkári kinevezés feltétele még a felsőfokú iskolai végzettség, valamint - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közigazgatási szakvizsga vagy azzal egyenértékű képesítés.
Az összeférhetetlenség
3. § (1) Az állami vezető
a) az Alkotmány vagy törvény eltérő rendelkezése hiányában további munkavégzésre irányuló jogviszonyt (ideértve a felügyelő bizottsági tagságot, gazdasági társaság, illetve szövetkezet vezető tisztségét, valamint alapítvány kezelőszervezetének tagságát is) nem létesíthet, kivéve, ha az tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységre irányul;
b) a munkaköri feladatainak ellátásából eredő nyilvános szerepléséért díjazásban nem részesülhet.
(2) Az állami vezető nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, továbbá a közigazgatási és a helyettes államtitkár olyan tevékenységet sem, amely a pártatlan, befolyástól mentes működését veszélyeztetné.
(3) A Kormány tagja és a politikai államtitkár nem lehet érdek-képviseleti szervezet tisztségviselője.
(4) A közigazgatási és a helyettes államtitkár pártban, szakszervezetben és helyi, kisebbségi, valamint társadalombiztosítási önkormányzatban tisztséget nem viselhet, a felsorolt szervezetek nevében vagy érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat.
(5) Ha a közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár országgyűlési, helyi vagy kisebbségi önkormányzati képviselői, illetőleg társadalombiztosítási önkormányzati, szakszervezeti, továbbá polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát a választáson jelöltként való indulásának az illetékes választási szervnél történő bejelentését követő munkanapon a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstől a választás hivatalos eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig a közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya szünetel.
(6) A közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya az országgyűlési, helyi, kisebbségi, valamint társadalombiztosítási önkormányzati képviselővé, polgármesterré, illetőleg szakszervezeti tisztségviselővé történő megválasztásával megszűnik.
4. § (1) Az állami vezető a megválasztásától, illetőleg kinevezésétől számított harminc napon belül köteles a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszüntetni.
(2) Ha az állami vezető az (1) bekezdésben írt kötelezettségének az előírt ideig nem tesz eleget, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel
a) a miniszterelnök esetében bármely országgyűlési képviselő írásbeli indítványára - az összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága véleményének kikérése után - az Országgyűlés,
b) a miniszter, a politikai és a közigazgatási államtitkár esetében a miniszterelnök írásbeli indítványára a köztársasági elnök,
c) a helyettes államtitkár esetében a közigazgatási államtitkár írásbeli indítványára a miniszter
az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.
(3) Ha az eljárás ideje alatt az állami vezető a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni lehet.
A jogviszony keletkezése
5. § (1) Az állami vezető e jogviszonya a megválasztásáról szóló, illetőleg a kinevezési okmányban rögzített napon kezdődik.
(2) Az állami vezető a megválasztása, illetőleg a kinevezése után esküt tesz.
(3) A miniszterelnök és a miniszter (a továbbiakban együtt: a Kormány tagja) az Országgyűlés előtt [Alkotmány 33. § (5) bekezdés], a politikai és a közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök előtt, a helyettes államtitkár a miniszter előtt tesz esküt.
(4) Az állami vezető az eskütételt követően kezdheti meg működését.
(5) A politikai, a közigazgatási és a helyettes államtitkár által teendő eskü szövegét a törvény melléklete tartalmazza.
II. Fejezet
A POLITIKAI VEZETŐK
A miniszterelnök
6. § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik a Kormány megbízatásának megszűnésével (Alkotmány 33/A. §).
7. § A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával - harmincnapos lemondási idő megjelölésével - lemondhat megbízatásáról. A köztársasági elnök legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét követő ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
8. § Ha a miniszterelnök megbízatásának megszűnésére az Alkotmány 33/A. §-ának b)-d) pontja alapján kerül sor, ennek tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.
9. § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése esetén - kivéve, ha az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonta és új miniszterelnököt választott [Alkotmány 39/A. § (1) bekezdés] - a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.
A miniszter
10. § (1) A miniszter a jogszabályban előírt feladat- és hatáskörében önállóan jár el és ezért felelősséggel tartozik.
(2) A miniszter tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja.
11. § A miniszter készíti elő és ellenjegyzi a köztársasági elnöknek azt az Alkotmány szerint ellenjegyzést igénylő intézkedését, amely jogszabály vagy a Kormány döntése alapján a feladat-, illetve hatáskörébe tartozik.
12. § A minisztert akadályoztatása esetén
a) az Országgyűlés ülésén a politikai államtitkár - akadályoztatása esetén a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter - helyettesíti; a tárca nélküli minisztert a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;
b) a Kormány ülésén a politikai államtitkár, tárca nélküli miniszter esetében a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti; a politikai államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár tanácskozási joggal részt vehet a Kormány ülésén;
c) az Országgyűlés bizottsága ülésén a politikai államtitkár, akadályoztatása esetén a miniszter által kijelölt állami vezető vagy állásfoglalásra jogosult köztisztviselő, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 42. §-a (2) bekezdésének a) pontja alkalmazása esetén a hivatásos állomány tagja, továbbá tárca nélküli miniszter esetén az irányítási jogköre alá tartozó személyes megbízottja képviselheti;
d) a köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és intézkedésének ellenjegyzésében a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;
e) a jogszabály kiadásában a helyettesített miniszter politikai államtitkára, tárca nélküli miniszter esetében pedig a Miniszterelnöki Hivatal e feladattal megbízott politikai államtitkára helyettesíti.
13. § A miniszter a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával - legfeljebb harminc nap lemondási idő megjelölésével - bármikor lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
14. § A miniszterelnök bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére.
15. § (1) A miniszter a tisztségéből eredő kötelezettség vétkes megszegésével okozott kárért anyagi felelőséggel tartozik. A kártérítési felelősségre a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) kártérítési felelősségre irányadó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni az a)-e) pontban foglalt eltérésekkel:
a) gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a miniszter kéthavi illetményének összegét nem haladhatja meg;
b) a Ktv. 57. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontjában felsorolt esetekben gondatlan elkövetés esetén a miniszter hathavi illetménye erejéig felel;
c) a miniszter tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlójának a miniszterelnököt kell tekinteni;
d) a kijelölt vizsgálóbiztos legalább politikai államtitkári megbízatást betöltő állami vezető;
e) az eljáró tanács tagjai a miniszterelnök által felkért miniszterek.
(2) A miniszternek a megbízatásával összefüggésben okozott kárért a minisztérium a Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint tartozik felelősséggel.
16. § (1) Ha a miniszter megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnése miatt szűnik meg [Alkotmány 33/B. § a) pont], az új miniszter kinevezéséig gyakorolja hatáskörét.
(2) A miniszteri megbízatás megszűnésének egyéb eseteiben [Alkotmány 33/B. § b)-f) pont] a miniszterelnök a Kormány tagjai közül jelöli ki azt a helyettest, aki az új miniszter kinevezéséig gyakorolja a miniszter hatáskörét.
(3) Ha a miniszter megbízatása az Alkotmány 33/B. §-ának b), illetőleg d)-e) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.
17. § A miniszter megbízatásának megszűnése esetén - kivéve, ha a Kormány megbízatása is megszűnik (Alkotmány 33/A. §) - a miniszterelnök harminc napon belül javaslatot tesz az új miniszter személyére, illetőleg feladatának ellátásával más minisztert bíz meg.
A politikai államtitkár
18. § (1) A politikai államtitkár feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselőkkel való kapcsolattartás, a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködés koordinálása, valamint - amennyiben törvény, a Kormány, a miniszterelnök vagy a miniszter eltérően nem rendelkezik - a miniszter helyettesítése, továbbá a miniszterelnök vagy a miniszter által hatáskörébe utalt ügyek ellátása.